Jó dolgozni Japánban!??

Elsősorban, hogy ne kelljen egy nap mindenkinek mindent elmesélnem!

Friss topikok

  • ViriVirg: jaj nagyon nagyon örülök hogy tetszik (^w^) (2013.10.29. 23:52) Első munkanapom meg hasonlók
  • ViriVirg: Jaj de jó :) örülök hogy tetszett.. Sajnalom de nem volt túl sok időm tovabb irni pedig volt mit..... (2013.10.29. 23:44) Megint Japánban (VIRÁG)
  • lifelike: Folytatas???? (2013.06.16. 00:03) Gomen........
  • ViriVirg: ügyes vagy anyu :D d jövőre csak én írok XD najó írhatsz egy kicsit te is :) (2013.06.05. 11:15) Okaasan is Japánban!
  • Gedus: Hali. Örülök hogy újra él a blog, szeretem olvasgatni, várom a további írásokat. Balázs. (2012.08.07. 22:45) Újra él a blog!

Linkblog

HTML

 971140_10200902299832291_670122130_n.jpg

Tojás

2010.11.18. 05:41 Korben Dallas

Nagyon jó…ezt el kell mesélnem!

Szokásos napi bevásárlásomat végeztem egyik kedvenc közértemben. Vettem ezt-azt, mi szem s szájnak ingere ..hihi…

A pénztártól való távozás után vettem észre, hogy kissé túlvállaltam magam. Egy kézitáska plusz két tele bevásárló szatyor és két kéz. Oké, semmi pánik. Megoldom.

Sikerült olyannyira, hogy a tojásos doboz, miután elhelyeztem az egyik csurig lévő táska tetejére, egy elegáns ámde felettébb alattomos lesiklással ledobta magát a padlóra.

A lényeg….nem tudtam olyan gyorsan felvenni, hogy megelőzzem az eladónőt, aki feltételezésem szerint (nem láttam, hisz éppen hajoltam lefelé a szétrobbant tojásos doboz felé), szóval feltételezésem szerint meghajlította az idősíkot és mire újfent függőleges helyzetbe kerültem kezemben a ragacsos, tojáscafatos dobozzal, ő már nyújtotta is felém a vadi új , ép tojásokkal megrakott dobozkát és közben kiragadta a kezemből a sérültet. Aztán a teljes döbbenetet sugárzó tekintetemmel kisérve már tépte is a falról a nejlon tasakot és nyomta bele az egészet. Ja! És arra is volt közben ideje, hogy halk „köszönetmotyogásomra” mosolyogva válaszolja, hogy nincs semmi gond, megesik az ilyesmi.

És eltűnt…….és onnantól senki nem figyelt rám, se eladók, se vevők, SENKI. Én meg ott álltam még mindig megkövülve és nem értettem….most akkor MI VAN? Menjek oda a pénztárhoz és csak úgy fizessem ki az új tojásokat? Vagy MIIII???

Elkezdtem tehát kotorászni a pénztárcámban….amikorra újra megjelent a SEMMIBŐL a fent említett hölgy és közölte, tegyem csak el a pénzt. Nem kell kifizetni….nem történt semmi.

Onnantól teljes képszakadás…..

Amikor hazaértem, akkor gondoltam rá, hogyan?.....

AKÁR CSAK OTTHON VALAMELYIK HYPERMARKETBEN, MI? :D :D :D

Szólj hozzá!

Nyertüüüünk...sajna nem a lottón :/

2010.11.13. 17:38 Korben Dallas

Pénteken megcsinálta a fogdoki bácsi a leendő fogam alapját.

Na akkor megkaptam az első szurikámat.

Persze nem az elején, hanem valamikor a művelet közepe táján. Miközben megint valami futurisztikus eszközzel varázsolgatott valamit a számban, halkan odasúgta, hogy ez most egy kicsit fájni fog. Na! Kiri! Összeszorítottam az öklömet, vettem egy nagy és mély lélegzetet és vártam a katasztrófát….és csak vártam…és vártam…és vártam. Nos,,,,az enyhe kis csípésen kívül gyakorlatilag csak azt éreztem, hogy valami más szerszám is ott matat a fogam helye körül. El is kezdtem gondolkodni, hogy most akkor jön a döfés, vagy nem jön…ez ugyanis nem lehetett az! Nekem most valami irtózatos testi-lelki traumán kellett volna átesnem!

Nos. Onnan tudtam meg, hogy ez bizony az volt, amikor megéreztem, hogy közvetlenül a tátongó űrben és körülötte nem érzek semmit. Nem ám az, hogy elzsibbadt volna az egész torkom, az arcom jobb fele és a nyelvem annyira, hogy mint egy döglött lazac, úgy lógna ki a számból élettelenűl….neeeem! Csak és kizárólag az a kb. 2 négyzetcentiméteres kis rész.

Úgyhogy majdnem halkan dúdolgatva vártam ki türelmesen a kezelés végét.

Jelenleg egy kicsit barnás színű kemény alap (a közepén valami fém „maggal”) várja  számban, hogy hófehér fogat varázsoljon belőle a kis ferde szemű Gandalf!!! (Drágaszáááááááááág!!!)

Más.

A 100ezer volt nevű műszaki áruházban jártunk ma este.  Vettünk is valamit már előre karácsonyra, hogy ne kelljen az uccsó pillanatban gondolkodni a gyerekek ajándékán, meg óriási akció is volt ma az egész üzletben, így gondoltuk miért ne. Láttuk a bejáratnál már, hogy kihelyeztek a parkolóba egy nyitott sátrat két szerencsekerékkel meg rengeteg ajándékkal. Mikor jöttünk kifelé, láttuk, hogy az előttünk araszoló egyik japán srác a blokkját lobogtatva siet ehhez a reklám-standhoz. Nosza, utána. Nekünk is van ám ilyen….hátha.

Oda is léptem, jól megforgattam éééés…..PIROS LABDAAAA! Nem hittem el. NYERTŰNK!!! Visszanyertük a blokkunkon szereplő ősszeg 10 %-át. Még meg is tapsolt az emberke . Hihi…….Nem volt nagy összeg, de olyan boldogok lettünk, hogy még jobban megszerettük ezt a boltot!! Otthon nem lehetne ilyeneket néha???? Elég vonzó, azt elhiheti mindenki. Ez itt rendszeres. Mindig van valahol, és olyankor az egész üzletben, vagy plasaban 20-30-40 akár 60 %-os leértékelések vannak. Függetlenül attól, ki mit árul benne, mindenkire vonatkozik. Gondolom az áruház meghirdet minden hónapban egy napot és azt minden tulajdonosnak be kell tartania. Sztem nem rossz!!!!!! De főleg az nem rossz, hogy nem 5%-al szúrják ki a vevők szemét. Én ezen otthon is betegre röhögtem magam.

Drága management! Most komolyan! 5%-? Neee mááááááár!!!!

Szólj hozzá!

Fogorvos...szeretem....

2010.11.12. 02:24 Korben Dallas

Na itt..eltelt egy kis idő ..hihi..

Közeleg a tél. A Hakusan teteje havas . Juhééééé!!!! Végre valami kis izgalom ..

Teljes a karácsonyi láz. Tegnap mikulásos fülbevalót kellett csinálnom a lányomnak gyöngyből. Most ilyenje van.

Hol fűtünk, hol nem. Tegnap sütött a nap, ma szakad az eső. Pár napja meg leszakadt az ég.

Itt a téli monszun ideje. Jah. Mert itt Japánban a téli monszun is hoz csapadékot. Na de milyet! Csatolok egy kis ízelítőt :D

 

 

De a lényeg.

Fogorvoshoz járok. Az egyetlen koronám szabadságra vágyott és meg akart válni tőlem. Hagytam. Sőt, kerestünk neki segítséget is.J

Így Ákos elvitt egy magánrendelőbe. Persze sikítani volt kedvem, mert hogy MAGÁN, de főképp hogy FOGorvos!!! Inkább szülök hüvelyi úton hármas ikreket, mint hogy kinyissam a számat egy FOGdokinak.

De hát a kényszer nagy úr…..kinyitottam….főként a meglepetéstől. Úgy is maradt.

Olyan a rendelő, mint bármelyik itteni. Kristálytiszta, szép, kényelmes stb…

Egy recepciós hölgy elveszi a kártyát stb.. Aztán leülsz és vársz. Persze csak addig, amíg el nem jön az az idő, amit megbeszéltetek telefonon. Ugyanis valahogy sikerül pontosan betartaniuk. (Bah…a már sokat emlegetett szervezőkészségük!)

Aztán jött a meglepi.

A rendelő egy helységes, ahol 3 fakk van kialakítva. Minden fakkban ugyanaz van. Szék, műszerek, számítógép, röntgen és tv, ha várnod kell mondjuk amíg elzsibbad a szád J

Es ezekben a fakkokban dolgozik egy orvos és egy asszisztens. Van úgy, hogy egyszerre két-három beteget kezelnek. Itt egy kis szuri, amíg zsibbad, séta a másikhoz ott egy kis ez meg az. Nagyon durva!

A röntgen volt a kedvencem. Első alkalommal csüccs a kezelőszékbe. Zúgás és a szék szépen lefektetett teljes vízszintbe. Az orvos gyakorlatilag a fejem alatt ült egy széken.

Letakarták a szememet és a mellkasomat egy nagyon puha türcsivel (Megemlíteném, nagyon jó. Nem kell kínosan elnézned, hogy ne az orvos arcát bámuld amíg turkál a szádban.)

Aztán belenézett a számba odahúzta valahonnan fentről a röntgent…klikk…majd elszámoltam kb 10-ig és hallottam, ahogy megjelent a számítógép monitorján a felvétel. Majd levette a fejemről a kendőt, és megmutatta. Aztán elővett egy könyvet és elmondta mi a baj, mint fog csinálni . Ja és hogy 5x kell majd visszajönnöm. Majd vissza a törölköző, fúrás-faragás-gyógyszer.

Csoda volt, ahogy dolgozott!!!!!! Isteni! Már kétszer voltam és még nem volt szükség injekcióra!!!!!!! Már majdnem szeretem …heheh…

Közben olyan dolgokat csinált és olyan géphangokat hallottam, hogy halvány lila elképzelésem sincs, mi a fenével dolgozott. Volt valami csipogós nyavaja is. Mint a fémdetektorok. Ahogy közelített valamihez, annál gyorsabban csipogott…kicsit ijesztő volt, de nem robbantam :D

Ja ..és ami még baromi jó volt, hogy közben nem kellett öblíteni és még csak le sem folyt a torkomon a trutyi. Az asszisztens állandóan szívta a lötyit számból. De mintha a nyálcsatornát is kitisztította volna, vagy mi..mert a számban bizonyos pontokat célzott meg, és addig szívta, amíg szerkentyű be nem puszilta teljesen belülről a nyálkahártyát. Először vicces volt meg csikis :De már megszoktam  és nagyon klafa!!!!!!!!!!

A végén, amikor kész voltam, csak oda kellett menni a recepcióshoz. Ő adja a számlát és a köv. időpontot.

És a számla: hát majdnem felröhögtem hangosan. Mivel van rendes biztosításunk, így annyit fizettem összesen a két alkalomért, mint amennyiből naponta bevásárolok az olcsóbbik kajaboltban. Kész!

Ma is megyek…már várom :D :D

Szólj hozzá!

Ősz, unalom.........

