Jó dolgozni Japánban!??

Ma már mintha kissé kevésbé lenne rossz idő. Jelenleg erőlködik a nap..de nem eléggé. Kicsit igyekezhetne, mert már NAGYON NAGYON UNOM!

Tegnap is futottam. Nem adom fel! De nem ám. Azt olvastam a neten, hogy minimum 40 perc futás kell ahhoz, hogy a zsírsejtecskék ne érezzék olyan nagy biztonságban magukat. Jelentem, tegnap egy röpke pillanatra úgy hallottam, mintha sikoltoztak volna! Ma is megkínzom őket egy kicsit, hátha leszállnak végre a hátsómról.

Na de amiért ma írok. A gyerekek „osztálykirándulni” mentek. Pontosabban „iskolakirándulni” Mert itt egy napra beszervezik az egész suliét. Miért is? Nagyon egyszerű a válasz. Gazdaságosabb, szervezettebb. Ezen a napon nem főznek a suliban, így a konyha le tud állni teljesen. Meg aztán erre a napra meg tudják rendelni az összes buszt, ami széthordja a szélrózsa minden irányába a kölyköket. (Gondolom némi kedvezmény is jár ha egyszerre megrendel valaki egy rakás járművet.)  Jah! Reggel, amikor kidobtuk SomVirágot a sulinál, ott gyülekeztek a tanárok és a gyerekek egy kupacban. Vagyis inkább hordában, annyian vannak. Aztán készültünk kikanyarodni, és mit látnak szemeim? Pontosan a megadott időpontban megjelenik a sarokban egy jól megtermett, szép piros (a külsőségek alapján full extrásnak kinéző) autóbusz…aztán még egy ugyanilyen…meg még egy…meg még egy….és megint egy….és így tovább…… Most ha azt mondom, hogy ez a pontosan megszervezett, látványos gyülekező eloszlatta az uccsó aggodalmamat is a kirándulással kapcsolatban, akkor szerintem mindent elmondtam ezzel.

Kíváncsian várom gyermekeim beszámolóját este, hogy milyen volt!!!!

Oh…nem is meséltem, mint láttam. Azt hittem lepetézek. Már nem emlékszem, milyen automata volt, de mintha egy egyszerű italautomata lett volna. Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy milyen módon lehet kifizetni a benne rejlő kincseket ha esetleg megkívánnád, de mondjuk éppen nincs apród. Az oké, hogy papír pénzzel is. (Amit persze nem kell előtte szépen kivasalnod, mert ha belerakod mondjuk egy kicsit féloldalasan, a helyes kis mechanika helyreigazítja, és úgy szippantja be.) Na de ha egy megveszekedett petákod sincs, csak a mobilod, akkor szépen szembefordítod a gépen található érzékelővel, az leszedi a jelet, levonja a számládról és már dobja is a cuccot . (Persze, gondolom, aktiválnod kell ezt a szolgáltatást a telefonodon, hogy működjön, de akkor is, MEKKORA DOLOG EZ MÁR!!!)

Majd jobban megvizsgálom, ha megint arra járunk.

Nos, mára ennyi…..

Hát mit is mondhatnék. Esik itt is, mint Magyarországon. Sokat. És sokáig. És sűrűn. Amolyan monszun-szerűen. Talán az is.....

Már nagyon unom. Persze sehol nem áll meg a víz, a remek kis csatornarendszer mindent elnyel egy szempillantás alatt. Szerencsére este 9 óra felé se tegnap, se tegnapelőtt nem esett. Így hát a feltételezett farizmaimat takaró zsírréteg heves tiltakozása ellenére kimentem futni. Nagyon jó vagyok. Már tudok egyfolytában fél órát futni anélkül, hogy meg akarnék halni.Pápá úszógumi. Gondoltam én...... De tegnap, (több hét futás után),miután hason csúsztam be a lakásba és rámásztam a mérlegre, az a rohadék + (plussz) 1 kg-ot mutatott. Mi  vaaaaaaa? MOST AKKOR MI A FÉSZKES FENE VAAAAN? Ákos próbált nyugtatni, hogy az izom nehezebb, mint a zsír, ezért van. De szerintem csak látta rajtam a pánik előjeleit, és ezt kívánta megelőzni. Na jó. Akkor új taktika kell. Mostantól a célom nem a fogyás, hanem a zsírréteg átalakítása izommá...lesz a célom. Ez így már jobban hangzik.

Vettem esernyőt is a skacoknak, ne ázzanak meg. Persze nem hordják.... Mondtam, hogy a többiek is használják. De mi nem vagyunk Japánok....hangoztatják teljesen jogosan és érthetően. Csak azt nem értem, hogy ezt miért nem mondogatják akkor, amikor kérem mondjuk a Virit, NE vegye fel a szoknyája alá a tornagatyát, mert le fog róla olvadni a melegben. Persze akkor meg jön a...."...De anyaaaaa...mindenki ezt csinálja, amikor tesi is van...." Na itt vesztettem el a fonalat és lezártam azzal, hogy kamasz.

Szóval manapság nem igazán tudunk kimozdulni az eső miatt, max. valamelyik üzletbe. Jajj..az a sok jó cucc. Komolyan. Iszonyatos nagy választékkal. Csak egy szájkosarat vettem :D Na majd ha már meglesznek a repjegyek, és marad pénz....majd akkor....

Mára ennyi jött ki belőlem, az eső elmosta az ihletemet is.....

Hétvégén voltunk a több száz éves hagyománynak örvendő Otabi fesztiválon. Kicsit hasonlított az Érdi kilométeres utcabálhoz….hehe..egy icipicit… az utcaképről ugyanis elsőre ez jutott az eszembe.

Rengeteg pavilon, sütés-főzés, sok-sok ember éééééés…céllövölde, célba dobás,…de most komolyan. Nem viccelek! Mint  otthon a régi majálisokon :D Ja és majdnem elfelejtettem, de horgászás is gyerekeknek. Az ám! Csak itt élő aranyhalacskákat lehetett kihalászni, és egy helyes kis zacsiban haza is vihették a szerencsét hozó halat. Próbáltam nem észrevenni és elsuhanni mellette, de még mindig nem tanultam meg, hogy édes, drága, serdülőkora hajnalán tartó leánygyermekem az ilyenekre, ill. a hasonló elterelő hadműveleteimre kifejlesztett egy plusz radart vagy még egy női megérzést a már meglévők mellé (aminek száma ,gyanúm szerint ,meghaladja a megengedett mennyiséghatárt). Így hát kíméletlenül megállított. „…anyaaaa..valami mellett kicsit mintha elsiklottál volna…” És vigyorgott. Sandán és élvezettel. Előre is elnézést kérek leendő vejemtől. Nem ilyennek szültem, isten engem úgysegéljen :D. De nem szaporítom a szót, én nyertem.  (Anyukám sem ilyennek szült, azt mondja mindig ......)

Tehát  a fentiek miatt volt egy kis dejavu érzetem, amit elég hamar elsöpört az a tény, miért is Otabi és nem érdi fesztivál volt ez. Főként azért, mert tavaszi fesztivál és nem pár éves, hanem néhány száz éves. Aztán a gyönyörű felállított díszlet, a régi népviseletbe beöltözött gyerekek és felnőttek illetve a hagyományos japán dobolás (nem tudom, mi a neve) teljesen a helyére rakott mindent. Ákos írt már róla tavaly májusban…. A nyelvtanárnőnk mesélte, olyan régi (kb.1500 éves ) nyelvezetet használnak ilyenkor a színpadon, hogy sok mindent még Ő sem ért. Sokat változott azóta a nyelvük. A katakanát is csak durván a második világháború óta használja a nagy tömeg, amit  külföldi jövevényszavakra találtak ki, főleg az angol szavak kiejtésére ami szerintünk nem igazán sikerült jól.

Összességében nagyon szép volt. A dobolástól meg egyszerűen elámultam! Még az sem nagyon izgatott, hogy miközben az én szemeim a színpadon  csüngtek, addig szegény Ákos mellettem szenvedett egy nagyon kedves, idősebb japán úrral, aki buzgón érdeklődött honnan is fújt minket ide a passzát szél…. a szokásos: Amerika?.....nem….EURÓPA……ááááááá…értem….akkor biztos Olaszország ……iigenn….aaaaazzzz .... Ákos úgy döntött, mostantól ha valaki eljut oda, hogy tudja hol van Európa, és bármilyen országot ez alapján felismerni vél, akkor nem kínozzuk tovább, rábólintunk. Támogattam.

Sétálgattunk is, vettünk ennivalót, vettünk sült gesztenyét. Ez is tanulságos volt. Papír zacsiban kaptuk. Nekiláttunk volna amúgy magyarosan…de hoppá. Ezek nincsenek bevágva. Most hogy a csudába fogjuk megbontani. Na szép! Ezek még szelídgesztenyét sem tudnak rendesen, amúgy európaiasan megsütni. „Hát be köll vágni keresztbe, oszt mehet a rágycsa”.

Miután a körmünk már fekete volt és többet rágtuk, mint a gesztenye belsejét, úgy döntöttünk, majd otthon folytatjuk. Na itt megsúgom, otthon elővettem egy kést, hogy már pedig én megeszem a maradékot, ha az ujjaimba is kerül. Egészen véletlenül rájöttem néhány óra múlva, ha a késsel egy kicsit bevágom a puhább részénél, akkor összenyomva a gesztenyét, a vágás mentén továbbreped a héja, és simán lepattintható. Nos. Az utolsó néhány szemnél meg azt fedeztem fel, hogy a papírzacskón található egy helyes kis rajzocska, miként lehet körömmel a gesztenye megjelölt részét kicsit betörni, és a fent említett módon összenyomva továbbrepeszteni. MÉG MINDIG NEM TANULTAM MEG HOGY ITT SZOLGÁLTATNAK.  Vagyis simán és könnyedén meg tudtuk volna enni az összeset még az utcán ha egy kicsit körülnézek.

Fotóztunk sokat. Már csak azért is, lássatok a népből is valamit .........Jajj ez édes, elmesélem. Szegény Soma itt sem úszta meg. Összefutottunk néhány sulis iskolatárssal. Na jó, nem néhány. Csak egyszerre néhány. Többedszerre sokkal…. Onnan vettük észre, hogy messziről szállt a „ Soma kun….Soma kun….” felkiáltás. Aztán amikor fiam nagy kegyesen arra vetette pillantását, jajj istenem… Vihogás, szempilla rebegtetés, stb…Fúú. Izzadt csórikám, mint a fene. Még szokja a drága, de már kevésbé pirul el. De most komolyan. Elfogult vagyok, mert a fiam, így gyönyörűnek látom, (úúúúú…csak ezt ne hogy elolvassa…) de azt, hogy a Japán csajok szemében egy adonisz lesz, na még én sem gondoltam volna. Márpedig Viri osztálytársnői is odavannak érte. Úgyhogy Magyar legények, útra fel!!!! Igaz a hír! Nagyon szeretik az európai férfiakat, vagy majdnem férfiakat.