2010.10.17. 18:52 Korben Dallas

Ritkulnak a bejegyzések, jól tudom. Az az igazság, hogy semmi extra nem történt. Amolyan kora őszi idő van. Nappal 20-21 C°, éjjel 14-15 C°. Néha azért bekavar egy kis front, de elég nagy a csend.

Most már a havat várjuk, mert ez így már egy kicsit uncsi. A skacok suliba járnak, délután meg én próbálom a fejükbe nyomni a magyar tananyagot. Hát mit is mondjak. Annyi a lelkesedésük, mint sorozatgyilkosban a könyörület. Oké…én sem járnék örömtáncot, ha két sulit kéne egyszerre vinnem..pláne, amikor a jól kitalált biológiai órám szerint éppen gyakorolnom kéne a hormonok által diktált párkeresés első lépéseit. Naja! Pláne, hogy enyhe kis próbálkozásaimat nem siker koronázná, hanem fülsikító vihogásokkal fűszerezett menekülési melodráma. Kb. ennyi hatása lehet egy enyhe mosolynak, amit kamaszodó fiam villant néha-néha egy általa helyesnek és kevésbé infantilisnek vélt, Japán lány felé. Reménytelen. Mára már feladta. Marad a chat, MAGYAR lányokkal . Bah! Még mindig több mint a semmi.

A lassan, ám annál látványosabban és számomra mentálisan fájdalmasabban nyiladozó leányom pedig maga a horror! Akinek van hasonló korú, éppen nővé érésének küszöbén lévő lánya, az pontosan tudja, miről is beszélek. ( Dührohamok, melankolikus napok, majd ezt követő infantilisan vihogó percek, aztán sírógörcsök, majd táncolósriszálósugrálós hahotázások, később megint dührohamok stb…stb..) Eleinte próbáltam a nehezebb napokra könnyebb tananyagot becsempészni, a vidámabbakba meg a húzósabbakat. Áááááá!!! Esélytelen!

Egyet azért megállapítottam. Imádom őket, de annyira ki tudnak néha borítani egy-egy „tanórán”, hogy szerintem ha én tanár lennék, a pályafutásom kb. 1 napig tartana. Jaja! Mert hogy kirúgnának az tuti. Miért? Óóóóó, egyszerű a válasz. Egy számomra idegen gyerek (akihez érthető módon semmilyen érzelmi kötelék nem köt…max. hogy jó fej, bírom), szóval ha egy idegen gyerek ezt csinálná, kb a 30. percben lenyomnám a torkán a vonalzóját! Minden tiszteletem a türelmes tanároké!!!!!

Szólj hozzá!

Nem baj.....önbizalmam töretlen .....

2010.10.14. 02:32 Korben Dallas

Ahogy ígértem, nincs „ jajj nekem 4”.

Szomorú megállapításra jutottam: a több évtizedes vezetési tapasztalatom és a Magyar hatóságok által kibocsájtott jogosítvány nem elegendő a Japán vezetői engedélyhez. A „könnyített” eljáráshoz.

Amikor azt hittem, hogy mindenben király vagyok és minden fasza kis tornamutatványt flottul megcsináltam, a Japánban létező de Európában nem használt közlekedési jelekkel tisztában vagyok, közölte velem az UTOLSÓ MEGMÉRETTETÉSEN egy kissé zavarban lévő, a szemembe nem néző „japánférfiember”, hogy minden oké, deeeeeeee………van az úton, ahol be lehet kanyarodni abbaaaaa a kis utcába, szóval  ooootttt egy kis jelecske (valami „T” forma), amire rámentem, és nem szabad. És elkezdte nekem mutogatni a papírján, hogy ez „ruru” (ez az angol rule –szabály akart lenni :(), sajnos ez is elég ahhoz, hogy DAME legyen. Ezzel két gond is van. Az első az, hogy ha  nem megyek rá és felette kanyarodom,akkor  nem lehet bekanyarodni, és nekimegyek a padkának, vagy alatta kanyarorom és akkor meg megszegem a „ jobbra nagyívben” szabályt. A másik gond, hogy az első két alkalommal is pontosan ezt tettem, hisz nem is foglalkoztam vele. Gyakorlatilag annyira kicsi felfestés, hogy olyan, mintha pl. buszoknak vagy valami más járműveknek lenne jelzés. Na és akkor senki nem említette meg, hogy te szerencsétlen…ne menj rá, mert itt ez rossz. Akkor nem volt  hiba? Csak most? Mert nincs más és gyorsan találjunk  már valamit?

És mellesleg van egy szabálykönyvem az összes útburkolati jellel. Tegnap már nagyítóval kerestem ezt a helyes ki jelet. Mondanom sem kell, nincs benne.

Szóval úgy döntöttem, meghajlok a Japán vizsgarendszer előtt, tudomásul veszem, kevés vagyok ide és továbbra is vezetek úgy, ahogy eddig….gyakorlatból és tapasztalatból. Ahogy elnézem itt Komatsuban az autósokat, azt hiszem nagyon jól teszem.

Más.

Manapság sokat járkálunk műszaki áruházakban. És most már elég alaposan nézelődünk is. Fúúúúú apáááám. Kész vagyok. Mire megjelenik  polcokon a legújabb kis elektronikai csoda (pl IPod Nano ...bah...) és eljátszogatom vele..mert persze mindenből van kint minta, amit ki lehet próbálni , addigra már ott figyel a hirdetés, mi jön ki nemsokára. A 3D-s TV-k csodaszépek. (Szemüveg+próba...isteni)

Aztán ott vannak (nem tudom, mi a neve) ezek a lapos monitorokba eldugott számítógépek. Istenem! Ott áll egy hatalmas, fehér, fektetett téglalap alakú, két ujjnyi vékony, csilli-villi monitor, előtte egy hasonló kivitelezésű klaviatúra és egy vezeték nélküli ufó kinézetű egér (persze kerestem rajta a gombot meg a középen lévő tekerő-izét……jaaa…érintős…hehe) és ebből kirakva 10 féle….mert már ez a megszokott….aki lecseréli otthon a házi számítógépét, az ilyenre cseréli.

De ami számomra a tegnapi nap fénypontja volt…….egy üzletben találtunk Ákossal egy digitális órát. Amolyan szekrényre rakhatót, ami időt mutat, meg ébreszt, stb. Ami érdekes volt benne, az a formája. Gyakorlatilag olyan volt, mint egy 25x12-es Ytong. De pontosan. Semmi kijelző, semmi gomb, csak hátul vezeték meg néhány tekerő cucc. És hol villogott a pontos idő? Hát elől….mintha rávetítenénk egy vetítővel a számokat. És közben meg átlátszottak a számok, semmi egyéb. Nem tudom, hogy, de még a fogása is Ytong-szerű volt.

 Valami eszméletlen volt. Kész vagyok. Csak nem olcsó :( Találtam egy hasonló képet a neten…na..valami ilyesmi, csak fehér  Ytong és jóval erőssebben világító zöld számok.

Szólj hozzá!

Jajj nekem 3.....

2010.09.29. 03:03 Korben Dallas

Na, "jajj nekem 4...."  nem lesz. Az tuti. Vagy így, vagy úgy.

Kedves honfitársaim. Ha valaki arra vetemedne, hogy leteszi a jogosítványt Japánban is, az kösse fel jó erős acélsodronnyal a gatyáját.

Megint nem sikerült. Most már nagyon dühös vagyok. De komolyan. Kezdem azt érezni, hogy ez már szívatás a köbön. Teljes lelki nyugival fejeztem be a vizsgát. Na! Most kössetek bele valamibe, ha tudtok. Hát azért megoldotta az öregúr.

Nem is akarok sok sort szentelni ennek, mert csak feldühít.

A lényeg minden szép és jó volt, csak ÁLLÍTÓLAG minden egyes kisívű balra kanyarnál nem néztem balra hátra is, hogy nem jön-e el mellettem a bicajos, amikor kanyarodok.

Először azt hittem, az ürge vak. Aztán azt, hogy szimplán idióta. Majd nem sokkal később hogy szemétkedik, most már egyszerűen csak azt gondolom, hogy……mind a három egyszerre.

Mivel, ismétlem, már ősidők óta vezetek az, hogy körülnézek alap és rutin. Ott követtem el a hibát, hogy a kanyarodásnál az irányjelző 3 kattogását követően, (mondjuk ez is vicc, mert eszembe sem jut soha vezetés közben számolni hogy mennyit dalol az index) jól körülnézek mindenfelé.  Ezt megteszem, még a közvetlen kanyarodás előtt is, aztán sajnálatos módon van bátorságom belenézni mind a három visszapillantó tükörbe, amivel meglátom a mögöttem és jobb-bal oldalon közlekedő esetleges kerékpárosokat. Már ha nem vettem őket észre, miközben beérek a kereszteződésbe, de hagyjuk…tételezzük fel, hogy nem, mert mögöttem jönnek szuper sebességgel és beérnek addigra. Aztán egy enyhe  ….ÉS ITT A HIBA…. fejfordítással, pillanatok alatt benézem a holtteret is, majd megkezdem a kanyarodás felettébb bonyolult folyamatát. (ISTENEM!!!) Hát ezt nem kéne. Mert úgy kellene, hogy a tükröket dísznek tekintve elgyönyörködöm bennük még akkor,mikor beszállok. De aztán sürgősen elfelejtem és használatukat kiváltom a kanyarodásoknál való tornagyakorlatokkal. Vagyis állandóan jobbra-balra-hátra fogok forgolódni. Törzsből.  A fej nem elég. Az nem látványos, miközben írogat és jegyzetel a vizsgáztató.

Nah. Mégis sikerült bő lére eresztenem.

Más.

Voltunk orvosnál Virivel, mert belázasodott és tekintettel arra, hogy ez nem megszokott nálunk, hisz sosem betegek a srácok, inkább elvittük.

Óóó. Fantasztikus volt.

Itt úgy működik, hogy mindenki kórházba jár. Ott rendelnek az orvosok. Nincsenek szakrendelők. Van itt is magánrendelő, de gyakorlatilag tök mindegy hová mész, a kezelésért ugyanannyit fizetsz mindenhol. Úgyis visszaigényelheted az összeget, ha van biztosításod.

Mi ügyeletre mentünk, az aktuális ügyeletes korházba.

Odamentünk a pulthoz, ahol a hölgy megkérdezte mi a panasz, majd adott egy lázmérőt és egy űrlapot, hogy töltsük ki. (Volt angol!)

Nagyon király. Az általános adatokon kívül rákérdeztek a panaszokra is. Csak karikázni kellett. (Fejfájás, torokfájás, köhögés, nátha, láz –ide kellett beírni, amit addigra már megmértél jó kis digitális hőmérővel…jah…higanyosat ha keresel sem találsz már sehol Japánban-, egyéb panaszok, mikor kezdődött). Nagyon profi. Mire bemész az orvoshoz, már tudja, honnan kezdje a dolgát. Persze vártunk kb. 10 percet…nem többet. Bent alapos vizsgálat, néhány kérdés. Majd miután kijöttünk, a kifizettük a pultnál az összeget, megkaptuk a receptet és egy zárt borítékot arra az esetre, ha gyerek nem javul. Akkor vissza kellett volna menni BÁRMELYIK orvoshoz  és mindenféle történet-mesélés helyett a kezébe nyomni az előző doki-bácsi irományát az előzményekről és a kezelésről. Lezárt boríték, véletlenül se kamuzhass. Nagyon kemény!