Na de Viri sem úszta meg. Volt olyan, hogy közelről belebámultak az arcába, úgy vizsgálták a szemét. Aztán láttam olyat, hogy majdnem megfogták a haját…..kb 10 cm és az én tekintetem riasztotta csak el őket :D (A suliban ez rendszeres, megszokta. Öööö..szerintem még tetszik is neki :D)

Tehát egyszerre ennyi ember között még nem voltunk így négyesben. Kicsit feszélyezetten éreztem magam, de az „egyet fizet dupla adagot kap, mert külföldi” után már kissé feloldódtam ….

Akkor a képek:

Azt hiszem, kicsit elhamarkodott volt múltbéli kijelentésem, miszerint  a híres Japán kertek nem is léteznek... Ezúton szeretnék bocsánatot kérni . A tavasz eljövetelével előbújt a csoda is!

Amerre járok, virágba borult fák és cserjék keresztezik az utamat. A házaknál nem a megszokott kerítéssel elkerített kerteket, hanem inkább azt mondanám, hogy amolyan kisebb placcokat lehet látni. És ezek meg tele vannak mindenféle, a bonsai-hoz hasonló metszéssel nevelt fákkal, bokrokkal. Gyönyörűek, tényleg. Néhol konyhakert is van, de ezek sincsenek elkerítve. Sokszor nem is tudni, melyik épülethez tartoznak. Nem foglalkoznak vele, hisz senki nem aratja le más termését. Ugye-ugye. Az eddig sokszor említett magántulajdon tiszteletben tartása!!!! Ahol meg nincs ház vagy kert, oda egyszerűen csak rizst ültetnek. Van úgy, hogy a város kellős közepén két plasa közé odarittyentenek egy kis rizsföldet.:) Ennek az az oka, hogy Japán nem igazán bővelkedik termőtalajban. Így amijük van, azt kihasználják és megvédik.

Csináltam néhány képet..fel is rakom. Hangsúlyozom, még mindig nem nyílt ki minden virág teljesen.

Azt azért gyorsan elmondom, hogy az egyik fotó-körútom folyamán megálltam, s lefényképeztem egy szép kertet. Aztán észrevettem, hogy a tulaj ott áll, és komor tekintettel néz. Basszus….most mit csináljak. Az  így elég ciki. Hát szélesen rávigyorogtam, és elmotyogtam egy konyicsivát, meg hogy milyen szép a kertje. És csodák csodájára egy nagy mosoly kíséretében földig hajolt és megköszönte. Majd még integetett is, amint elkerekeztem. Hm….ezt is átvehetnénk azért, nem? Akkor a képek:

Mivel már napok óta kellemesen meleg az idő és hétágra…vagyis nyolcágra süt a nap, kiruccantunk a gyerekekkel a tengerpartra. (Ákos szegény ezalatt meg csak csiszolt és kirakati makit játszott a sok-sok kíváncsiskodó látogatónak)

Szóval elmentünk. És elsőre oda is találtam. Egyedül ! Aki ismeri a tájékozódó képességemet, az érti, miért említésre méltó ez a dolog. Igaz-igaz. Némi segítséggel. Ákos rittyentett egy térképet, amolyan „Te is megértsd, és nem kell beforgatni, ez forog magától is”-t.

Szóval elmentünk…sok beszámolót nem kíván. A képek magukért beszélnek.

Vagyis nem! Mégis van valami. Előrebocsájtom, abszolute jellemző. Ez az én formám!

Szóval minden jó és szép volt. Cipő és zokni nélkül  homokban futkározás…kellemes, langyos szél, gyönyörű környék. Komolyan. Mint a filmekben. Kagylók…sok kicsit fehér elszórva, de annyi, hogy messziről fehérlett tőle a homok. És…..medúza. Na itt jövök be a képbe én :(

Éppen sétáltunk a part szélén, hogy megtekintsünk egy partrészt. Amikor is meglátok csillogni valamit a homokban. Oda is mentünk. Egy kb. tenyér nagyságú átlátszó izé. Megpiszkáltam a cipőmmel. Kocsonyás, és kicsit eres. Fúúúú. Apáááám. Még sosem láttam élőben medúzát. Mit mondjak, hát annyira nem szép :) Szóval megnézegettük és továbbálltunk. Mentünk mendegéltünk, amikor is megláttunk még egyet. Az előzővel ellentétben ezt már nem a cipőmmel piszkáltam meg. (Az állatvédőknek: csak kicsit meglökdöstem, hogy mi ez. Nem marcangoltam szét, hogy kifolyik-e belőle az a rengeteg víz ami a testének nagy részét alkotja!) Szóval elővettem egy kis botot. Ah! Ez is medúza.

Séta el….Jééé. Még egy. Csak ez egy kicsit kisebb. De csillog, nyálkás, kissé átlátszó. Bot kézbe. De furcsa, ez kicsit mintha más állagú lenne. Virág félig röhögve, félig szánakozva rám nézett és közölte: Anya! Ez egy csula! Bocsánat, de csak ezzel a szóval tudom érzékeltetni azt az undort, amivel felhagytam a további meduzák megtekintésétől.

Na ekkor mondtam, hogy indulás….

Útközben láttunk elárasztott rizsföldeket, az egyik kedvenc sövényemet is lefotóztam. Ja és egy kávé és ital automatát, amit rendszeresen használunk. Mindenhol van ilyen. Üzletekben, boltokban, iskolákban, az utcán csak úgy, de néhol még parkokban és tengerpartokon is. Érdekes módon valahogy nincsenek se megrongálva, se kifosztva. Pedig némelyik elég elhagyatott helyen van. Már eléggé megszoktam a jó közbiztonságot. Sok bolt elől éjszakára be sem szedik az árut, csak egy jelképes hálót, vagy zsinórt vagy bambusz rolót húznak ki elé. És ezeket sem lopja el senki. Múltkor találtak a gyerekek egy órát a parkban. Mondtam nekik, tegyék le egy kőpárkányra, talán visszajön érte  gazdája. Esküszöm hetekig ott volt. Senki nem vitte el. Szóval ez is tanulságos. Valaki egyszer megkérdőjelezte, hogy ez tuti nem lehet így, hogy  kisstílű bűnözés nincs egy országban. Hát. Mit mondjak. Először is, mi TAPASZTALJUK!. Másodszor. Mi Magyaroszágon is úgy éltünk mindig, hogy nem vettük el másét, nem rongáltunk meg semmit. Családtagjaink és barátaink is ilyenek. Olyan elképzelhetetlen, hogy van olyan ország, ahol a többség ilyen? Véleményem szerint az nem hiszi el, akinek megfordul rendszeresen a fejében hogy mi lenne ha…. Ahogy minket tisztességre neveltek a szüleink, úgy nevelik itt is tisztességre a gyerekeket. Csak itt  a többséget!

Na de ennyit a lelkizésről.

Még valami. Este elmentünk egy fagyizóba. Baskin Robbins a neve. Eredetileg amerikai cég. Apáám! Mennyi, de mennyi fajta fagyi. És még gombóc méretet is lehet választani. Fú. Én két gombócot alig tudtam megenni. Kicsit túlvállaltam magam. De ki gondolta, hogy egy nagy gombóc ilyen „töményen nagy”. Legközelebb fotózok itt is.

Na de sok a duma,jöjjenek a képek. :Először is az italautómata. Egy kis utcában.

Közel-távol nincs egy bolt vagy egy áruház.  Aztán a partról  és a kagylókról képek:

És akkor jöjjön  egy kép a kedvenc sövényemről, aminek minden ága csavarodik, majd egy másik,amit egy barátunknak sikerült lefotóznia. Igaz, nem tollboa, de sztem ez még annál is sokkal jobb. No és magáért beszél a lehúzott ablak is a kistáskával együtt a kocsiban, azt hiszem.

És igen!!!! Tegnap megtettem!!! Elmentem este futni a parkba!!!! Nem is tudom, hogy mi történt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy öltözködöm. De most frankón! Nem csak úgy  elhatároztam, meg tervezgettem! De nem ám! Kimondtam, hogy elmegyek este futni. A következő emlékem már csak az, hogy keresem az mp4 lejátszót. Sajna lemerült. De még ez sem tántorított el. Telcsi, fülhallgató, cipő „oszt, go”.

Azért este, mert senki nincs már ilyenkor a környéken, szépen ki van világítva a járda. Hangulatos :) Édes leányzom meg kijött utánam biciklivel, és rótta velem a köröket. Teljesen fel vagyok dobva. ( JAJJ csak így maradjon! Mindig annyira lelkes vagyok…..az elején ….)

Na oksa. Ehhez a nagy lelkesedéshez egy ici-picit köze van annak, hogy voltam turiban, és felpróbáltam néhány nadrágot…….no comment

Amúgy kezd melegedni, jó idő van. Csak közben megjött az esős időszak is. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag leszakad az ég, és akkora cseppekben esik az eső, mint egy jól megtermett borsószem. Persze nagy tócsákat és sártömeget nem látni. Valahogy elég profi módon vezetik el a csapadékot az utakról. Mondanom sem kell, mindenhol fedett csatornák és kb. méterenként egy egy kis nyílás, ahol be is folyhat a víz. Óóó….. és minő csoda! Minden út és járda a csatornák felé lejt. Egyébként az eső annyira megszokott lehet, hogy még ekkor is dolgoznak az építőmunkások :) Helyes kis esőkabát, sapka és mehet a munka.És itt azért esik „böcsülettel”!

Most tudtam meg egy érdekes dolgot. Nem igazán értettem, miért is nem látok az iskolánál szülőket és autóval hordott gyerekeket. Hát azért, mert itt egészen az ovitól a junior középsuliig nem szabad autóval hordani a srácokat. Állítólag mert nincs annyi dolguk még, könnyű a tanulnivaló. Majd amikor már a felsőbb sulikba kezdenek járni, akkor lehet. Ott több a tanulnivaló, így fáradtak, megérdemlik. Hmmm… És mi van azokkal, akik messze laknak? Na olyan nincs .Gyakorlatilag majdnem minden utcasarkon van egy ovi és egy iskola. Úgy oldják meg a szülők, hogy  közeli intézményekbe íratják be a gyerkekeiket. Persze mi gaidzsinok ,kivételezett helyzetben vagyunk :) Messzze lakunk, így ok. De csak azért, hogy ne nagyon különbözzünk ( hehe..ez vicces..na mindegy), én a közeli üzlet mögött rakom ki Somát és Virágot. Onnan meg besétálnak.

Na akkor most fotó Rigó úrról, ahogy megígértem. :)

Megint eltelt egy kis idő. Kicsit lustolok..ez van. Biztos a tavaszi fáradtság az oka.

A gyerekek suliba járnak. Hol jó kedvvel, hol kevésbé lelkesen. Tegnap néztük meg a délutáni sportokat, ideje lenne végre választani egyet. Nem egyszerű.

Sajnos kiderült, hogy néhány sportág ( persze azok is, ami Őket igazából érdekelné), nem az iskola területén van. Ez okoz némi kis gondolt. De majd azért azt is meglessük.

Ha jól értettem, itt minden nap van edzés. H-P ig. Többnyire délután 4-kor kezdődnek és kb. másfél-két órán keresztül tartanak. A gyerekek fele nem sport klubbot választ, hanem valamilyen hangszeren kezd el játszani, vagy beiratkozik művészi beállítottságú szakkörbe. Assz’em mi maradunk a testmozgásnál.

Más.

Már napok óta vadászok egy jó kis alkalomra, hogy le tudjam fotózni azt, ami teljes döbbenetet csalt az arcomra.  Autó. Pontosabban lány-autó-szoba. Még nem találtam neki megfelelő szót. De fogok, az tuti. Amikor először megláttam lemerevedtem, csak néztem, lassan beültem a saját kocsinkba, és hazáig sírtam a röhögéstől. Mert láttam ilyet többet is!!!

Fotó híján megpróbálom érzékletesen leírni. Adva van egy kicsi-kocsi. (Néha nem is olyan kicsi). Legyen mondjuk fehér. No de nem csak a karosszériája az, hanem belül is. Minden. Az ablakokon fehér függöny. Mindegyiken .Csak az első szélvédőn nem, de a hátsón már igen. Nem akármilyen, karnis is van hozzá . Ezt kihasználván be is van húzva rendesen. Aztán ha ettől még azért eléggé ki lehetne látni, akkor biztos ami biztos alapon jön még hozzá egy hófehér tollboa, ami szépen takarosan rá van terítve a műszerfal tetejére, egészen az első szélvédőig. Nos de ez így még nem elég „csajos”, ezért fognak még egy ugyanilyen hosszú tollizét, és végigdíszítik vele az első szélvédő felső sávját a kocsi teljes szélességében. Aztán még, hogy ne legyen ennyire snassz :D, fellógatnak a visszapillantó tükörre mindenféle csilli-villi dolgot (csak hogy a szembe jövő autós is jól lássa), és még bónusznak teleszórják a műszerfal tetején lévő boarengeteget néhány plüssszörnnyel. És a mű végére marad az autóban kb. egy 30 cm x autószélességnyi cm –es sáv, amin ki is lehet látni. Azt, hogy a kanyarodásnál melyik plüss nyuszi nézi az utat, még nem fejtettem meg. Addig nem nyugszom, amíg egy ilyesmi csodát nem fotózok le. Ja, és ezek nem házi gyártmányok. De nem ám! Autósboltban megkaphatod ezt mind!

Aztán ami még édes! Lakik velünk szemben egy bácsika, akinek a napi szórakozása a következő. Kisétál szépen az út szélére, rágyújt egy bagóra majd mint egy madár, szépen leguggol és elkezd bámulni. Nos..ahogy ott csücsül,( sokszor egy órán át is) és ahogy a nap vándorol, Rigó úr pontosan úgy araszol a nappal együtt. Így kikerülvén az árnyékot. Néha, amikor nem elég szemfüles, árnyékban marad. Mert a drága a bagózások után rendszerint elalszik madárpózban. De ez az elalvás itt abszolút rendszeres. Volt olyan, hogy kanyarodtam be az utcába, és egy bácsi ült a biciklijén, két lába lent a földön és aludt. Frankon. Az utca közepén. Halkan kerültem ki, nehogy felébredjen.

Hú. Majdnem elfelejtettem! Megismerkedtünk itt egy Magyar lánnyal! Cserediákként tanul Komatsuban. 18 éves, és nagyon aranyos! A KIA (a nyelvsuli, ahová járunk) segítségével kerültünk vele össze. Kész felüdülés volt valakivel megbeszélni Japánt magyarul. Nagyon jól beszéli a nyelvet. Mondtam is a gyerekeimnek..lássatok, okuljatok :D!!! Jó sokat dumáltunk. Szegény eléggé le van kötve, hétfőtől vasárnapig full tanulás és klubélet. De majd azért összehozzuk még valahogy a köv. találkát. Szegény! Ráömlesztettem rég visszafogott szóáradatomat. Aki ismer, az tudja és szánja most Őt :D

Na de megyek, viszek étket a páromnak meg Peter-nek.

Annyira tömény volt az elmúlt egy hét, hogy kissé rövidítve fogom tálalni.

Gyermekeink elkezdték tanulmányikat a Syouyo junior high scool-ban. Az évnyitó is már magáért beszélt. Mint kiderült, ez igazából az elsősöknek szól. A suli többi diákja csak mint „ néző” közreműködött. Ellenben az újoncoknak ez eléggé ünnepélyes volt. Zenére bevonulás osztályonként (hét első évfolyam indul), taps keretében, majd személyenkénti bemutatás az iskola igazgatójának. Szó szerint. Vagyis….tanár kiált: XY! Mire kisdiák egy határozott „HAI!!!” kíséretében felpattan, majd állva is marad amíg az összes osztálytársát fel nem állítják. Majd a tancsi felkiáltására egyszerre leülnek. Aztán következő osztály és következő osztályfőnök, és így tovább……. Ez elég sokáig tart, az igazgató meg szemben a tribünön végignézi őket. Aztán szónoklatok az igazgatótól, a polgármestertől ( ja, mert itt az évnyitóra kivonul a polgármesteri hivatal összes ,felső beosztású tisztviselője a polgármesterrel együtt), és egy végzős diáktól. Ezután jön egy eskü a sulihoz, majd egy pici zenei előadás kifejezetten a gólyáknak. Kivonulás, taps, stb…. Mindez iszonyú rendezetten, fegyelmezetten. Férfiak öltönyben, nők „kisestélyiben”.

Mindezek után felkísértek minket szülőket az osztálytermekbe. Ott még egy is információ áradat és további néhány kg papír. Ennyit az nyitó ceremóniáról, most akkor maga a suli.

Reggel 8:10-re kell beérniük, és 15:30-kor jönnek el. Kissé soknak tűnik, de mégsem megterhelő. Ebben benne van délelőtt 3, délután is 3 db 50 perces óra, egy órás ebéd és pihenőidő, valamilyen teszt írás, takarítás, reggel üdvözlés, délután búcsúzás és a 10 perces szünetek. Vagyis úgy látom, kicsit felhígítják a tanulással eltöltött időt. A tantárgyak: matematika, Japán története és földrajza, tudományok (ez az otthoni földrajz, biológia, fizika és kémia vegyítve), művészetek, háztartástan (technika meg főzés meg ilyesmi), angol, testnevelés, japán írás és olvasás. Fizikát és kémiát külön a sima high school-ban tanulnak csak. Délután kb 6-ig vannak a sportok. Ebben a suliban van néhány: judo, kendo, tollas, tenisz, kosár, baseball, úszás, atlétika, torna, rsg, pingpong, kézilabda, foci. Szóval lehet választani :)

Reggelente mindig elcsodálkozom amikor kidobom a skacokat a suli előtt. A tanárok , gondolom beosztástól függően, elszórva a közeli kereszteződéseknél, lámpáknál és közvetlenül az iskola előtt ácsorognak és felügyelik a biztonságos megérkezést. (Rengeteg gyerek jár kerékpárral.) Igen! Az iskola tanárai fekete öltönyben, meg kiskosztümben ha kell, akkor megállítják a kanyarodó forgalmat, hogy a cajgás kölykök simán átjussanak még zöldben a túloldalra. Nagyon király!!!!

A gyerekeink elmondása szerint ilyen csendet órák alatt még soha életükben nem láttak. (Na jó. Soma különvéleménye, hogy  a volt matek tanárja azért vinné a szintet :D) Nem tudom hogy csinálják, de ezt mind úgy, hogy a tanár mosolyog és viccelődik, nem ordít és nem öl a szemével.

Az ebéd. Itt nincs ebédlő, csak konyha. A srácok az osztálytermekben esznek. Minden nap az adott kajafelelősök zsúrkocsin felhozzák az ebédet, és kiosztják az osztálynak. Íme még egy példája az ésszerű spórolásnak. A suliban nincs büfé, meg ilyesmi. Mindenki otthon jól megreggelizik, és mire jön az ebéd, olyan éhesek, hogy mindent megesznek. Az én válogatós fiam is mindent befalt. Még a szárított halas rizst is. ( Fúúúúúúj!!:D) Ha jól vettem ki, akkor egy teljekörű orvosi kivizsgáláson is át fognak esni  az év elején, és rendszeresen ellenőrzik őket az év folyamán. Teljesen korrekt.

Most akkor a beilleszkedésről. Na hát az elég gyorsan megtörtént:).Gyakorlatilag esélyük sem volt a szürke elvegyülésre:) Kabalatárgyak lettek. Egy vörös, hosszúfülű , kék szemű nyúl, meg egy barna, zöld szemű plüss medve :D :D Mert hogy magyar gyereket még nem láttak :D És ez  itt nagyon érdekes. Mint minden, ami nem Japán. Virit már az első szünetben maguk közé rángatták a lányok. Szegény csak kapkodta a fejét. Somát a fiú osztálytársai gyakorlatilag amolyan élő bástyaként vonták körül. Még a wc-re is követték. De szerinte a lányok viszik a sírba :D Ezt Ő mondta, pontosan így. A tanár szerint ,enyhén szólva , népszerű  :D :D Vigasztaltam, minden csoda 3 napig tart, no para.

Jaj. Majdnem elfelejtettem. Van a suliban egy külföldi tanuló szoba. Ott szoktak néha ülni a gyerekeink két tanárral, akik segítenek nekik a nyelvben és minden másban. Meg néha ez a két tanár beül hozzájuk az osztályterembe, és tolmácsol meg magyaráz az órán. Szóval nagyon igyekeznek megkönnyíteni nekik ezt az egészet.

folyt köv………

Meg volt az első felvonulásunk a gyerekek iskolájában. Szó szerint :( Máshogy nem is tudnám jobban kifejezni.