Nos. Aztán irány a kijelölt gyógyszertár, ahová már addigra lefaxolták, milyen bogyókat készítsenek össze és kinek. Komolyan! Odaérkezve még egy űrlap (gondolom felvettek, mint új pácienst), majd leültek velünk szemben és a napra kiporciózott adagokat átadták , pontos instrukciók keretében. NAPRA. BORÍTÉKONKÉNT. Semmi feleslegesen több gyógyszer. Ha nem javulsz, úgyis vissza kell menned.  Szóval ez nagyon ott van a spiccen! (Mondanom sem kell, már reggelre nem volt lázas a lelkem és aztán sem.)

Szóval….szélsőségek országa? Az! Nagyon az!!!!!

1 komment

Jajj nekem 2 :D

2010.09.18. 09:23 Korben Dallas

Ezt tényleg rettenetes. Még mindig nincs meg a jogsim.

Most komolyan. Ezt tényleg végig kell csinálnom? Most akkor 21 év vezetés után az arcomba „mosolyogja” egy idős japán úr, hogy DAME ? Nem sikerült? NA DE MIÉÉÉRT, HOGY???

Na, akkor a részletek:

A teszt sikerült. Most vagy szerencsém volt ez alkalommal és azért kaptam 10 baromi egyszerű és egyértelmű képeket, amiknél gyakorlatilag már az első ránézésre tudtam a választ, vagy az első alkalommal csontra megszívatták a külföldit. Mindenesetre azért furcsa….

De a részletek:

A rutin vizsga egy szép, nagy rutinpályán zajlik.

Nem a forgalomban (sajnos!!!). Ezt a pályát több féle útvonalon lehet bejárni. A napi kiválasztott két útvonalat az épületben lévő képernyőkön, egy animációs filmen lehet figyelemmel kísérni. (Tudjátok…kicsi, piros autó, szép, fehér csíkot húz maga után.)

Azt, hogy ki melyiket kapja, a teszt megírása után meg is mondják. Van rá durván fél órád, hogy memorizáld. Na, én itt kicsit padlót fogtam. Aki ismeri a tájékozódó képességemet, az megérti a rémületemet. (Térkép beforgat, stb….) HOGY AZ ISTENBE FOGOM ÉN EZT MEGJEGYEZNI?. Tekintettel arra, hogy a területen, az útburkolati jeleken, táblákon, néhány bozóton, lámpákon, egy épületen és rengeteg útkereszteződésen kívül nincs semmi, ami a magamfajta szerencsétlennek valami kis támpontot adna néha…hát kezdtem magam úgy érezni, mint aki frankón most vezet először.

Egyébként az épületből rálátni majdnem az egészre, így fentről megismerkedhet vele már jó előre az, aki akar. Mindenki akar, elhihetitek.

Hát megjegyeztem minden erőmmel és néztem az előttem haladókat az ablakból, hogy még ezzel is segítsek magamon.

Nem kellett volna.

Megint elbizonytalanodtam. Basszus…..ez most melyik utat járja? Öööö…és ez? Rémülten szaladtam vissza-vissza a képernyőkhöz, és marhára nem értettem. Ákos megnyugtatott, hogy egyszerűen elrontják, nem emlékeznek rá és kész. (Ohhh…valami, amiben hasonlítok hozzájuk :D :D)

Na de sebaj. ÉÉÉÉN tudom!

A vezetés is egyszerű. (jajj..ne máááár….hisz a kezembe sült már a kormány!!)

Mikor végre sorra kerültem, már teljesen nyugodtan mentem. Az utat tudom, vezetni TUDOK (!!!), a pantomim játékot is kívülről fújom, mi baj lehet?!

 

Elmondjam?

1.HIBÁM:

Például az, hogy vizsgáztató már az első lehetőségnél „bevitt az erdőbe.” Előbb kellett bekanyarodnom, mint ahogy azt szépen, szorgalmasan betanultam. Onnantól nekem, már ha azt mondták volna, hogy a következő kereszteződésnél jobbra látható a tenger, azt is elhittem volna. Így hát fogalmam sem volt, merre is vagyok. És amilyen drága volt az emberem, látta és mondta, merre is menjek…..ja…néha. Nem tudom  miből gondolta, néha tudom az utat és  néha nem. Így volt olyan, hogy már csak a kereszteződésben közölte, most jobbra. Ezzel nem is lenne gond, mint említettem TUDOK VEZETNI, csak hát így lehet, hogy tényleg volt olyan, hogy elfelejtettem egyszer „nem magyar módon” vezetni és egyszerre fordultam a fejemmel és kanyarodtam is…:D

2.HIBÁM:

Piros villogó lámpa. Na én még ilyet nem láttam, hát megálltam. És vártam. Nem kellett volna. Mint megtudtam, az pont ugyanazt jelenti, mint Európában a sárga villogó :D :D Jogos….már tudom :(

3.HIBÁM: (EZ nem volt jogos!!)

Az ürge szerint egy kereszteződésben úgy kanyarodtam nagy ívben, hogy rámentem a kereszteződés közepén lévő útburkolati jelre, ami azt szolgálja mutatni, hol a közepe az útnak és hogyan kell bevenni a kanyart (istenem….szánalmas..na mindegy). Hát egészen  el voltam keseredve. Gáz van, mert ezek szerint mégsem érzem az autót.  Hisz tuti biztos voltam benne, hogy megközelítettem ugyan azt a felfestést de nem mentem rá. (Elég jól beszoktam én ezeket célozni) Na nem sokáig. Ákos felvette pont azt a pillanatot és lőn…….nem mentem rá!!!!!!!! Egyáltalán nem!!!

Az önbizalmam a helyére került, de a tény  tény maradt. A másik két hiba is elég.

Szóval akkor még egyszer…28-án. Már marhára unom……..

5 komment

Jajj nekem :D

2010.09.16. 04:57 Korben Dallas

Uh... holnap vizsga.

Babonából addig nem írok ide semmit... Leányzom az előző posztnál úgyis beleadott apait-anyait (ami a sok beszédet illeti, inkább anyait :D :D)

Akkor holnap.....

3 komment

Sportnap, VIRÁG SZEMSZÖGÉBŐL :D

2010.09.13. 02:24 Korben Dallas

Sziasztok! Viri vagyok. Gondoltam írok egy kicsit a suliról, hogy milyen az én szemszögemből.(Nem? Hiszen anyu nem jár iskolába ö nem tudja, hogy hogy van.)

Szóval hát hol is kezdjem, mondjuk ott, hogy bemegyek a suliba. Anyu csak úgy megáll a 100 yen-esnél és mi onnan sétálunk be. Először cipőváltás és onnan be az osztálytermünkbe. A teremben mindenki (vagyis a barátok) máris mondják a szokásosat……..biraguchan ohajo…..vicces mi?Röviden annyit jelent, hogy: Virág(ocska), reggelt! Utána elkezdődik az olvasás (mindenki olvas)és amikor csengetnek, akkor le kell tenni a könyvet (akárhol is tartasz)mert a tanár már meg is jelenik, és beszél, csak beszél, csak beszél……..az úgymond hetes is mondja, amit kell. Majd egy kis szünet a wc-zésre és már kezdődik is az óra….vagyis az órák. Négy tanítási óra után, pont a negyedik utáni szünetben van az evés. Az úgy néz ki hogy van három sor (padtársakkal együtt) és összetolják az asztalokat…vagyis a padtársad veled szemben és aki előtted volt az meg melletted ül. Egy vagonon behozzák az ebédet és a kaja felelősök meg kiszedik……vagyis én és még néhányan….mert ezen a héten rajtunk a sor hogy a tipikus japán natúr szerű ebédet adogassuk. És a sok blablabla után (a jó étvágyat kívánok után) pedig VÉGRE valahára jöhet a……………………ZABAAAA!!!Mármint mivel négy tanítási órán keresztül nem ettünk, minket nem zavar hogy milyen az íze van a kajának.

Evés után van egy hosszabb szünet, én csak emésztő szünetnek hívom. Majd még 2 órát végig szenvedünk és ha azt hiszed ezzel vége ,akkor rosszul hitted. Jön az elköszönés, a klubok és kb 6 óra körül végeznek. Mi még szerencsére nem járunk ilyen klub izékbe.

Hát egy normális nap ennyiből áll……………………..azonban, ma volt egy torna ünnep szerűség és ezt el kell mesélnem.

 

Ma 7:45-re kellet menni a suliba. Bementünk az osztálytermedbe és….megfogtuk a székünket és az üvegünket (innivalót) és irány az udvar. Mindenki (az egész suli) színek szerint lettek csoportosítva. Voltak a sárgák a kékek a pirosak a lilák (vagyis a Somáék) és a zöldek (vagyis mi). Kb 3 osztály volt egy szín. És mindenki a saját színe szerint kapott egy szalagot, amit a fejükre kötöttek. Vagyis a zöldek úgy néztek ki, hogy zöld szalag a fejükön és zöld pom pom a kezükben. Ez ugyanígy volt minden színnél.

Amikor már megjött mindenki az udvarra és már a szalag is a fejükön van akkor elkezdődött a bevonulás. Mindenki egyszerre ment be, utána még egy kicsit beszéltek és felengedték a zászlókat.  Na és most jön a vicces…………. kiállt egy tanár a gyerekek elé és….bemelegítettünk zenére. A tanár mutatta hogy mit kell csinálni és a gyerekek utánozták hogy például guggolás…blablabla.

Amikor már vége lett a bevonulásnak és a bemelegítésnek, utána elkezdődtek a sportok. Kaptunk egy papírt, amin be voltak számozva, hogy mi után mi jön.

1.Bevonulás

2.Versenyfutás

- csak az elsősök futottak (vagyis mi). Hát mit is mondjak, szétizgultam magam és egy kicsit lassú is voltam, mert mindenki előttem futott és lehetetlen volt őket beelőzni. Ötödik lettemJ

3. Akadályfutás

- csak a másodikosok futottak, vagyis Soma is. Nem szurkolhattam nekik, hiszen ő lila és mi a zöldek voltunk, nekünk a zöldeknek kellett szurkolni.

4,5,6.Megint különféle akadályfutások (amin mi nem mentünk)

7 .Bottal kellet futni

- megint csak az elsősök (vagyis mi). Szóval ez egy olyan sport, hogy 4 gyerek egymás mellett egy botot fog vízszintesen és azzal futnak.

8.Kötélhúzás (király volt)

9.Pom-pom tánc (külön tánca volt a zöldeknek, a liláknak, a sárgáknak, a kékeknek és a pirosaknak).

10. Óriás-ugráló kötelezés

- egy osztály egy ugráló kötéllel. És megint vérezni kezdett a lábujjam, mert megrepedt a köröm.

11,12. Csak a másodikosoknak meg a harmadikosoknak mindenféle vicces versenyek ahol össze volt kötve a lábuk és úgy futottak. Hát én ezen nagyokat röhögtem.

13.Ez olyan volt, hogy a suli összes lánya egyszerre táncolta zenére a japán hagyományos táncot, hagyományos csörgő hangszerrel a kezükben, aminek a  neve: naruko. Az egyik tanár meghatódott hogy egy magyar lány is járja a japán hagyományos táncotJJ  A lányok tánca után jött a suli összes fiúja és ők meg akrobatikáztak meg mindenféle piramisokat építettek egymásból.