Hol is kezdjem? Bementünk a suliba, ott kissé tanácstalanul néztünk körbe, vajon hová is tegyék a gyerekek az utcai cipőt, melyik fakkba a rengeteg közül, és ajjaj, nem látok váltópapucsot magunknak..most mi lesz? Na mire ezeket végiggondolhattam volna úgy istenigazából, már meg is jelent két nő mosolyogva, az egyik kezében két pár papuccsal.

Már meg sem lepődtem.

Gyakorlatilag már vártak minket, majd bekísértek a tornaterembe, ahol már ott ültek szépen egymás mögött , több oszlopban az idei év új diákjai. (Elsősök, ill. akik nem elsősök, csak egy másik iskolából jöttek át ide.) Mondanom sem kell, már megint kisebb feltűnést okoztunk. Huhh.

Szóval ott tartottam, hogy bementünk, és leültették a gyerekeket egy tábla mögé, ahol még nem ült senki. Valami olyasmi volt rá kiírva, hogy egyéb iskola. Mert hogy kitáblázták az iskolák neveit, ahonnan az elsős tanulók érkeztek, és ezek mögé ültek le szépen, sorban mindannyian.

Tehát egy Brazil kisfiú, egy Japán nagy fiú és a mi gyerekeink ültek ennél az „egyéb” táblánál.

Mi meg mellettük a két tanárral, a suli irodistájával, a polgármesteri hivatalból Meiry-vel és a mi nyelviskolánkból egy nővel. Jaja..Ők mind ott voltak, hogy minden simán menjen, semmiben ne szenvedjünk hiányt. (Hogy ezt hogyan szervezték össze, na nem tudom…de az biztos, hogy már van benne gyakorlatuk!)

Végighallgattuk, fordítottak, nem értettük, fordítottak, kiosztották a suli jelvényeket, névtáblákat, fordítottak, papírt kaptunk, fordítottak :D Néha felpattantunk (amikor mondták), néha meghajoltunk (amikor mindenki). Mert felpattantunk. És igyekeznünk kellett. Nem tudtunk olyan gyorsan, mint az összes gyerek a teremben. És végig teljes kussban ült mindenki. Egyenesen az igazgatóra nézve. Dörzsöltem a tenyerem. Király! Ez kell az én kamaszodó gyerekeimnek. Mostantól a lábam nyomát is csókolgatni fogják, hogy én milyen türelmes, aranyos és drága anya vagyok :D :D

Hála a fegyelmezettségnek, hamar vége is lett. Na de mi ennyivel nem úsztuk meg! Fel kellett mennünk a tanáriba, hogy a gyerekek megismerkedjenek azzal a tanárnővel, akinek az a feladata, hogy pesztrálja a gyerekeinket, és ha valamit nem értenek, akkor külön foglalkozzon velük. Felmentünk hát és bemutatkoztunk .

Aztán nagy meglepetésünkre felhoztak 3 Brazil gyereket azzal a szándékkal, hogy a mieink egy kicsit kevésbé legyenek megilletődve, hisz járnak ide más külföldi gyerekek is. Sajnos, igyekezetük ellenére, nem sikerült. A három diák gyakorlatilag jobban zavarban volt, mint mi. Pedig higgyétek el...Virág-Soma páros arca olyan volt, mintha éppen akkor estek volna át egy botox-kezelésen..Sz'tem valahol felvették ezt az arckifejezést,még talán a kocsiban a kiszállás előtt. És azóta a görcs mereven tartotta magát.

Ráadásul közben kiderült, hogy rossz színű cipőt vettünk Somának..már kezdtünk gondolkozni, hogyan cseréljük ki. Óóóóó…nem sokáig kellett. Előkotortak valahonnan egy vadi új megfelelő színűt, ami persze a Soma mérete, és kicserélték a miénkkel. Hát ez is megoldva.

Huh…majdnem elfelejtettem…..miközben haladtunk felfelé a tornateremből a tanáriba..na ez egy kicsit kínos volt. Pont kicsengettek.(Mert közben rendes tanítás folyt.). Hát úgy éreztem magam, mint valami celeb…komolyan. Vihogás, hajlongás…bámulás….Röpködtek a „kawai”-k ,a „my name is”-ek….jajajajajaj. A gyerekek mögött kicsit lemaradtunk, és folyamatosan röhögtünk Ákossal. Szegények mereven csak előre mertek nézni, máshová nem. Hát mi sem sokáig vigadtunk….mi is megkaptuk….Itt jöttem rá, valószínű a kawai nem csak azt jelenti, hogy cuki, aranyos. (Ugyanis nem hiszem, hogy egy kamasz Japán srác az én kamasz fiamra ezt a szót használná, ha csak ezt jelentené..báááárrrr …. Na jó..ebbe inkább ismételten ne menjünk bele :). És , igaz még mindig felettébb cukik és aranyosak vagyunk Ákossal :D :D, de nem hiszem hogy egy 12-13 éves forma csajszinak ez lenne az első szó, ami megfordulna a fejében minket látván.:) Szóval ,szerintem inkább olyasmit jelent, hogy tök jó, érdekes, aranyos, kedves..stb…..szóval minden egyéb, ami rám illene :D :D

Összefoglalva: megint kellemesen csalódtunk.

És akkor most kép az egyenruhájukról

Ma új lakó érkezett a házba. Sajna lakótelep-színtű vastagságúak a falak. Azaz hogy jó lenne, ha olyan vastagok lennének! :D

Szóval ha sejtéseink nem csalnak, holnaptól részesei leszünk egy Japán család életének.

De nem is ezért írtam meg, hanem mert megint tapasztaltam egy érdekes dolgot.

Éppen próbáltam birokra kelni egy jól megtermett fejes káposztával, amikor is csengettek.

A video-csengő ( nem tudok jobb nevet neki:)) képernyőén láttam, hogy egy fiatal Japán nő kér bebocsájtást. Nosza! Ugyan tudtam, úgysem értem mit fog mondani, de nehogymá’ azt mondják a Magyarokról, micsoda mogorva ,bunkó egy nép, hát kinyitottam széles vigyorral az ajtót. KONYICSIVÁÁÁÁÁ :D :D

És akkor megtörtént. Rám zúdult a mosolygós szájából egy halom kanji, katakana és hiragana. Szinte láttam is! De tényleg! :D

Próbáltam kiszedegetni belőle az ismerős szavakat. Néhány kiló mondatból végül is kiszemezgettem, most éppen bemutatkozik, elmondja  hogy honnan jött, és hogy ma meg holnap a felettünk lévő lakásba fognak beköltözni.

Szupi! Na ez megy nekem is. Miután ezen túlestem, kiderült, ennyivel nem úsztam meg.

Folytatta…aha….na ezt már nem tudtam követni. Ja…egy szót sem beszélt szegény angolul. Ami csak eggyel kevesebb tudás az enyémnél :)

Na akkor elő az összes könyv, ami itthon található. Persze szótár egysem! Azok a gyerekeknél. Miután ő nem tudta elmondani  mit is akar, hát én kérdezgettem. És végül is cirka 15 perc alatt sikerült egy hullámhosszra kerülnünk! (Itt jegyezném meg, nem adta fel, hogy nem értem meg. Mosolyogva tovább próbálkozott, látszott, nagyon meg akarja értetni magát velem!)

Szóval amiért végül is jött. Semmi extra. Csak bemutatkozott, hogy ő az új lakó, és mivel lefelé bár, de a közvetlen szomszédjai vagyunk, hát hozott egy kis „örülök hogy megismerkedtünk és hogy itt fogunk lakni” csokit. Frankón! Ajándékot kaptunk a beköltözésének örömére! Ahogy elment, utánanéztem. Ez így szokás. És nagyon tetszik!

Más.

Most már tényleg egy jó adag képpel tartozom, csak még egy érdekesség, amit szintén le fogok fotózni.

A buszmegállók. Nagyon helyesek. A buszmegállókban lévő esővédő ( vagy mi ) fülkék fordítva vannak építve, mint ahogy azt mi megszoktuk. Vagyis a zárt része néz az út felé.

Csak két kijárat van rajta, hogy ne kelljen körbemenni amikor megáll a busz.

Na ennyit mára…….

A suliról még írok, de most más.

Tegnap délután már kicsit jobb volt az idő, (most pl. ragyogóan süt a nap…nem merem beleélni magam) így elmentünk Virivel egy kicsit cajgázni. Soma persze nem, de védelmére legyen mondva, az Ő leendő kerékpárja még darabjaiban fekszik Ákos munkahelyén arra várva, hogy a megszánja, és életet leheljen belé.

Szóval elmentünk bicajozni és rájöttünk, miért is cikáznak jobbra-balra az egyenes vonalú egyenletes mozgás helyett japán bicikliző barátaink az utakon. Az oka maga a kerékpár! Bezony! Virág „gépe” megadta a választ. A kormány elég érdekesen van elhelyezkedve. Valószínű, Magyarországon is vannak ilyen kormánnyal ellátott bicajok, csak még nekem nem tűnt fel. Szóval  nekem a megszokottnál   közelebb van és nem egyenes, hanem  V alakban behajlik a kezünk felé. Maga az egész váz kényelmes nagyon..olyan, mintha egy karosszékben ülnénk. Hosszabb utakra találták ki…de kanyarodni vele, és egyenesben tartani…háááááááát

Ez azonban azt a tényt, hogy miért nem néznek körül közlekedés közben, nem magyarázza.

És már azt is tudom, hogy miért haladnak lassan az utakon az autók…..mert folyamatos felkészültségben kell lenni, nem kanyarodik-e éppen ki eléd egy kis utcából egy álmodozó kétkerekű. De olyan hirtelen… és olyan nyugodtan…. és olyan nagyon KÖRÜLNÉZÉS NÉLKÜL, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ja, hogy közben halálra tiporhatja egy teherautó? Az nem fordulhat elő. És tényleg nem…mert még a teherautó, meg a TAXI is lassan halad. Szóval maximálisan a biciklis az úr az utakon :) Hivatalosan is! (Na..nesze neked magyarországi, anyázó ,”nemakerékpárosokéazút”-azos, „nehogymá’ kerékpárút legyen a fővárosban”-ozó, nyálfröcsögős, antibicajos okostojások!! Mondom úgy, hogy 20 éve autóval közlekedem!!!! Vagyis nem vagyok friss hús…öööö..ezt most inkább hagyjuk:D)

Tehát egy szó mint száz….régen éreztem magam ennyire biztonságban kerékpárral közlekedve egy főúton, és régen éreztem ennyire NEM biztonságban magamat autóval közlekedve egy főúton….De talán ez a jobbik eset, ha arra gondolok, hogy a srácaink rövidesen cajgával fognak járni suliba nap mint nap.

(A suli még folyt.köv, ahogy ígértem….)

Megvolt az első találkozó az iskolával. Természetesen, ahogy vártuk, nagyon kedvesek voltak.

Egy komplett anyagot kaptunk az iskolával kapcsolatban.....japánul és portugálul. Angol egy szó sem :D No problem. A portugált az internet könnyebben fordítja, mint a japánt :D

Hála, jelen volt szokásos „tolmácsunk” is, Meiry-san, aki lefordította a tanárok szavait angolra.

Megtudtuk az évnyitó időpontját, amikor már az iskola egyenruhájában kell megjelennie a gyerekeknek. Ami nem olcsó!!! De a kispénzűekre is felkészültek figyelmes japán „barátaink”, így kaptunk kölcsön egy-egy teljes szett egyenruhát aztán apránként ahogy meg tudod venni az újat, majd visszaadod. Csak az iskolaépületben használatos sportcipőjüket kell megvennünk, persze ez is egyencipő. Az elsősöknél az alapszínű fehér cipőben (uchibaki) a fűzőhöz közel pici piros minta van bevarva, míg a másodikosoknak kék. Valamint a komplett tréningruha kell még ami elég ilyesztő lila színűre sikeredett, de itt ahol meglett férfiemberek lábán lehet látni lakkfekete vagy rózsaszín Hello Kitty-s papucsot, nem kell csodálkozni.

De legalább a könyvek ingyen vannak, és az iskolai ebéd sem drága. Apropó. Érdekes módon, már előre tudják a tanárok, hogy az év végéig mikor, melyik hónapban, milyen költségekre készülhet fel a szülő. Ami le van írva, részletesen lebontva, egy papírra. És még azzal sem kell foglalkoznunk, hogy havonta figyeljük, mikor mit kell beküldeni borítékban a gyerekkel, mert van erre is megoldásuk. Előre legyártott megbízás formájában, amit kitöltesz, elballagsz a bankba, ott nyomnak rá egy pecsétet, és egész évben a suli a megfelelő időpontban le is vonja  számládról.

Szabályok itt is vannak…..a következő dolgok tilosak: hajfestés, smink, ékszer, mobiltelefon. Ha mégis telefonálnia kellene a gyereknek az iskolában lévő kártyás telefonnal megteheti. persze semmilyen játékot nem lehet bevinni, és az egyenruha kötelező. Az egyenruha kivételével ezt én is így gondolnám ennyi idős gyerekeknél. Csak itt be is tartják a gyerekek, a SZÜLŐK , és betartatják a tanárok.

Jajj  a kedvencem!!!! Na, kedves iskolakerülős barátaim!! Itt esélyed sincs az iskola mellé járni. Ugyanis. Ha  a gyerek bármilyen oknál fogva nem megy iskolába, még aznap reggel fel kell hívni a sulit. Mert ha a szülő nem teszi meg, még aznap kimegy valaki a lakásba és megnézi, mi történt!!!! Otthon van-e a gyerek? Beteg? Vagy történt valami? Eltévedt? Lóg? Elütötte az autó? A szülők tudnak róla? Az egész család eltűnt? Anyuka dolgozik mit sem sejtve arról, hogy a gyereke valahol mozizik? Ezt bevezettetném Magyarországon is!

A tanítás vége belenyúlik a koradélutánba. Mert hogy közte van egy hosszú ebédszünet, ( végre nem kell a gyereknek egyben letömnie a rántott húst a gigáján, hogy időben végezzen!), és van még egy közös takarítás is! Ugye-ugye! Hatszor is meggondolják, hogy hová tegyék a szemetet, és mennyire köpdössék össze a falat. Szar lenne letakarítani!

Aztán meg délután kezdődnek a sport klubbok, szakkörök, miegymás. Állítólag az összes gyerek ott lóg minden hétköznap, annyira jó.

Szóval egyenlőre nekem tetszik. Ja! Majd felteszek képet a gyerekek egyenruhájáról…csak még kimosom :D

Uhh. Majd elfelejtettem. Az évnyitó itt nagy ünnepnek számíthat. Szóltak, hogy nagyon-nagyon ünnepélyesen kell megjelennie a szülőknek. Zakó, sötét kiskosztüm, hasonlók. A tanárok szerint van olyan, aki kimonóban jelenik meg. Ez vicces. Mintha otthon a gyerekek tanévnyitójára megjelennék mezőföldi viseletben, szorosra fonott hajjal és kalárissal :D :D

Mondjuk alapból viccesen néznék ki :D

Na szóval ez a tény mélyen érintett. Mert még ruhavásárlásig nem jutottam el..bár már nagyon viszket rá a tenyerem…csak hát nem adják ingyen :( És egyenlőre meg kellett oldanunk a helyi közlekedésünket, a gyerekek beiskoláztatását és nyáron valahogy haza is kell jutnunk :)

De azét nem fogok sírni. Neeem tehetek róóla…muszááááály vennem magamnak valami göncöt az évnyítóóóra !!!!!! :D

Folyt köv……

Csak úgy írok..

Azonkívül, hogy kaki az idő, nem történt semmi extra.

Készülünk a holnap délutánra. 16:30-ra megyünk megbeszélésre a gyerekek iskolájába. Tanévkezdés, egyenruha, tanárok, stb....

Ja, mert nem tudom, meséltem-e, itt áprilisban kezdődik a tanév. Ugyanúgy  van őszi-, téli,- tavaszi-, nyári szünet, csak áprilisban lépnek egy osztályt. A nyári szünet csak durván másfél hónap. Igen-igen rövid.... azonban egész évben annyi ünnep van és olyan hosszú a másik három "főszünet", hogy tényleg nem érdekes.

Hát már előre vigyorgom azon, milyen elkeseredett képet fog vágni édes, drága elsőszülöttem, amikor felveszi az egyenruhát:D Nekem a srácok ruhája spéciel tetszik..... De hát mint tudjuk...a 14 éves kamasz fiúk véleménye függ a helytől, időtől, kedvtől, időjárástól,a bolygók állásától és a tér-idő kontinuumtól. Meg néha a szememből lövellő tűzkarikáktól :D

Leányzómmal nem hiszem, hogy gond lesz. (Bár megsúgom, láttam már szebb egyenruhát  más iskolák leányzóin...de hát ezt dobta a gép.) Csak azt nem tudom, hogy a fázós kis lelkem hogyan fog azonosulni azzal a ténnyel, hogy  télen-nyáron térdig érő szoknyában kell járnia isibe. Max veszek neki bunda bugyit..Nem röhög! Van. Mindenféle. Akár Hello Kitty-s is. Meg Disney-s is. Meg akármilyen. Szerintem magamnak is fogok venni jövőre. MONDOM, HOGY NEM RÖHÖG!!!!!!!

Na de majd meglátjuk..ha megvolt a találkozó (DIREKT NEM ÍROK MEETENGET!!!), beszámolok.

Hát..tegnap olyan dolog történt, hogy ez azonnali beszámolót igényel :D

Szokásos utunkat tettük meg az egyik élelmiszer-forrásunk felé, amikor is csörgött Ákos telefonja. Felvette, majd pár mondat után félreállt az autóval. Kicsit megijedtem. Ilyet akkor szokott tenni, amikor gáz van, és marhára oda kell figyelnie az angolra, nehogy félreértsen valamit. Csak akkor nyugodtam meg, amikor már kb. a hatodik "..thank you....thank you very much..." hangzott el a szájából, és az utolsó kettőnél észre sem vette, de kicsit még meg is hajolt hozzá :D :D

De a lényeg. A polgármesteri hivatalból telefonált fő-fő jótevőnk, miszerint hallotta, hogy nagy szótár-gondjaink vannak. Nos. Ezzel csak akkor lehet tisztában, ha folyamatosan nyomon követi jelenleg is a srácaink sorsát. Ugyanis, a gyerekek nyelvtanárnőivel agyalunk már egy ideje, hogy honnan tudnánk keríteni az áprilisi iskolakezdése japán-magyar és magyar-japán szótárt. Elfogadható áron. És itt a bibi. Ami elérhető lenne, az ....hm....iszonyatosan drága. Meg sem mondom mennyi, mert leírni is fáj.

Hát erről a  kis bibiről is tud. Így hát felhívott minket, és közölte. Ha tudjuk vállalni, hogy kifizetjük a szótárak magyar-japán felét, akkor a polgármesteri hivatal kifizeti nekünk a japán-magyar szótárakat. Hisz azt majd a tanárok is fogják használni .

Még szerencse, hogy be voltam szíjazva...........meg hogy messze volt a telefonáló. Majd kiugrottam a bőrömből és a szíj alól.

Még most sem hiszem el. Nem kértük, nem igényeltük, még csak nem is panaszkodtunk. Egyszerűen csak közölték, hogy hozzájárulnak a kiadásainkhoz, ha NEM SÉRTENEK MEG VELE. Jesszus. Sértegessenek csak nyugodtan!

Ezek után már tényleg kíváncsi vagyok a gyerekek sulijára....gyanítom, fog még érni meglepetés..

Nem is tudom mikor, talán két hete ,elmentünk kirándulgatni egy parkba. Nagyon tetszett. Annak ellenére, hogy tél van….gondolom tavasszal és nyáron sokkal szebb. Volt olyan rész, amit éppen karbantartottak. Feltételezem, felkészülnek a szakura virágzásának ünnepére, addigra csillognia-villognia kell mindennek :D . Na azt speciel nagyon várom már!!!!!!

Szóval a park:

Újra jelentkezem…. Történt egy ’s más…

Hol is kezdjem? Talán az idővel…ragyogóan süt a nap már kb. 3 napja. Végre..kicsit elegem kezdett lenni a hóból, meg az esőből. Most már érzem a tavasz illatát is…ez új ígéretekre sarkall :D Ígérem, hogy nemsokára elkezdek futni reggelente….csaaaaak tegnapelőtt még nem volt tiszta a gatyám…..tegnap meeeeeg….elnéztem az időt….ma meeeeg főznöm kell….de ÍGÉREM holnap elkezdem :D

Na de bele a közepébe. Vettünk egy kocsit! Ugyanis négykerekű nélkül kissé meg vagyok halva. Tömegközlekedés még annyi sincs, mint Érden. Erre spóroltunk, mert muszáj volt.