14.Váltófutás (áááááá)                                                                                                                                            - szóval mit is mondjak csak úgy beneveztek a tudtom nélkül (a váltófutás nem volt kötelező).Persze amikor elkezdődött és futott az első egy kört és átadta a másodiknak és ő is futott egy kört, baromi lassú volt és utoljára adta át nekem. Amikor én futottam egy kört remegő lábakkal, mert izgultam, és már nemsokára ahhoz az emberhez értem akinek oda kellet adnom, ő már elkezdett futni (mert hiszen úgy is kell hogy akinek átadod az már fut)sajna ő egy kicsit hamar kezdett el futni és ráadásul gyorsan. Én meg mondogattam magamnak hogy:  -lassíts máár fogd már meg azt a botot!Ráadásul még mindig remegett a lábam és már össze akartam esni…..végül nagy nehezen megfogta..huh.

15. Jött a befejezés (a bevonulás ellentéte) ugyanúgy mindenki egyszerre ment. Kihirdették, hogy melyik szín nyerte meg az egész ünnepséget: A nyertes…………………a KÉKEK.neeeeeeeeeeeeeeeem jaaaaaaaaajjjjjj mi a zöldek vagyunk áááá. Utána még kiosztották a kupákat meg ilyeneket. Azt nem értettem,  hogy kik miért kapták meg a kupát, meg amúgy sem értettem, hogy mit mondanak. Annyit igen hogy a kékek nyertek brühühüLL

A befejezés után bevittük a székeket (vagyis az elsősök meg a harmadikosok). Bent még beszélt egy kicsit a tanár és utána lehetett haza menni. Csak szegény másodikosoknak, vagyis a Somáéknak el kellett takarítani az udvaron, elvinni a dobozokat, meg mindent. Addig én a Somára vártam a teremben (már mindenki hazament csak 2 osztálytársam még ott hülyült). Gondoltam ameddig a Somára várok, hülyülök én is. Amikor a Soma is végzett utána hazamentünk.

Anyu végignézte ezt az ünnepséget és jól le is égett. A kötélhúzásnál láttam, hogy Zsófival beszélget. Ő egy magyar lány, profin beszél japánul és segít egy kicsit. Majd anyu ír róla, mert ő ezt jobban tudja.

Ja, és még valami. A suliban ugyan elsős vagyok, de ez itt máshogy van és igazából 7.-es lennékJ… lehet, hogy ezt anyu már írta egyszer, de azért én is mondom :)

Hát azt hiszem ennyi volt…..ha kifelejtettem valamit, akkor módosítok. :)


2 komment

50%-os tesztlap= totál bukta :(

2010.09.09. 18:54 Korben Dallas

Remek. A rutinpályáig el sem jutottam. Már a tesztlapnál elvéreztem. Bah! Az eredmény pont olyan lett, amire számítottam. A 10 kérdésből kb. a felénél a kép egyértelmű volt, így a válasz is könnyű. Na de a többi!!! Hát mit is mondhatnék. Azt hiszem, legközelebb kérdezni fogok. Mert hogy egy nyavajás szót sem értettem  a képaláírásokból!!!! Legalább azt megtudakolom, hogy a feladvány az ábra melyik járműjére vonatkozik és különben is ez redvás autó áll, vagy megy? Aztán ebből csak rájövök , hogy mi is van…

Ha nem, megint tippelek. Jaaaa..mert ugyebár a képek alapján pont nem látszik semmi. Na mindegy.

Ellenben volt egy pozitív és egyben mókás élményem is, szintén ugyanott.

 De ne szaladjunk előre, leírom, hogyan is működik ez az egész.

Tehát azt már meséltem, hogy először be kell menni a központba a magyar jogsival, útlevéllel, nemzetközi jogsival (amit csak azért nem röhögtek ki, mert lekötötte őket a tanulmányozása …ilyet még szerintem soha nem láttak…….nagyon forgatták, vélhetően keresték rajta a hivatalosság némi, apró kis jelét….. ami volt ugyan, de annyira balkáni, hogy ilyet még én is simán tudnék gyártani otthon a mosókonyhámban… a végén egy enyhe mosoly és vállrándítás után visszasüllyesztették a mappába ), továbbá fényképpel, némi kézpénzzel és mindenféle papírokkal.

Aztán ott még kitöltünk egy raklap űrlapot, kapunk időpontot és egyenlőre ennyi.

A köv. lépés, hogy veszünk órákat! Nem kötelező, de én azt mondom, erősen ajánlott.

Na én vettem 1-et. De jól is tettem!

Olyan dolgokat tanultam, hogy csuda!!!!!! Tiszta pantomim volt az egész. Ezt el sem lehet mondani, ezt látni kell!!! Kész színelőadás! A vége előtt 10 percig bírtam. Aztán kitört rajtam a röhögés. Az oktató (aki mellesleg nagyon kedves volt), mosolyogva nézett. Biztos azt gondolta, „…Szegény gaidzsin nő! Biztos kimerült a sok új infótól…”

Csak tőmondatokban megpróbálom elmondani, mik voltak a hisztérikus röhögésem kiváltó okai:

-Indulás előtt körbe kellett járni az autót és megnézni, nincs e valahol elbújva egy gyerek

-Ha megközelítettem egy zebrát, akkor meg kellett néznem, nem áll-e egy gyalogos valamelyik járda szélén…de nem ám finoman, a szemem sarkából!! Neeem! Jobbra-balra kellett fordulnom törzsből.

-Minden kanyarodásnál a következő a menetrend:

1. Indez- 3 kattanásig ,ez fontos..számolnom kellett hangosan  ,majd…….

2. Törzsfordítás  a megfelelő irányba

3. Kanyarodás

- Amikor kikerültem egy odaállított „műparkoló” autót, a fent említett módozatok mellett, elérvén  az álló kocsi első visszapillantóját, jelentőségteljesen és határozottan rá kellett dőlnöm a kormányra és megnézni, a parkoló műautó elől nem ugrik e ki egy levelibéka…..mert másra a TÖK ÜRES pályán , ahol még egy épület vagy bármi nálam magasabb dolog sem volt,nem igen lehetett számítani.

Ha nem, tovább, majd törzsfordítás bal-hátra, hátha az a köcsög béka még üldözőbe is vesz. De mivel csendesen és unatkozva nézett rám a mű-parkoló műautó mű-rendszám tábláján ülve, hát visszasoroltam a sávomba.

Akkor tört el  mécses, amikor megjelent a közvetlen közelünkben még egy szerencsétlen balek és én megláttam, hogy bent a jármű belsejében hajlong, tornázik…na itt már nem bírtam!!!! Egyszerűen elsírtam magam….a visszatartott RÖHÖGÉS miatt :D

Azt már nem is mondom, megfogadván párom jót tanácsát, nagyon lassan mentem. Annyira, hogy a 30-as táblánál fel kellett gyorsítanom…..de nem volt elég. Még az is sebes volt a  tanár szemében.

Nos. A fenti élmények miatt elég vidáman fejeztem be az órát.

Ezután a következő lépésként vissza kellett mennem oda, ahol ez az egész herce-hurca elkezdődött.

Ott papír ismét, majd némi várakozás után következett a szemvizsgálat  , meg a …..semmi.

Mert hogy pont ennyi az orvosi vizsgálat. Elég, ha látsz és ismered a színeket. Az nem baj, hogy 300 a vérnyomásod és bármikor tömegbalesetet okozhatsz, ha rosszul leszel! Csak lásd, kinek mész neki :D

És mindezek után az ominózus teszt. Ami nekem nem sikerült elsőre. Ha ment volna, akkor azonnal le mehettem volna a gyaki vizsgához. És ha az is sikerült volna, még ott, helyben, kb fél óra várakozás után a kezembe kaptam volna a Japán jogsit.

Na majd 17-én!!

Szólj hozzá!

Semmi különös..mérlegelek.....

2010.09.07. 18:02 Korben Dallas

El is felejtettem mesélni, mennyire jó volt otthon! Gyönyörű ország, sok-sok gyümi meg zöldség! Kiváló éghajlat! Változatos élővilág! Veszélytelen állatvilág! (Ugyan már…vipera? Csak? :D :D) Rengeteg édes víz! Sorolhatnám!

Tényleg mindenkinek el kéne mennie Magyarországról kb. 1 évre ahhoz, hogy értékelni tudja azt, ahol él és amije van.

Baromi elégedetlen a mi fajtánk. Megfigyeltétek? Valahogy mindig többet akarunk, vagy legalább is minimum annyit, amennyi a szomszédnak…családtagunknak …..havernak……barátnak megadatott. Az ám! De azt a nyavalyás takarót valahogy soha nem vesszük számításba. Van akinek rövid, van akinek hosszú .(EZ VAN…Ezt dobta a gép).. És biza erősen kilóg a lábunk. Mi meg csak toldjuk-foltozzuk . Ami aztán elég ratyin fog kinézni. Rosszabb esetben pedig magunkat nyújtjuk addig, amíg meg nem szakadunk. És mi a vége? Majd jól feldobjuk a kilógó talpunkat idő előtt úgy, hogy még csak nem is élveztük ezt az egészet és rádöbbenünk, hogy a rideg föld alatt édes mindegy, Converse cipőben fekszünk vagy papucsban.

Persze valamennyire  befolyásolhatjuk azt a bizonyos „gépet”. Kérdés az, reálisan tesszük-e?

A vakszerencse is segíthet. De most akkor erre blazírozzunk?

Alázat! Kéremszépen! Ezt kéne újra megtanulnunk. Az segít. Nagyon is. Itt van példának okáért ez a nép, akit volt szerencsém megismerni. Becsület, alázat, segítőkészség, összetartás. Komolyan. Ennyivel többek csak nálunk. De ahogy a „mellékelt ábra” is bizonyítja, ez a lényeg. Lehetünk mi okosak, rátermettek, életrevalóak…..mit ér az egész ha ezt mások szívatására  használjuk fel. Én tényleg láttam, mi mindenre lehetnénk képesek ha az előbb említett tulajdonságaink mellé felcsipegetnénk még AZT a 4 darabot. Hát mi erősen ezen vagyunk. És már két egyént a következő generációból el is indítottunk ezen az úton.

GAMBATTE!!!!

 

2 komment

21 év tévedés?????? :D :D

2010.09.06. 17:30 Korben Dallas

Jajj. Mi történik velem….. 21 éve van jogsim, azóta rendszeresen vezetek. És mit fogok csinálni 9-én? Na mit? Vizsgázok vezetésből. Frankón. Kész röhej….

Kiderült ugyanis, hiába van nemzetközi jogosítványom, az itt nem elfogadott. És hiába van már két éve egy megállapodás a két ország között, miszerint elfogadják egymás vezetői engedélyét. Most kivételesen mi , Magyarok voltunk a gyorsabbak. Nálunk már törvénybe iktatták, Japánban még nem. Na és ezt szívom most én. Tehát jön a tesztírás és a rutinpálya.

Na annyi engedményt azért kaptam, hogy CSAK könnyített vizsgákat kell tenni. Na de kérdem én. Mi lesz az önbecsülésemmel és az önértékelésemmel, ha megbukom ? Oda az önbizalmam és a tekintélyem a családban. A gyerekeim egyszerűen és lazán KI FOGNAK RÖHÖGNI!!! (Ákost már meg sem említem…….szerintem görcsökben fetrengve fogja vonyítani: „…nem baj, anyukám….nem baj….mindenki tévedhet..még 21 év és menni fog…….)

És a balra tarts szabályról meg nem is beszélve.

Meg hogy a japán vizsgáztatónak csak fél szavát és az arcmimikáját fogom megérteni. (Feltehetően a rémület mimikai ráncai fognak elmélyülni, de nagyon :D :D)

Óóóó és a tesztlapról meg nem is beszélve, Még szerencse, hogy csak karikázni kell. Az megy…

Így is nagyon mókás volt az információs pultnál segédkező ember. (Mert a papírokat közben elintéztük.) Csak úgy lökte a japán szavakat. Ákossal végül is összeraktuk, miről beszél. De tipikus. Mondtunk pár „hai”-t és máris úgy gondolta, anyanyelv szinten beszéljük a nyelvét…

De volt azért megint egy kellemes élményem is.

Nem kellett sokat bajlódni a megfelelő fénykép elkészíttetésével, amit a japán jogsimhoz fog kelleni.

Ott, helyben a vizsgacentrumban ,okos kis automaták állnak készenlétben erre a célra. Bedobod a lóvét, leülsz a székbe, az angol(!) menüből kiválasztod a megfelelőt, elhelyezkedsz szépen és megnyomod a gombot. Két villantás és készen is van két helyes kép. Vagy nem helyes. Attól függ, ki ül a széken :D Na abból kiválaszthatod a kevésbé idiótát és már nyomtatja is. A jogsihoz kisebb méretű kell, mint általában, de no para!! Rögtön a gép mellett található egy asztalka, ahol egy amolyan „méretrevágó” kütyü várja, hogy beletedd a fotóidat. Egy karlehúzással kész is a megfelelő kép. Ezzel még eljátszottam volna, annyira tetszett!!!!

Tehát kíváncsian várom a csütörtököt.

Azért vettem két gyaki órát, biztos ami biztos. Állítólag fogok újat tanulni.

 

Szólj hozzá!

Megjöttünk...

2010.09.05. 18:15 Korben Dallas

Hát ismét itt.

Mondanom sem kell, hogy a lehető legrosszabb időben érkeztünk vissza. Ez az én formám.

Megint meleg és pára. 36 C°

Na persze nem AZ a fajta pára, ami egyszer már kiakasztott a nyár elején. Ez valami más. Ez sokkal aljasabb. NEM LÁTSZIK. És mégis van. Érzem. A hörgőcskéim jelezték, hogy kissé szűkösen vannak. A por mellé bekötözött némi kis H2O is. Így a tiszta, üdítő levegő helyett az említett két dolog elegye tölti ki a helyet. Sárra gyanakszom. Na hát pont így is érzem magam.

Szakad rólam a víz és keresem az oxigént. És szerintem ha a bőrömet le tudnám venni, az is kevés lenne. Fázni akarok! DIDEREGNI!!!

Van légkondi a lakásban, de gázzal működik  ami itt is méreg drága. Így marad a ventilátor és a fagyasztóban tárolt törölköző. Ezt Viri találta ki. Imádom érte!!!

Csak azt nem tudom megérteni, hogy ebben a technikailag futurisztikus országban hogyan képesek ilyen vékony falú, szimpla üveges házakat építeni. Oké. Már láttam új, könnyűszerkezetes épületet is, de ott is szimpla az üveg. Egyszerűen nem értem.

Ákos szerint lehet, még nem annyira terjedt el , drága és aki új házat épít, inkább marad a régi, megszokott és olcsóbb megoldásnál. Lehet. Sok dologhoz furcsán és maradian állnak hozzá, másban viszont élen járnak.

Nemhiába mondom. Van kelet, van nyugat és van Japán.

A repülőutunk szörnyű volt. Egy cseppet aludtunk. Megint tele volt a gép. Így a hőgutát még tetézte hogy talán mostanra sikerült csak átállnom.

Na persze a skacok már megint simán túl vannak rajta. Csak a suli indult be nehezen.

Mondjuk az sem segített, hogy a sportnapra gyakorolván kint ugri-bugriztak a tűző napon, kb. 3 órát. Sehol egy árnyék. Persze az arcuk le is égett. Hiába a krém. Kicsit mérges is voltam. Annyira vigyáznak a gyerekekre. Akkor a  napszúrásról és a többi egyéb dologról, ami egy fehérbőr, világos szemű gyereket fenyeget , nem is hallottak???

Azt hiszem, azért megemlítem nekik a héten…… majd kicsit mérgesre húzom a szemem és majd jól megijednek, hogy a gaidzsin gyerekek anyukája elégedetlen.  :D :D

Na de nem akarom őket bántani, tuti csak tudatlanságból történt  ami történt. Eddig tényleg nagyon figyelmesek voltak.

ÓÓÓÓ. Nagyon tuti kis dolog történt, amíg odahaza voltunk.

Felszereltek a főútra egy hatalmas vasszerkezetet. Pontosabban mellé, csak belóg az úttest fölé.

Mint kiderűlt, egy sebességmérő. Naggggyon ilyesztő.

Mindig azt várom, mikor villan egy hatalmasat. Eddig még nem tette. De ami még jobb, van rajta VILLANYÓRA .Frankón! Jaaaaa...mert nem úgy van az ám, hogy felnyomnak egy ilyen helyes kis izét, ami azért van, hogy a csúnya gyorsan hajtó bácsikat és néninket megbüntesse és ráadásul a többi aranyos néni és bácsi fogja kifizetni a működtetését a fizetéséből! ÓÓÓ. Neeem!

A ravasz kis rendőrbácsik a városnak fognak fizetni minden egyes kis wattocskáért, amit fogyaszt a bűvös-rácsuk!

Hát így máris szebben néz ki  dolog, nem?

Na de ennyi. Csak beköszöntem :)

Folyt.köv…..

 

Szólj hozzá!

Bank

2010.07.29. 02:32 Korben Dallas

Már csak pár nap, és végre talpammal érinthetem a jó kis anyaföldet. Na..ez egy kicsit szentimentálisra sikeredett, de hiába. Kicsi szívem még mindig a magyar tamtamot veri J

Jó itt , tényleg, de közel a negyvenhez az eddigi beidegződött szokásokat egyre nehezebben lehet levetkőzni. És hát megszoktam, hogy magyar vagyok :D :D Még ha manapság baromi nagy divat is az országot szidni. Én is ezt tettem még egy évvel ezelőtt. (És valószínű újra fogom, ha megint összetalálkozom drága hazám NAGYSZERŰ bürokratikus rendszerével és a FELETTÉBB jólelkű, jóindulatú ,kedves hazámfiaival. Érdekes. Úgy emlékeszem, hogy amikor keményen benne voltam a kakiban még otthon, valahogy mégsem tudtam a többi honfitársam amúgy is zaklatott életét megspékelni még azzal, hogy én is beléjük rúgtam egy jó nagyot….sőt..ismerek még több olyan embert is, aki velem hasonlóan még a legidegesebb napján is tudott normálisan beszélni a másikkal…..HOL VAGYTOK HASONSZŐRŰ BARÁTAIM??? BÚJJATOK ELŐ!! TUDOM HOGY VAGYTOK MÉG PÁRAN! LÉÉÉGYSZIIII! Valahol el kell kezdeni, nem?

De térjünk a lényegre……

Amiért még hazatérésünk előtt írok az az, hogy megint történt velünk valami, amiért ismét csak tisztelet illeti ezt a remek kis népet.  Történt ugyanis, hogy elmentünk a bankba átutaltatni a repülőjegyek összegét a japán utazási irodának. Mondanom sem kell, még mindig nem olvas egyikünk sem kanjit. Talán egyszer erőt veszek és nekikezdek. Csak már most fáj, érzem…..

Tehát a bank….

Először is, a bejáratnál álló hölgy, aki azért van, hogy segítsen kiválasztani a megfelelő gombot ügyeink elintézéséhez, a kezünkbe nyomott egy papírt, töltsük ki. Őőő…hááááát….

Na, ezt az értelmet Ő is látta a szemünkben, így hát mosolyogva odakísért egy asztalhoz, és elmutogatta, mit hová… Kértük, töltse ki Ő. Aaaazt nem lehet. Tilos. Csak mi tehetjük, vagy valamelyik ügyintéző az ablaknál, de no problem! Amit tudtunk kitöltöttünk, majd a számunk felvillanása után már egy másik nagyon kedves hölgy kezei között találtuk magunkat. És csak diktált és csak írt és csak mosolygott és csak rajzolt, mi másoltunk és csak továbbra is mosolygott. Röpke fél óra alatt ki is töltöttük, ami kellett. Én néha-néha hátra néztem aggódva, hányan állnak bambuszvágó késsel mögöttünk? De nem. Még mindig furcsa, de mindenki ült, és nyugodtan várt a sorára.

Szóval kitöltöttünk közös erővel mindent. És akkor jött a csoda.

A kisasszony, mert nem is tudom, milyen szóval kéne illetni ezek után, felhívta onnan, előttünk a másik bankot, ahol az utazási iroda bankszámlája van és EGYEZTETETT velük, hogy minden adat stimmel-e. Aztán letette a telefont, és hatalmas elnézések közepette megkért minket, hogy töltsünk ki egy másik lapot  , mert itt van egy kicsi hiba. Ez már nagyon gyorsan ment. Volt időm gyakorolni. És hát képeket egész jól másolok :D

Majd újra telefonos egyeztetés és aztán ment az utalás.

Nem ám, hogy beírok egy formanyomtatványra néhány adatot, megadom a jelszavamat, aztán unott fejjel, ha nem vagyok elég gyors akkor utálkozó fejjel simán elküldik elektronikus útjára az elektronikus pénzemet, aztán az én bajom ha nem a megfelelő címre érkezi. Nem.

Ellenőriznek többször is, alaposan. Kedvesen.

Gondoltuk  ha hazaérünk a bankból, küldünk egy füstjelet az irodának , hogy elutaltuk a pénzt.

Mire hazaértünk  minket várt egy mail, amiben az iroda köszöni az utalást, értesítette őket bankjuk.

Tanulság: tévedés kizárva, zéró idegeskedés, élve maradtunk, máskor is rájuk bízzuk  kis pénzünk intézését.

Azt meséltem már, hogy sok hivatalos helyen ki van rakva 3 szemüveg a gyengén látóknak? Szépen ,állványon és természetesen kristály tiszta üvegekkel? Itt is volt…

Más:

Arról talán még nem beszéltem, hogy milyenek is külsőre a japán emberek.

A hiedelemmel ellentétben egyáltalán nem alacsonyak. A magasságok pont annyira változó, mint pl. a magyaroké. Van nagyon magas  és van nagyon pici is. Ami jellemző. Túlsúlyosat nagyon keveset látni. Kb annyit, mint régen otthon.  Mondjuk itt nagyon fontos a mozgás. Sok idős embert jár le tornázni, vagy sétálni a parkban. A gyerekek is sportolnak. Ha egy 13-14 éves korú gyerekekből álló osztályt nézek, 30 gyerekből 25 minden nap sportol. Ez nem rossz, mi? Ráadásul rengeteg gondot fordítanak a betegségek megelőzésére. Az iskolákban minden évben van orvosi vizsgálat, ami elég alapos! Szűrővizsgálatokról is sűrűn dobnak be tájékoztatót a postaládákba.