Persze nem újat, csak egy 9 éves  „kicsikocsit”. Amolyan városit. 600 cm3-is, incurka, de elvisz ahová kell, és minden extra meg van benne, ahogy egy Japán kocsitól az ember elvárja.

(Megkérdeztem az Ákost, ugye légkondi lesz benne…na nem mintha én annyira szeretném, de drága párom kissé megrémített, hogy olyan párás hőség lesz nyáron, hogy még az arcomról is le fog folyni a zsír…ööööö..remélem máshonnan is , és akkor már nem is olyan biztos, hogy kell az a légkondi :D. Szóval megkérdeztem, de csendben mosolygott…azt nagyon keresni kell…már hogy NE legyen benne.)

Tehát légkondi, kétoldali légzsák, 4 elektromos ablak, CD-s rádió stb…

A neve: Honda Life..Hát peeeeersze, hogy Honda…maradjunk csak márka hűek :D

És kép róla:

Más.

Virit el kellett vinni egy maszek bőrgyógyászhoz, mert sikerült egy enyhefokú fagyási sérülést összeszednie két lábujjára . Kicsit megrémültem, hogy milyen anya is vagyok, nem veszem észre, hogy a gyereknek lefagy a lába? De aztán végiggondoltam, és tiszta a lelkiismeretem. Valószínű, hogy ez első leesett nagy hóban a nyelv suliban, amikor kimentek a szünetben a tanárokkal hógolyózni, akkor beázott a cipője. Reggel induláskor még nuku hó, délelőttre egy kis hópotyogás. Szóval elmentünk. Felkészültem japán nyelvből….hogy legalább el tudjuk nyökögni..nem fáj…csak viszket, és ilyen gyönyörű lilás-pirosas a színe. ami szép, és tényleg tetszene, ha az összes ujja normálban ilyen lenne mindeninek.

Na a lényeg . Odaértünk, nagyon kedvesek voltak, nem vártunk sokat, bementünk. Mivel a recepciós hölgyet egész jól megértettük, gondolom ment az info az orvosnak. Külföldiek, de TUDNAK japánul. Kiri. Ennek hatására az orvos, miután megnézte a lábát, nagyon kedvesen, de kb. olyan gyorsan, ahogy én szoktam beszélni magyarul, ( és az, aki ismer tudja, nem hétköznapi :D) elkezdte a mondandóját. Semmit nem értettem. Úgyhogy ijedtemben még egyszer elmondtam a begyakorolt szöveget. A hatás nem maradt el. Mosolygott, majd az Ákos felé fordulva folytatta. Nem volt ciki..ááááá.

Ákos akkor kínjában az angolhoz folyamodott, de sajna, mint az orvosok többsége, ez a kedves doki sem nagyon tudott. De azért tőszavakkal végül is elmondta. Amolyan enyhe fagyás. No para. Gyógyszer, kenőcs. Megköszöntük, kijöttünk, vártunk. 5 perc múlva szólítottak a recepción. A kezünkbe nyomták a gyógyszereket, meg a kenőcsöt, még csak a gyógyszertárba sem kellett elmennünk. Elmondták hogy s’ mint kell szedni. Aztán adták a számlát. Kezeléssel, gyógyszerekkel együtt 2000 yen. KOMOLYAN. Azt hittem, rosszul látok. És maszek. És még vissza is igényelhetjük a polgármesteri hivatalban.

Azt hiszem, ez több commentet nem is igényel.

Elnézést mindenkitől, hogy ritkultak a bejegyzések, de hát itt sem más a tél közepe-vége, mint otthon, vagyis uncsi. Mos olvadt el a hó, ami itt is leesett..Kicsit enyhébb az idő, de sajna megint jön a hüvi :(

Azt vettem észre, hogy pár nap késéssel, de hasonlóan alakul az időjárás Japánban, mint Magyarországon. Érdekes....

Nem is tudom, miről írjak....várom a tavaszt...legnagyobb örömömre itt is lehet már kapni tavaszváró virágokat. Kicsi műanyag tálkában kihajtani készülő tulipán hagymákat, meg más virág hagymákat. Vettem kettőt, hátha... De úgy látom, nem pusztult el, úgyhogy begyűjtök még párat. Ha már kert nincs, legalább ebben éljem ki magam :(

Jajj..tényleg. Ezt elmesélem. A fiamnak a haját levágta egy fodrász srác a múlt hónapban.

Kicsit beszélgettünk vele. Kérdezgettük...na miről? Teeeermészetesen a hajakról :D

Úgyanis Soma haját szárazon vágta. Nem értettük. Állítólag kb 10 éve nem vágják le vizesen a hajakat. Csak szárazon. Max egy picit bepermetetik. Azért, mert pl. ha valaki visz egy képet, hogy ilyet szeretne, abból csak akkor lesz ugyanolyan, ha szárazon kezdenek neki. A haj, ha vízesen levágod, megszáradva máshogy néz ki, nem lesz pont ugyanolyan. Csak hasonló...és az szerintük nem elég.

Persze olyan profi  hajvágó eszközeik vannak, hogy a száraz hajat is úgy viszi, mint a borotva.

Meg mesélt még érdekeset. Alapból minden japánnak fekete, egyenes haja van.

Na ez azóta, amióta bejött az amerikai kultúra és vele  a gyors kaják, gyors éttermek ,változni látszik. Hullámosodnak a hajak és barnulnak. Hát ez gáz. Éljenek a kémiai anyagok a kajákban!

Nos, a helyesbítés:

Van uszoda..állítólag hiperszuper, még trambulin is fel van szerelve.

A fürdő, amelyik nem koedukált, az azért nem, mert gyakorlatilag meztelenül használandó:) A családi persze nem.

(Azt hiszem itt jön az be, milyen szerencse, hogy a japánok diszkrétek. Ha betévednék egy ilyenbe, nem kell még 6 kezet növesztenem, hogy eltakarjam kisebb-NAGYOBB testi hibáimat :))

Meleg vizesek, vagyis helyenként inkább forró vizesek. Azt olvastam, hogy nagyon kellemes élmény, nem szabad kihagyni. Van szabadtéri és van épületben megépített. Van természetes vizes, van „csapvizes”. Ki milyet akar.

Egyet tuti ki fogunk próbálni!!!!

Más. NŐI SZAKASZ!

Csajoook! Őrület. Vettem a nehezebb napokon használandó kicsi hengeres dugót :D

Hááááát. Nem volt egyszerű. Ezer fajta. … természetesen mindegyik műanyag „felhelyezéstelősegítős”:) ……és kétezer fajta betét ……azt sem tudtam, hová kapjak.

Még kezdőknek való tampon, meg betét is kapható. Kamaszoknak…kislányoknak….több féle…Meg több fajta bugyi, ami a nappali és az éjszakai nehezebb napokra való. Kilógatva a mintaanyag. Puha, mint állat, vízvisszatartós. Vége a JAJJJ ÁÁÁTÁÁÁZTAAAAM kiabálásoknak. Gumírozott…varrások a megfelelő helyeken És mind szép, csinos. Van csipke, van sportos, van aranyos. ŐŐŐRLET. Csak azért nem visítottam, mert álltak mellettem. Inkább csak vettem egy tampont. Amit a pénztárnál diszkréten becsomagoltak egy barna papír zacsiba ..óóóóó..

Ha már bugyi. Kerestem tangát. Nincs. Ok..de az akkor hogy lehet, hogy egyik fiatal csajnál sem láttam a szűk nacin keresztül áttörő bugyi-bevágást, ami még két popsit csinál?

A megoldás….a tanga helyett van viszont olyan bugyi, ami hajszál vékony, puha és a lábrészénél nincs se varrás, se visszahajtás. Úgy néz ki, mintha csak egyszerűen kivágták volna az anyagból és kész. Marha klassz. Egészséges, szép és kééényelmeeees….lehet…mert még nem vettem. De ami késik, nem múlik!gy

Mi van még, ami nekünk való. Oh…kollagén ital. Mit nekem kozmetikus. Ide nekem egy kupica kollagén!!! Ezt a kozmetikai részlegnél láttam :)

Millió fajta sminkcucc…..krémek,,,azt sem tudom, mi mire való. Már csak ezért ráhajtok a nyelvre!!!! Ja és arcborotva. Nőknek. Mert állítólag sminkelés előtt még az apró pihéket is leszedik, hogy még tökéletesebb legyen a végtermék. Lehet, hogy ezt kihagyom….

Ennyi egyenlőre. Majd még körülnézek…..ezt rohanva láttam :)

Vasárnap szép napsütéses idő volt, úgyhogy elmentünk kirándulni. Nem messze, csak ide a város szélére, vagy hova :D

Szép táj, pici kilátó,

bambusz erdőcske:)

, kicsi tavacskák.

De ami a legjobb, a kilátóról lefutó csúszda. Görgős. Vagyis nem az a feneket és combot fényesre csiszoló fajta. Sokkal szórakoztatóbb :) Lefotóztuk…..

Na itt azért elvoltunk egy kicsit, aztán továbbsétáltunk. Találtunk régi Japán házat, meg  tavat, ami gyanítom nyáron tele lehet virágokkal,

és télen virágzó fácskát.

Madarakat nem láttam, de egy tábla jelezte elég sok fajta lakik arrafelé. Na majd tavasszal is megnézzük.

Mint ahogy valamilyen fürdőt is megnéznék szívesen. Nem tudom, jól értettem-e, de mintha a nyelvtanárnő azt magyarázta volna,  itt úgy működik a fürdők látogatása, hogy külön van a női, és külön a férfi szektor. Kivéve, ha családdal mész. Na itt elakadtam egy kicsit. Ha mondjuk elmegyünk  mi így négyen, akkor valamiféle családi részlegbe kell menni? Na de ilyenkor nem működik a nő-férfi dolog? Apuka is férfi, és az anyuka is nő…. Vagy esetleg a családok vannak elszeparálva külön? De hogy? Spanyolfallal? Vagy amolyan kis „fakkokban” fürdőzik a család? Mondjuk az elég érdekes lenne...Uszodáról meg nem is hallottam. Csak úgy, mint amikor a gyerekek úsznak egy egyesültben…. De nyilvános uszodáról még nem. Igen...az megint csak furcsa lenne...mert akkor ott is kéne hogy működjön az anyuci-apuci külön teória.... Vagy ez a dolog csak a meleg vizekre vonatkozik ? :D Na ezeknek jól utánakérdezek. Aztán majd a következő beszámolómnál helyesbítek.

Pedig jó lenne egyet úszni…esetleg kettőt :) Addig is marad a parkban való futkározás…..ha majd kitavaszodik…….majd :D

Átszámolva kb 260 Ft..