Hehe..ez tetszett. Régebben a kormány hozott egy törvényt, miszerint minden 100 évet megélt embert megillet egy egyszeri összeg. Ezen már eleve mosolyogna az ember, hogy jóóóó feeeej!! 100 év! Vicces. És mégsem. Olyan sokan élik meg a 100 évet, hogy a kormánynak túl sok kiadást jelentett, így módosította a törvényt. :D :D

Vagyis:

1.Nem túlsúlyosak és sokáig élnek.

2. Nem kicsik.

Az én véleményem szerint egy nagyon kellemes külalakú népcsoport, kifejezetten helyes , néha szép vonásokkal. A férfiak érdekesek. Kb 30 éves korukig a vonásaik finomak. Sok közöttük a  „szép arcú”. Aztán kicsit eldurvulnak a ráncok miatt, de olyan sokat mosolyognak meg nevetnek, hogy még a legszőrösebb és legráncosabb pasas is szimpatikus lesz a nevetőráncaitól. A nők meg egyszerűen bájosak. Amelyik szép, az nagyon! És a korukat képtelenség megállapítani. Volt olyan nő, aki úgy nézett ki, mint egy 35 éves, aztán kiderült hogy közelebb áll a nyugdíjhoz. Döbbentem! De sajna 70 körüli csinos nőt még nem láttam. Azt kell hogy mondjam, sztem megcsúnyulnak . (Valljuk be, a magyar idős nők közül még mindig sok a helyes! :D)

Tehát:

3.Kellemes külsőségekkel megáldott nép.

De van egy, amivel nagyon megviccelte őket a teremtőjük. Olyan karika lábuk van, hogy fáj nézni. Nem kicsit, hanem nagyonnagyon!!! De azt hiszem, a fentiekbe ez belefér J

A minap láttam egy nagyon érdekeset. Egy 3 év forma kislányt, aki tipikus japán vonásokkal rendelkezett, fekete hajú és szemű japán anyukájával volt. De a haja! Na a kislány haja tejfölszőke volt! Én még ilyet nem láttam. Oké, biztos hogy vagy az apuka, vagy a család valamelyik tagja külföldi. De az, hogy az erőszakos japán géneken átverekedje magát egy SZŐKE HAJ!!!! Ilyet még sehol és soha nem láttam. De szerintem más sem, mert nem csak én bámultam Őt tátott szájjal, hanem mindenki a boltban. Így hát lemerevedve néztem a kiscsajt, ő meg pont annyira megkövülve engem. Szép páros voltunk!!!!!!!!!!

1 komment

Eeeeeeeeeee...?

2010.07.15. 02:05 Korben Dallas

Igazán gomenasai!!! De annyira leköt a hazaút gondolata, hogy egyszerűen elfelejtek ide írni.

Augusztusban otthon! JAJJ DE JÓ LESZ. A srácaink már azt gyakorolják, hogy véletlenűl se essen ki a szájukon egy db "..eeeeeeeee?..." sem , továbbá azt is, hogy ne bólintsanak rá minden egyes kijelentésre, illetve ne hajoljanak meg amikor megköszönnek valamit. Viri kifejezetten attól tart, hogy a "fáj" szó helyett az "itai" kifejezést fogja használni. Mondtam neki, semmi gond. Anya megoldja. Augusztusig kap minden nap egy jól irányzott nyaklevest, és ha azt mondja hogy ITAIIII, akkor kap érte mégegyet. Egészen addig, amíg reflexből vissza nem tér a " FÁÁÁJ" szóhoz . :D :D A sikerem osztatlan volt :D :D

Egyébként érdekes, hogy az ember milyen könnyen hozzá tud szokni egy idegen ország gyakran használt és nagyon jellemző kifejezéseihez, szokásaihoz. Japán esetében a hajlongás, a fejbólintás. Kedvenceim közé sorolnám azt, amikor az "aha" vagy "ühüm" helyett egy jó hangosat nyögnek. Szó szerint! Vagy amikor rácsodálkoznak valamire és a fent említett, birkához hasonló hangon "eeeeeeeeee"-znek. Vicces. (Itt jegyezném meg, hogy azt azért nem tudnám elképzelni, hogy több év itt tartózkodás után bármelyik gyerekemnek hazatérve akcentusa lenne és nem tudná szépen, helyesen kiejteni a magyar szavakat!!!!!!!!!!!!!!!!! Tudjátok! Mint az "amerikásmagyarok" anno...... )

Tehát jelenleg a fenti gondolatok kötnek le.

Na de azért voltunk ám strandolni is! Múlt hétvégén, amikor drága Ákosom visszatért a magyar földről. Ennek örömére lementünk négyen a partra.

Fincsi meleg volt a tenger. Enyhe hullámok, kis szél. Nagyon klassz volt. És csodák csodájára nem voltunk egyedűl. Egy kisebb japán család (vagy baráti társaság- nem tudom) is lefáradt egy kicsit homokozni :) Mert hát úszni nem tudtak. Senki. Voltak vagy 20-an, gyerekek felnőttek vegyesen. De még a felnőttek is úszógumival mentek be. Úgy éreztem magunkat hozzájuk képest, mint valami családi úszócsapat. Ami viszont csodálattal és tisztelettel töltött el, az a profi letelepedésük volt. Megérkeztek, mindenki kezében volt egy rakás cucc. Lepakoltak, csendben és szervezetten elkezdtek kicsomagolni. Mire feleszméltem, egy komplett pikniket varázsoltak a kihalt homokdombok közé. Volt ott egy rakás napernyő, szék, sátor, kaja-pia. Sőt! Még sütögettek is valami húst. Szóval nagyon profi volt!!!! Olyan egyetértésben dolgozta, hogy ilyet még nem láttam. Mosolyogva, kedvesen és precizen. Még a gyerekekkel sem kellett bajlódniuk, azok is tudták mikor mit kell vagy lehet csinálni. Le a kalappal. Szervezni azt tudnak!!!

Rajtuk kívűl volt azért ott még egy család, két horgász, a vizen három nemtudommicsoda (szörfdeszkán álltak, és valami hosszú nyelű evezővel eveztek) meg egy motoros vitorlás. Szóval alakul. Ha jól tudom, a mostani hétvége már szezonnak számít. Ha nem lesz eső, hajrá!!!! (Lassan vége az esős hónapoknak, jön a SZÁRAZ, napos nyár!!!)

 Akkor egy kép a japán társaság feléről...a többiek a vízben voltak.

 

 

 

Szólj hozzá!

Páramentes Tanabata......

2010.07.08. 04:25 Korben Dallas

Végre. Nem esik. Most jön a napsütés hete. Gondolom. A páratartalom visszaesett a  számomra normálisnak nevezhető mértékre. Ennek örömére nekiestem a lakás víz-, és penészmentesítésének. Ez agyrém. Tele vagyunk páraelvonó dobozkákkal, mégis mindenhol megjelennek a gomba-pöttyök. ÚÚÚTÁÁLOOOOOM! De mivel baromi egészségtelen, így hát suvickolok csendben, alázattal . Minden egyes párás hét után. Hiába vannak a nyitva az ablakok, ajtót egész nap. Mindenhol víz és víz. Kezdem érteni, miért nem úszkálnak a japán emberek a tengerben csak úgy szórakozásból. Egész évre elegük lehet a nedvességből.

A törölközők esete a kedvencem. Kimosom, illatozik. Ja. Amíg be nem szedem. Mert gyakorlatilag a pára miatt kb. 3 napig szárad hiába, a napsütés és a meleg. Ez a pár nap pont elég arra, hogy bebüdösödjön egy kicsit. Ezt még szájon át való levegővétellel el lehet viselni. Na de az első használat után!!!! Hiába lógatom ki, hiába teszem napra. Olyan bukéja van estére, hogy ihaj!! Szóval moshatom újra. Én nem tudom, hogy csinálják itt a többiek, de gyanítom ,erős szerepe lehet a mosógép szárítóprogramjának ennek a problémának a megoldásában. Lehet, én is teszek egy kísérletet. Mindenesetre most kihasználom a viszonylag száraz hetet és kimosok mindent, amit csak lehet. Egy hétig jó lesz .

Más:

Most volt július 7.én a  két csillag ünnepe (Tanabata fesztivál). Ez két csillag együttállását ünnepli.  A hozzá tartozó mese pedig a következő:

Altair (a pásztorfiú), és a Vega (a szövőlány) szerelmesek voltak, akiket szétválasztottak. (Gondolom valami istenség, vagy mi.........)A történet szerint minden évben csak egyszer (07.07.-én) tudnak találkozni az égbolton .Ilyenkor a Pásztorfiú átkel a madárhídon, és meglátogatja kedvesét. A kivételes találkozás a kívánságok beteljesülését fejezi ki, ezért a japánok kis bambuszfákat díszítenek e napon, és kívánságokkal teleírt papírokkal aggatják tele, remélve, hogy azok valóra válnak.

Hát én is aggattam persze, a nyelv suliban. Nem mondom meg mit, mert akkor nem teljesül .

De annyit elárulok, hogy biztosra mentem.

 

2 komment

Unalom a köbön...

2010.07.03. 18:24 Korben Dallas

Azért ritkultak a bejegyzéseim, mert ebben a gatya időben nem sok minden történt. (Mert nekem "gatya idő" a meleg, 100% párás levegő.) Leszámítva azt, hogy tegnap megint majdnem frászt kaptam. Hát persze, hogy a közlekedésről beszélek!

Mert ugye , miért is NE közlekedjen valaki gyalogosan pontosan OTT, ahol az autók járnak? És hát ugye miért is NE nézzen körül, mielőtt kijön a a mellékutcából. És miért is NE az út közepén haladjon a kereszteződésig, hogy ott aztán megálljon PONTOSAN középen? Továbbá miért is NE folytassa jól kitaposott útját  a kétsávos úttesten át a túloldalra? A többit nem láttam, innen már kiszabadultam fogságomból, és igyekezhettem tovább az autóknak fenntartott úttesten. AZ AUTÓKNAK FENNTARTOTT helyen!!!!!!

Azt kell, hogy mondjam, tévedtem. Nem azért haladnak itt a gépjárművel lassan, mert nem akarják megszegni a szabályokat. Hanem inkább a saját védelmük érdekében. Én is ezt teszem.

Mi is történt még....hm....

Ja, megvan!

Egyik reggel sikerült beszaladnom az oroszlán barlangjába. Történt ugyanis, hogy remekül elaludtam. Általában reggel 7:50 körül szoktunk indulni suliba. Na én 7:46 - kor keltem. Sprint át a gyerekekhez, gyakorlatilag rájuk hoztam a frászt. Olyannyira, hogy néma csendben és mindenféle beszólás, nyavajgás nélkül pontosan 7:52-re felöltözve, megmosakodva a kocsiban ültünk. Nem rossz, mi? :D Persze reggelire már nem volt idő, így nem átgondolva az egészet megálltam a legközelebbi konbininél és beszaladtam valami péksütiért. Gondoltam, majd a kocsiban útközben megeszik. Ja. Na akkor ijedtem meg, amikor már bent voltam. Elfelejtettem ugyanis, hogy pont ilyenkor érkezik be egy vonat,amiről rengeteg japán lány és fiú száll le. Amolyan 16-18 éves formák. És persze hogy a legközelebb eső konbinit szokták megcélozni.  Na ha láttatok már ennyi csacsogó fiatalt egyszerre megnémulni, akkor elképzelhetitek. Az összes fekete szem rám szegeződött, követték a vonulásomat a pultig. MINDANNYIAN! Aztán amikor már hozzászoktak, hogy tényleg egy gaidzsin tartózkodik ugyanott ahol ők  szépen elkezdtek arrafelé szállingózni, ahol én próbáltam kifizetni a szerzett árut. Hát próbáljon meg mindenki úgy fizetni, hogy közben 10 cm-ről bámulnak az arcába. Kissé zavarban voltam. Persze, hogy leejtettem az aprót, és majdnem ott hagytam a szajrét is. A pénztáros mosolygott, és sűrű "gomenasai" mellett magyarázta, hogy ők még gyerekek, nem sok világos szemű és fehér bőrű külföldit látnak a városban.  Remek. Kis város (jóó, nagyobb mint Érd, de itt kicsi), itt még kicsit szokják.