No comment.........

Megvolt az első óránk a nyelv suliban. Egy fiatal japán nő tartotta, és csak kettőnknek. Nagyon élveztük, de tényleg. Egészen addig, amíg az óra végén közölte a tanár hogy oké, akkor most amit eddig tanultunk, szépen adjuk elő az irodában dolgozó embereknek. Jajj! De ciki… Nem volt mit tenni, megtettük. Olyan ovációt, meg örömködést kaptunk, mintha minimum Shakespeare egyik művét szavaltuk volna el. Még akkor is ment „sigoi”(csodálatos, nagyszerű) - felkiáltás, amikor már kint haladtunk a folyosón. Hát jó, legyen…jövünk legközelebb is :D :D

Az 5 perces szünetben kiszaladtunk az ottani automatához egy kávéért. Miután megittuk, elkezdtük keresni a kukát a műanyag pohárnak. (Ja mert Japánban szelektív szemetesek vannak mindenhol. A saját, háztartási szemetedet is e szerint  kell gyűjtened.) Na, szóval kerestük a műanyag pohárhoz tartózó ládát. Nem volt…..a tanár meg is mutatta, miért nincs. Azt hittem, leesek a lábamról.

Odament egy másik automatához, ott megnyomott egy gombot, kinyílt egy kis fedél, alatta egy nyílás. Abba kellett belerakni a poharat fejjel lefelé. Ezek utána fedél lecsuk, zúgás, majd a gép kidobott 10 yent. Istenem…..ez vicc, gondoltam. De nem..egy cseppet sem volt az.

Mint ahogy az sem volt vicc, amit a minap láttam az egyik szupermarketben. Ezt vagy most újították be, vagy eddig valami csoda folytán elkerülte a tekintetemet. ÖNKISZOLGÁLÓ PÉNZTÁR. Komolyan! Nem délibáb, nem látomás. Én gyakorlatilag 5 percen keresztül csak álltam és tátott szájjal bámultam az egészet. Gyakorlatilag odamész a kosaraddal, ráakasztod a szatyrodat valami keretre, valamit beütsz a számítógép érintőképernyőjén, majd elkezded egyenként elhúzogatni  minden egyes áru vonalkódját az érzékelő előtt. Aztán kiadja a számlát, te meg beadagolod a pénzt. Ennyi. 3 ilyen kasszát láttam egymás mellett, és egy pultot , ami mögött 2 segítő állt…… ha kérdésed lenne, vagy segítségre szorulsz. Valahogy senkinek nem jut eszébe egy-két terméket „véletlenül” kihagyni az elszámolásból. Valószínű, pont ezért nem lesz ilyen Magyarországon soha L Esetleg ha minden önkiszolgáló kasszánál állna egy jól megtermett őr…de akkor ilyen erővel már be is ülhetne a kasszába…és akkor meg minek az önkiszolgáló….  Szóval én egyszer ezt ki fogom próbálni, az tuti!!!!!

Jajj..és még valami. Megint akkora hó van, hogy ajjaj. Fent a hegyen meg kb 1 méteres. De lehet, hogy több

Tegnap végre rászántuk magunkat, és elmentünk beiratkozni mi is a felnőtt nyelvtanfolyamra.

Valamit tenni kell már végre, hogy a rengeteg hiragana, katakana és kanji amik elárasztanak minket a termékek dobozain, némi értelmet nyerjenek.

Délután, úgy 5 felé bementünk az épületbe. Gondoltam halkan besettenkedünk, körülnézünk, aztán amikor már összeszedtük a bátorságunkat, megkérdezzük azt, amit kell. Nos, nem sikerült. Ugyanis amíg az előtérben szerényen cseréltük át a cipőnket, a benti üveges irodából egy nő meglátta a páromat és elkezdett integetni…gyertek, csak gyertek. Majd mikor meglátott engem is, akkor már hadonászott, és marhára örült, hogy de jóóóóó…még egy fehér ember, és még szőőőke is…. No aztán lehervadt a mosoly egy időre az arcáról, amikor kiderült, nem lesz olyan könnyű dolga, hisz ezek Magyarországról jöttek…. De ettől az egy ijedt arckifejezésétől eltekintve, nagyon aranyos és mókás kis nő volt. Szóval pénteken kezdődik…hogy mi lesz ebből??????? Mindenesetre a gyerekek némi kárörvendő hangsúllyal megkérdezték:”….Akkor, amíg mi tanulunk a suliban, ti is tanultok a másik suliban?....” Jaja…megpróbálunk….

Egyébként még mindig nem tudtam megszokni a japán gyerekekre gyakorolt hatásunkat :D

Amikor egy üzletközpontban, vagy bárhol összeakadunk egy a kisgyerekkel, szerencsétlen gyakorlatilag lemerevedik, kikerekedett szemmel néz ránk, és a szülei rángatásának köszönhetően úgy halad tovább, mint egy alvajáró..már ha halad, mert van olyan kicsi, aki megáll, és ott is marad. Hehe..többnyire ezt a szülők kínos mosolya, hajlongása, integetése, sűrű bocsánatkérése és a mi hangos röhögésünk övezi :)

Tokióban valószínűleg nem lennénk kirakati majmok, de ebben a kisvárosban nem sok külföldi szaladgál. Max.  néhány brazil. Tegnap hazafelé beugrottunk az egyik secon hand boltba, ahol már vásároltunk egyszer. Az eladó srác széles vigyorral üdvözölt, és felcsillant a szemében a felismerés szikrája. Majdnem megjegyeztem az Ákosnak..jéééé..tök jó, felismert, hogy már jártunk itt…. Ööööö…gondolom marha nehéz dolga lehetett :D Inkább bölcs hallgatásba burkolóztam.

Más.

Erről már akartam írni, csak mindig kimegy a fejemből. Itt sokan bicajoznak. Csak éppen nem igazán tudnak. Jobbra-balra dülöngélnek, az idősek rángatják a kormányt. Nem úgy mint Magyarországon , amikor a 80 éves Lajos kijön a reggeli szívmelengető után a helyi kisközség „irodájából”, belövi a gépet, hol is hagyta, majd felül rá és csodák csodájára egyenes vonalú egyenletes mozgással elindul vele….neeem. Itt egyszerűen életveszélyes, ahogy közlekednek  ! A kereszteződéseknél úgy kanyarodnak ki, hogy nem néznek se jobbra, se balra. Csak azt látod, hogy kilő a kisutcából valaki, és megy, mint a vakegér. Ráadásul nem kötelező a cajgán a lámpa. Max egy icipici fényvisszaverőt lehet észrevenni a hátsó részén..persze csak akkor, amikor már megközelítetted kb. 3 méterre. Szürkületben pedig az olyan sas szemű vezetők, mint például én :D , jobban teszik, ha az út közepén, és 30 km/h-val közlekednek autóval, ellenkező esetben könnyen a rács mögött találhatják magukat. Mert ugye, azt mondanom sem kell, hogy mindig az autós a hibás, bármi is van.

Nem olyan régen tiltották be az esernyő használatát kerékpáron. Komolyan! De még így is van, aki esőben úgy közlekedik. Halálos…..Tegnap is két esernyős srácot kellett kikerülnünk,, ami nem volt egyszerű, hisz dülöngéltek!! Fogalmunk sem volt, merre akarnak menni. Szóval gázos….

Mondjuk,ha abból a szempontból nézzük, hogy így mindenki nagyon de nagyon figyeli kerékpárosokat, hisz bárhonnan lehet rájuk számítani, akkor talán annyira nem vészes. Én mindenesetre nyugodt vagyok. A mi gyerekeink TUDNAK bicajozni, körültekintőek, hozzászoktak a Magyar közlekedési morálhoz, így meglepetés itt  nem nagyon fogja Őket érni. Az, hogy az autósok kiemelten figyelnek, az csak egy plusz biztonság. Szerintem valami ilyesmire gondolhatunk, amikor azt mondogatják otthon….ha Magyarországon születtél, talpon maradsz a világon mindenhol :D Ebben az esetben a szó legszorosabb értelmében :D

Vége a téli szünetnek. Mármint a gyerekeknek. Elég sokáig tartott…Általában 2 hét szokott lenni, elég hosszú. Ezzel ellentétben a nyári szünet csak másfél hónap. Az meg rövid. De ha beleszámítjuk azt, hogy az egész évben nézett munka-, és iskolaszüneti napok száma jóval meghaladja a Magyarországit, már nem is olyan nagy baj. Ha a naptárt vesszük figyelembe , csak kb. 6 nappal lehet több. De a gyakorlatban mégsem ennyi. Az itteni törvények szerint, ha egy ünnepnap hétvégére esik, akkor azt a szünnapot pótlólag megkapja mindenki az azt követő első munkanapon. Ez elég fair, nem ? :) És itt frankón mindent megünnepelnek. A vizet, a tüzet, a földet, vagy mit tudom én még mit . Isten tartsa meg jó szokásukat….:D

Apropó suli.

Változott a dolog. Felhívtak minket a polgálmesteri hivatalból,  találkozni akart velünk az az ember, aki egyengeti gyermekeink sorsát. Mert a drágák vették a fáradtságot, és utánanéztek, vajon ez a két iskola a legjobb nekik, amit kinéztek az elején, vagy van jobb? És találtak. De ezt is úgy, hogy feltették a kérdést, nekünk jó-e ez így, vagy ragaszkodunk az első variációhoz, vagy valami mást szeretnénk? Amit kitaláltak, a következő. Mi lenne, ha nem most kezdenék a sulit a gyerekek, és nem külön? Ugyanis ha most indulna a mókuskerék, az úgy nézne ki, hogy Soma menne a juniorba, Viri meg 3 hónapra az általánosba. Virág mire pont találna barátokat, és megszokná a sulit, akkor kéne átmennie a juniorba, ahová Soma jár. De az azért ebben a szituációban elég kellemetlen tud lenni egy kislánynak, aki éppen most tanul meg egy idegen nyelvet, egy idegen országban. Ők azt tanácsolják, inkább várjuk meg az áprilist, amikor Viri amúgy is junioros lenne. Akkor együtt kezdhetnék el, egy iskolában a tanévet. ( Ja..Japánban áprilisban kezdődik a tanév.)

Ráadásul feldobtak nekünk még egy sulit. Az  messzebb van ugyan, de a „segítőink” szerint sokkal de sokkal kedvesebbek ott a tanárok, és van gyakorlata az iskolának a külföldi diákok oktatásában. Ráadásul abban az iskolában állandóan készenlétben van két tanár, akiknek az a feladatuk, hogy ezeket a diákokat segítse mind a beilleszkedésben, mind a tananyag elsajátításában. Szinte meg sem beszéltük Ákossal. Azonnal rábólintottunk. Hogy ennyire központi helyen van itt  gyerek…..még mindig nem ébredtem fel.:D

Nem csoda, ha nyelvsuliba is teljes lelki nyugalommal mennek. Sőt. Még a leckét, tanulnivalót is noszogatás nélkül csinálják meg. Mondjuk így könnyű, ha „miértnemértedfigyeljodavagykiváglakazráról” helyett „okésemmigondakkorelmondommégegyszercsakmáshogy”-t kapnak. És a „hülyevagyfiamazértnemértedosztályröhöghet” helyett „demennifogokosvagycsakmostnincsjónapod” van. Meg az „ésakkormivanhasikerültleszarom” helyett „látodhogymegyügyesvagycsakígytovább” a reakció. Motiváció…motiváció…motiváció…. A nagy nyugatmajmolásban már elfelejtettük ezt a módszert. Ja..a NAGY AMCSI MÓDSZER: nyomás alatt megy a munka…..vagy pusztul a Magyar?

Snowboard…… az egy olyan sporteszköz, aminek használata után újra tanulhatod a biológiát. Mert ez idáig váltig állítottad, hogy itt, meg itt és itt igenis NINCS izom. Hát van. És most már nem csak a könyvekből tudom. És az is tuti, hogy a Japán fiatalabb nemzedék a snowboard miatt kezdett el felhagyni a földön alvásról és ülésről.

Szó mi szó, elmentünk hát a tőlünk kb 15-20 percre lévő sípályához. 2x is :) Hétfőn  2-5ig, szerdán meg este 6-fél 10-ig. Ez az esti „műszak”. Sokat estünk az első nap…..is….:) A második nap is, de már megtanultunk úgy felmenni a sífelvonóval, hogy csak az egyik kötést vettük le a lábunkról. Igaz, a landolás így kicsit  necces volt, de a végén már talpon maradtunk. Ákos már tök jól megy,Ő tavaly már túlesett    ( szó szerint) az első megpróbáltatásokon. Természetesen Soma már a nehezebb pályáról is lejön esés nélkül, és Viri is már a kanyarodásnál tart. Hát rólam inkább ne beszéljünk. Fékezni már tudok :) Egyszer sikerült megfordulnom , de az örömrikkantásom után természetesen megint lyukat vájtam a hóba…..

Így, az ücsörgések alatt legalább volt időm jól megfigyelni a tájat. Hát mit mondjak, gyönyörű! Ami a legjobb, hogy fél órányi úttal lejjebb szinte semmi hó nincs. Itt meg fél méteres. Egyszer , még az első alkalommal, annyira elbambultam, hogy elfelejtettem leszállni a felvonóról. Az egyik nagyon kedves bácsi, aki fent segédkezik az olyan bénáknak, mint én, le is állította, hogy legyen időm felébredni. Persze csak vigyorgott, mint mindig, és segített türelmesen. A következő körnél, amikor meglátott, hogy én következem, már előre lelassította a gépet….nem volt ciki, egyáltalán nem :D

Szóval nagyon jó volt. Sokat estünk, de már az első nap élvezhető volt, és mindenki egyedül csúszott, a saját tempójában.

Most a képek…én meg megyek, és nyalogatom a sebeimet :)

Itt az új év. Nem gondoltam volna 5 évvel ezelőtt, hogy 2009 szilveszterét Japánban fogom tölteni. Na nem mintha nagy szilveszterezés lett volna, de ne szaladjunk ennyire előre.

Előbb a karácsonyról. Mint említettem, volt szép fánk,  gyertyáink,  havunk és  gyerekeknek meglepi. Hogy megmaradhasson azon szokásunk, miszerint  a srácoknak meglepetés legyen a karácsonyfa ( vagyis üres szobából ki, karácsonyfás szobába be….bár felajánlottuk nekik, ha akarják, díszíthetünk együtt fát, ők inkább a hagyomány mellett döntöttek), szóval eme magasztos célt előtérbe helyezve Ákos elvitte őket egy kis időre. Mert lévén kicsi a kéró, nem igazán könnyű elbújni benne…

Kérdésére, hogy 1 óra elég lesz-e, balga és kissé önelégült fejjel azt találtam mondani, hogy :”…hóóóóógyne…viccelsz? Egy profi fadíszítővel állsz szemben….”

Ja…csak azt nem vettem bele  számításaimba, hogy ez egy MŰŰŰFAA. Dobozba csomagolva, tipikus, alapos Japán módra . Na de amikor kibontottam a dobozt, és megláttam, 3 db kb. egyforma méretű zöld „ szőrős” hengert, kissé leizzadtam, és heves szívdobogás kíséretében kezdődő enyhe pánikrohammal karöltve kerestem a vészkijáratot. Persze  nem volt. A fa és kellékei röhögve sugallták..edd meg amit főztél…ÉPÍTS MAGYAR ASSZONY!

Egy szó mint száz, elővettem őseink összes problémamegoldó tudományát, és bár nem tartozom a kétbalkezesek közé, majdnem kevés volt. Lefejtettem az összes kis drótot, és hajlítgattam az ágakat fel-le, jobbra-balra. Hogy milyen módon tudták ezt a rengeteg ágat ilyen kicsire összenyomorgatni, nem értem. Gyanítom, az összecsomagolásnál nem lesz elég a doboza.

De a fa állt, csöpögött ugyan az én izzadságomtól, de állt.  A díszeket, ami ugye a karácsonyfa „építés” legmagasztosabb része, gyakorlatilag 8 perc alatt dobáltam fel. Égő bekapcsol, dobozok fa alá…..nyílik az ajtó. Na aki ilyenkor nyugodt, és meghitt pillantásokat tud lövellni a családja felé, az megérdemli az Oscar-t. Hát én megérdemlem!! Mit nekem Japán karácsony :)

Egyébként itt az a szokás, hogy 25-én reggel csak a gyerekek kapnak ajándékot. Ezt Amerikától vették át. Fát van aki állít, van aki nem. Gondolom inkább ott, ahol van gyerkőc. A felnőttek…hm…érdekes… A párok vesznek egymásnak karácsonyi tortát, ami csak és kizárólag epres lehet

, majd miután ezt odaadták egymásnak, megfejelvén a karácsonyt, elmennek egy Love Hotelbe :) A sok közül az egyikbe. Szerelmük beteljesüléséhez :) ezt a módot választják, mert elég vékonyak a falak, meg kicsik a lakások. Ezek az épületek  általában egy helyen vannak, valahol a város szélén. A többségük automata, és diszkrét. Pl. kocsival beállsz a nyitott garázsba, befizeted az automatába, lecsukódik mögötted az ajtó, és bemész az onnan nyíló ajtón át. Van olyan, amelyikben a szobához jakuzzi is tartozik. Ha hm….segítségre van szükséged, katalógusból választhatsz a tárgyak közül.

Szóval karácsonykor ezek megtelnek.

A szilveszter nagyjából úgy telik, hogy éjfélig sokan otthon vannak, vagy a barátaikkal , és éjfél után pedig elmennek valamelyik templomkertbe, ahol kivilágított pavilonokban sütögetik a sok finomságot. Azt hiszem, hogy a templomba valami újévi kívánságkártyát, vagy valami hasonlót lehet bevinni. Ennek még utánakérdezek…

Mi is elmentünk kb 22.órakkor, de egy lélek sem volt még ott, csak a pavilonok, meg a szakadó hóesés. Ebben  kisvárosban semmi nem történt. Gyakorlatilag kihaltak voltak az utcák, semmi trombita, vagy ilyesmi. Kicsit lehangoló volt számomra, mert azért Magyarországon  a legkisebb faluban is koradélutántól szólnak már a petárdák. Itt max a kocsikon meg az aszfalton kopogó hógolyócskákat hallhatod. Ákos kolléganője szerint más városban azért szoktak bulizni, de trombita, meg petárda, meg ilyesmi ott sem igen van. ( Jó lehet, hogy Tokióban más a helyzet..majd megkérdezem Ákos ottani magyar kollégáját) Nem egy harsány nemzet, az tuti :)

Szóval itthon elvoltunk, skype-szilvesztereztünk a családdal egy kicsit, lévén 8 óra az eltolódás, nekik kicsit vicces volt. De azért 3-ig bírtuk. Legalább is a lányom és én. Ákos dolgozott újév napján, Soma kidőlt kettőkor.

Ja..ami még érdekes. Újév első napján már nyitástól tele vannak a boltok. Vásárolnak, mint az őrültek. Bakker……otthon 1.-én minimum 14. óráig kihalt az ország. Mindenki otthon nyalogatja a sebeit :)

Majd áprilisban lesz valami fesztivál, akkor persze még utcákat is lezárnak, olyan nagy szokott lenni a nyüzsi. Na kíváncsi vagyok rá.

Apropó. Végre sikerült lefotóznom azt, ahogy spriccel a talajból az úttestre a fagymentesítő folyadék. Nem volt egyszerű, mert közben esett…vagyis potyogott a hó. 

Jajjjj  A léééényeg!!!!!

Ákos figyelmeztetése ellenére megkóstoltamaz itt nagy hagyománynak örvendő újévi rízs sütit. Elnézést kérek az össze becses és kincset érő süteménytől, hogy ezen a néven illettem ezt a valamit….

Tömören. Szerintem otthon is lehet ilyet kapni. Csak úgy hívják, hogy vajszínű illatmentes gyertya. Mert mind az állaga, mind a kinézete, de szerintem még az íze is (ha kóstolta már valaki egyáltalán a viaszt),tök ugyanolyan. Túlzás nélkül. Pont olyan kemény, olyan viaszos, Se íze, se bűze, BOZALMAS. Kiköptem, egy falat sem ment le a torkomon belőle. Ezt egy erre termesztett rizsből készítik oly módon, hogy a rizst, meg némi vizet egy mozsárban addig törik (kép), amíg ez a "csodálatos" valami nem lesz belőle. Formába gyömöszölik, és becsomagolják. Peter szerint ragasztó :)))  A kínai nagy fal építésénél még nem volt cement és ha jól tudom vízben kevergettek rízst, majd ezzel a "rizstejjel" oldották meg a téglák kötőanyagát:D

Amikor ezt elmondta a Japán csajoknak, vérig sértődtek, mert szerintük ez a dolog, isteni. Hát nem tudom. Itt meg az édes tejberizstől, meg a gyümölcsrizstől vannak ki. Édesen a rizs…brrrrrr…ezt mondják. Hiába. Ízlések és pofonok…..