Na de mondd, URAM, meddig még ?!!!!!! :D :D :D

 

Szólj hozzá!

Szezon, szemét, szelektív........

2010.06.28. 07:40 Korben Dallas

Huh! Nagyon párás a levegő. Néha süt a nap, néha esik az eső, néha kicsit lehűl a levegő, néha felmelegszik. De egy mindig állandó. És az a pára. Nagyon utálom!

Ma a nyelvtanárunktól megkérdeztem, miért van az, hogy akárhányszor lemegyünk valamelyik tengerpartra, soha nincs ott rajtunk kívül más . Azt mondta azért, mert még nem indult el a szezon. Nem igazán értettem, mi kell még „A” szezonnak ahhoz, hogy nekikezdjen végre a jó nép röfögtetéséhez. Aztán erre is megtudtam a választ hamarosan. Szezon-haver arra vár, hogy felmelegedjen a víz, de csak annyira, hogy a nagy, nyálkás medúzák még ne jelenjenek meg. Állítólag ez a nyugis időszak júli.7-től aug. 15-ig tart. Mert aztán ahogy átfordul a nap 16-ra, ezek a tiszteletet és undort parancsoló teremtmények egyszerre csak elindulnak ,hogy megkeserítsék a nyár végét. De most komolyan. Ezt mondta Sató san. Júli.7- aug. 15-ig.  Én mindent elhiszek már :)

Aztán mesélt még sok mindenről. Pl. arról, hogy a Japán kicsiket visszafogják akkor, ha túl korán kezdenének el járni. Visszaerőltetik őket  padlóra….(jah…ezt ismerem…csak ezt otthon Magyarországon az ereje teljében lévő nőkkel és férfiakkal teszik honfitársaik, ha véletlenül kiküzdenék magukat az átlagos szarból.) Szóval visszatessékelik őket, hogy másszanak sokat. Állítólag azért, mert ha keveset másznak, akkor a csuklójuk nem erősödik meg eléggé, és akkor nagyobb korukban magasabb az esélye  a többszöri csuklótörésnek. Járni meg ráérnek bőven. Azt úgyis egész életükben fogják még csinálni. Mászni már nem nagyon. (hm…..hát van aki azért ezt némi alkohol közbenjárásával éltes korban is sűrűn megteszi…)  Szóval ….van benne valami igazság.

Hát ez jó…..az előbb csengettek….kinyitom az ajtót, hát két nagyon izgatott idősebb japán úr , egyszerre hadonászva és riadt tekintettel magyaráz valamit. Végül is megértettem, de nem elsőre, mert a halálra rémült tekintetük miatt erre pont nem is gondoltam. Azt próbálták elmondani, hogy éppen kint dolgoztak az utcán, amikor is eleredt az eső és az én ablakom alatt lévő ruhaszárítón kint vannak a paplanok. Szedjem be gyorsan, mert megázik.. Heeee????

Ez most komoly? Ilyet max. csak akkor tapasztaltam, ha a szomszéd Julika pont kint volt a teraszon és én meg pont akkor nyitottam ki az ablakot szellőztetni így egy röpke köszönés után mondta, hogy esik az eső, áznak a ruháim. Dehogy az utcán dolgozó, vadidegen munkások becsöngettek volna, mert eleredt az eső és sajnáltak volna a felesleges munkámért!!! Istenem. Annyira jó fejek és figyelmesek. Komolyan! Ezt miért nem lehet Magyarországon is? Miért „ciki” ? Ez nem fáradtság. Nah..álmodik a nyomor :(

Na de visszatérve. Nyelvóra. Azt is ma tudtam meg, hogy amikor az ifjúság eléri a felnőtt kor küszöbét (ami 20. év), akkor azt illik megünnepelni. Ezt olyan komolyan veszik, hogy minden évben megrendeznek egy városi fesztivált, ahol az adott évben 20 évessé vált vagy váló fiatalokat ünneplik meg. Haccacáré, kimono, felvonulás….stb.. Azt elfelejtettem , hogy mikor is van vagy volt ez :( Mint ahogy elfelejtettem azt is, hogy kikérdezzem Sato-t a szemétgyűjtésről. Elég bonyolult, szelektálnak mint a csuda! Olyannyira, hogy a műanyag flakonokról le kell venni nem csak a kupakot, hanem a címkét is. Természetesen külön gyűjteni az üveget, külön a papírt, külön a fémdobozokat, a műanyagot és a vegyes szemetet….. Aztán hetente ezeket különböző napokon  viszik el. Ki van téve, hogy mikor mit….de kanji-val..és még nem volt lelkierőm „lemásolni”, hogy lefordíthassam. A házaknál nincsenek kukák. Mindenki bent a házban gyűjti zsákokban, és az adott napon , a megfelelő csomaggal szépen kisétál vele a közeli tárolóhoz. Az utcákon sem látni szemeteseket. Ha szemetet csinálsz, hazaviszed és ott kidobod szelektálva. Elsőre rémisztőnek tűnik, de nekem  mára már rutinná vált. Egyáltalán nem nehéz!! Szerintem ha hazamegyünk egyszer, otthon is ezt fogom csinálni. Miért szokjak le, ha már ilyen jól hozzá szoktam!!!! Csak be kell majd szereznem még egy pár kis szemetes-vödröt. Vagy eleve olyat venni, ami már több részes. Oszt' kocsiba be és irány a közeli szelektív-gyűjtő. (Már ha lesz még Érden)

Már a gyerekeim is tudják….és nem bonyolult.

 

2 komment

A szépség relatív

2010.06.22. 16:21 Korben Dallas

Lementünk hétvégén az egyik tengerpartra. Lehet hogy rosszat választottunk, mert a meleg ellenére egy horgászon kívül senkit nem láttunk. Oké. Azt értem, hogy itt nagyon erős a sugárzás még felhős időben is. Na de remek naptejeket lehet kapni….UV sugárzástól megvédő ruhákat lehet kapni…..napernyőket, sátrakat lehet kapni. Meleg van. Akkor most mi van? Jaja. Úszni sem igazán szeretnek. Állítólag a nagy átlag nem is tud. NA DE KÖNYÖRGÖM! Ez  egy szigetország!!!!! Mi, befészkelve a Kárpát-medence közepébe egy kicsi és egy aprócska tavacskával (és sok-sok icipicivel:DD), szóval mi meg úszunk mint hal a vízben?

Mindenesetre kiábrándító. Talán ha vége a monszunnak, akkor talán megváltozik. Vagy megnézzük a  többi partot, hátha ez pont a leggagyibb, csak én még nem tudom.

Mondjuk ha jobban belegondolok ,ez az időjárás elég fojtogató. A párától nagyon fáradtnak érzi magát az ember. Lehet ezért.  Meg árnyék se sok van. És a japánok nem nagyon napoznak. Na mindegy. Még csak június közepe van.

Sok mindenről nem tudok beszámolni, mert nem igazán történt semmi. Csak annyi, hogy drága párom hazament 3 hétre szabira. Én meg itt maradtam a gyerekekkel, mert még tart a suli. Őt meg pont akkor nem engedik el, amikor mi megyünk haza. Ez van. Úgyhogy elvagyunk, naponta megyek teknőst etetni. De csak azért, mert Peter barátunk is hazalátogatott Angliába és nem vettem volna a szívemre, ha éhen halna közben a házi kedvence.

Jaj. Ezt nem is meséltem még. Mert még mindig kicsit zavarban vagyok…

Még a múlt héten bementünk a 100 yenesbe vásárolni. Sokat járunk ide, de ezt a lányt még nem láttam itt. Szóval odaállunk a pénztárhoz. Ott áll szemben a lány. Ránézek, baromi szép volt. Mondtam is az Ákosnak, hogy ez a csajszi nagyon szép. Gyönyörű a bőre, szépek a vonásai. Erre egyszer csak azt veszem észre, hogy zavartan nézeget ENGEM, majd széles vigyorral odafordul az Ákoshoz, és közli rám mutatva, hogy ….idézek: „…Sugoi!! Kirei desu, ne!?.....”  Kb. lefordítva: Nagyszerű!!! Szép, ugye?

Nos. Mivel ehhez nem vagyok hozzászokva, hát rendesen elvörösödtem. Ez meg csak mosolyogva nézeget tovább. Még a pénztárcát is alig bírtam kinyitni. Eleinte gondolkoztam rajta, mi volt ez? Csak amolyan vevőcsalogató szitu volt? Az nem lehet, túl szégyenlősek hozzá. Akkor tényleg annak látott, mert annyira más vagyok? Az sem lehet, van tükröm. A harmadik lehetőséget is végiggondoltam, majd nagyon gyorsan ki is zártam. De valamiért csak ez maradt meg bennem . Így hát…na …azóta nem jártam arra.:)

Szólj hozzá!

Csak képek...

2010.06.16. 15:41 Korben Dallas

Fülbevaló és piercing.........

Szólj hozzá!

Monszun, mankó......miegymás

2010.06.16. 02:11 Korben Dallas

Beköszöntött a monszun. De most úgy istenigazából. Csak szakad és szakad, meleg van és olyan páratartalom, hogy ajjaj!!!! A varjak biztosan nagyon szeretik. Gondolom én! Mivel  minden reggel arra kelek, hogy egy átkozott  hatalmas , fekete szörny terpeszkedik az ablakunk előtt lévő villanypóznán és a szakadó esőben ,bőrig ázva károg. Hogy fojtaná belé a szót a magasságos!!!!!! De neeem. Ez szakadatlanul csak üvölt, amíg be nem szerzek valami harci eszközt, és ledarálom onnan!!!!! (Csak félek, ezért is tuti nagy büntetés járna mint minden egyéb másért). Szóval, egyenlőre abban reménykedem, hogy erre száll egy még hatalmasabb ragadozó madár s majd kezelésbe veszi.

Na de amiért klaviatúrát ragadtam.

Már beszámoltam arról, milyen egyedi módon bírnak közlekedni ferdeszemű barátaink.

Azt hittük Ákossal, hogy egy helyi néni a number one, aki körzővel megrajzolt karika lábain biciklizik oly módon, hogy sosem tekeri körbe a pedált, hanem mindig csak függőlegesből lök egyet rajta addig, amíg  vízszintes állapotba nem kerül a lába, majd felengedi megint függőlegesbe és kezdi előröl. Gyakorlatilag ezzel a technikával mindig csak az egyik lábával hajt. Már ezt is megmosolyogtuk. Lehet, hogy fáj az egyik lába, azért teszi ezt.

Na de amit tegnap láttunk! Hát ez már hangos vihogásra, mit vihogásra……… robbanásszerű  röhögésre késztetett mind a kettőnket. (Itt jegyezném meg, mi nagyon tiszteljük az idős embereket, én kifejezetten szeretem is őket……gyakran ismételt mondásom szerint nem azért lehet idióta egy ember, mert idős, hanem mert egész életében az volt, így idős korára is az maradt!) De visszatérve:

Egy korosabb japán úr a következő módon oldotta meg, hogy ne keljen lemondania imádott kerékpárjáról akkor sem, ha valami baleset folytán mankó használatára szorult.

Jobb kézben mankó, bal kéz a bal kormányon. Jobb láb lógatva a kerékpár mellett, bal láb a pedálon. Mankó talpa 10 cm-re a föld felett, bicaj kicsit megdöntve a mankó irányába.

 Eddig megvan a kép?

És akkor a haladás: bal lábbal a pedált lenyomja függőlegesbe, majd egy hirtelen mozdulattal a pedál alá helyezi és elkezdi a lábfejével felfelé húzni. Ugyanebben a pillanatban, amikor megkezdi a  bal lába a húzó mozdulatot, a jobb kezében lévő mankót talpát lehelyezi a földre, és mintha egy evezőlapát lenne, egy laza toló mozdulattal rásegít a haladásra. ÉS HALAD!!!

Mi meg Ákossal sírtunk!!!!

Feltételezem, a mankót sem gyaloglásnál szerezte!!!

Más:

Hogy mit láttam megint? Egy plázában nézelődtünk, akkor vettem észre. Ez egy egyszer használatos fülbevaló és piercing belövő szett. Persze nem egy féle, ebből is van választék. Komolyan. Megveszed, és belövöd magadnak otthon…ahová csak akarod :D :D

De a kedvencem! Mindig elfelejtem megírni, de most az eszembe jutott. Arról már beszéltem, hogy elég szuper, mindennel felszerelt wc-k vannak errefelé. (Oké, tegnap sikerült végre találnom egy olyat, amitől egy kis de javu érzésem támadt :D)

Szóval a wc-extrák közül a kedvencem a hangeffekt gomb. Ha leülsz és úgy gondolod, kissé hangos lesz a..hm…..ürítési mechanizmusod, SEBAJ!!! Megnyomsz egy kis gombot a wc ülőkéjén lévő „irányító pulton”, és máris hallhatsz egy 25 másodpercig tartó vízcsobogás hangot. Ez elnyomja az egyéb zajokat…

Majd erről is fotó..már így is sokkal tartozom…

 

Szólj hozzá!

Natadera templom

2010.06.12. 18:10 Korben Dallas

Ma már azért elég jó meleg volt. Egy kis enyhe ízelítő. A tengerpart lett volna a helyes választás, de mivel Virinek és nekem még nincs olyan fürdőruhánk amit közszemlére bocsájthatnánk nyugodt szívvel, így egyenlőre maradt a Natadera templom gyönyörű, de annál hűvösebb parkja. (Oké..a közszemlét illetően nálam nem csak a csomagolás a probléma…de erről már azt hiszem, éppen eleget írtam :D:D)

Visszatérve …..a képek bizonysága szerint jól döntöttünk.

(Jajj.Még mielőtt jönnének a képek. Ákos ma új társbérlőt talált. Egy hatalmas fekete pókot. Én szerencsére nem láttam, viszont látván Ákos gyors rárepülését és keze enyhe izzadását, arra következtetek, hogy jobb is. Bedobta a wc-be. Hátha összefutnak egy kanyarban csótány-tesóval. ’Oszt játsszák le egymás között a társbérleti jogot. Győzzön a jobbik…és a szapora.)

 

Szólj hozzá!

Varjúúúúúúúú

2010.06.10. 02:32 Korben Dallas

Istenem!!! Nagyon vicceset láttunk a minap.

 Éppen készültünk leparkolni kocsival az egyik drogériánál és látjuk, hogy egy hatalmas varjú (nagyon sok van Japánban,,,,mint otthon a  galamb)..szóval egy hatalmas varjú a földön bibelődik egy nejlon zacskóval. Addig-addig, amíg csak sikerült neki kicsomóznia. Aztán egy laza mozdulattal kiválasztott a zacskóból egy tasakot (valami kekszes vagy chipes zacsinak néztem) , felkapta a csőrébe és elegánsan elrepkedett vele. „…Nézd, Ákos!...A varnyúúúú szétszedett egy táska szemetet és valamit kiszedett belőle!.....”-kiáltottam meglepődve.

„..Öööööö….szerintem az nem szemtét…nem csodálkoznék, ha annak a biciklinek a kosarából lopta volna ki……” –felelte drága párom.

(Emlékeztek, meséltem hogy itt mindent kint hagynak a bolt előtt a kocsiban, a kerékpár kosarában. Nem igazán félnek, hisz senki nem viszi el,,,,senki EMBER :D :D)

Szóval ahogy kiszálltunk a  kocsiból már látszott, hogy ebben bizony nem szemét van. És közben meg is érkezett a tulajdonosa. Akkor lettünk biztosak a dologban, amikor felvette a földről és őszinte döbbenettel az arcán nézett körül, hogy mi a fene történt. Na nem bírtuk tovább. Enyhe vigyorral az arcunkon odamentünk és felvilágosítottuk , hogy egy varjú csente el. Láttuk. Aztán mi döbbentünk, mert siránkozás és káromkodás helyett szélesen elvigyorodott és vihogott a történteken. Hát nem egy idegbeteg nép, az biztos :D

Aztán még aznap egy forgalmas úton egy óriási, gyönyörű sas körözött az útpadka felett, de olyan alacsonyan, hogy azt hittük beszáll a  szélvédőnkön.  Ákos szerint valami állatot láthatott a sövényben elbújva.A szárnya fesztávolsága akkora volt, mint a kocsink széltében. Pontosan meg tudtuk állapítani, olyan közel volt.

Na ennyit a helyi állatvilágról. A csótány-család azóta nem jelentkezett.

És ezerrel süt a nap. Éget. Nagyon kell vigyázni. Megjelentek az utcán a napernyővé átalakult esernyők. És sokan hosszú ujjúban közlekednek. Állítólag féltik a bőrüket a károsodásoktól. Meg azt mondják, hogy ha nem vigyáznak, idősebb korukra foltosak lesznek és idő előtt ráncosodnak. Na ebben van valami. Lehet, ezért nem tudom megállapítani sokszor a nőkről, hogy 30 vagy 50 évesek. Jajj..láttam a drogériákban arcfehérítő löttyötJ Ha akarnék sem találnék barnító krémet. Nagyon vicces!! Mi otthon barnítunk, itt meg fehérítenek :D

Kíváncsi leszek, mi lesz később.

Uh. Nézegettem a fürdőruhákat. Jajjjj! Ennyi választékot még soha életemben nem láttam!

Alig van olyan, hogy két részes szett….melltartó+bugyi. A legtöbb fürdőruhát szettben árulják. Felső+alsó+kisszoknya vagy kisnadrág fürdőruha anyagból.

Aztán van felső+alsó+szoknya vagy naci+valami felső, ami szintén a fürdőruha anyagából van, de úgy néz ki, mint egy cipzáras ,hosszú ujjú szabadidő felső.

De van olyan szett, hogy a kisnadrág mondjuk farmer. Vagy a szoknya hosszabb. ÚRISTEN! gyönyörűek. De sajna nem is olcsók :(

A kislányoknak..na ezt le sem tudom írni….pl. olyan, mint egy spagetti pántos mini ruha, csak éppen alul hozzá van varrva a bugyi rész.Uh

De sajna, ez is aranyárban :(

Ma elmegyek és lefotózok egy párat.

 

Szólj hozzá!

Elveszett egy nap

2010.06.06. 18:10 Korben Dallas

Nem tudom, hogy a régen várt napsütés hatására-e, de valami gond lehet a fejemmel.

Tegnapelőtt Ákos mondta, hogy ..blablablabla MA PÉNTEKEN blablabla……és itt állt belém az ütő. Miiii? Ma csütörtök van, nem? Hát nem. Ma péntek van, amit be is bizonyított. Mert persze bizonyítékért rimánkodtam remélve, hogy tévedett és akkor velem minden oké. Nem tévedett. Vagyis akkor elvesztettem a héten egy napot. Ez gáz. Így még nem jártam. Aztán visszaszámoltam, mikor mi is volt, és meg is lett a nap..de érzésre valahogy mégis hiányzik.

ÓÓÓÓ! Már tudom melyiket akarta a tudatalattim teljesen eltüntetni. Azt, amikor megjelent nálunk egy hatalmas csótány. UNDORÍTÓ! Pedig felkészítettek rá, hogy ezek itt olyanok, mint otthon a hangyák. Vannak dögivel. Mondtam Ákosnak, ne szóljunk a skacoknak, mert ha Viri megtudja, hazáig fog szaladni….hm..úszni :D

Így is lett. Hallgattunk, mint  a sír. De sajnos a kis megállapodásunk baromira nem érdekelte csótány-tesót. Olyannyira nem, hogy úgy döntött, belecsap a lecsóba és ha már a bratyót lenyomta néhány kétlábú majomivadék, akkor bosszút áll. Tette ez aképp, hogy szépen felmászott a wc falára és amikor másodszülöttem mit sem sejtve betoppant „…HU….”. Viri elfelejtette, miért is ment be oda, és egy másodperc töredéke alatt a kanapé tetején termett. A többit nem írnám le :D

Azóta nyugtatgatjuk, hogy higgye el, ez sokkal jobb mint otthon  a hangyák, egerek, vagy Angliában a meztelen csigák.

Azóta tele van a lakás csapdával.

…és betegesen mindent azonnal elmosogatok …

…és esténként először felkapcsolom a lámpát, hangosan köhögök, kicsit kaparászok aztán lépek be a wc-be…..

….és minden nyitva maradt zacskót azonnal a szemétbe dobok…..

….és felhajtva hagyom a wc kagyló tetejét, hogy inkább onnan igyanak éjszaka, ha szomjasak.....

De egyébként nem foglalkozom túlzottan a dologgal :D

Más:

Valamelyik nap kocsival haladtunk át egy folyó hídján és mit látok? Árvízi gátvédelmet. Frankón…Nagyon érdekes volt. A folyó gátjának belső része ott, ahol a part mentén lakóházak vannak, a gát teljes szélességében le volt borítva zöld színű fóliával megelőzvén a gát felázását és ebből következvén az átszakadását. ELŐTTE. Mert tudták, ilyenkor megduzzadhat a folyó. Talán figyelik a meteorológiai előjelzéseket :D

Aztán ért még egy meglepetés. Ákos talált a kocsinkban egy kis piros műanyag rudat. Na ez mi? Hát nem akartam elhinni. Az elakadást jelző háromszög helyett egy kis mini jelzőfény. Ha elakadok , nem kell egy logikai kvízt lenyomnom gyorsan az agyamban ahhoz, hogy origamizzak a kocsiban található piros lapocskákból egy frankó háromszöget, hanem  csak kézbe fogom ezt az izét, leszúrom a földbe és messziről láthatják, hogy valaki kínjában csillagszórózik egy autó mellett feltehetőn azért, mert elakadt.

De apropó kocsik….vezetés. Jajj….nem is tudom, hogy meséljem el. Gyakorlatilag ahányszor csak beülök az autóba, felkészülök az aznapi infarktus közeli állapotra. Mert sajnos megtaláltam eme nép igencsak gyenge pontját. NEM TUDNAK KÖZLEKEDNI. Se autóval, se kerékpárral, se gyalog. Sehogy!!!!! Nem érzik az autót, nem látnak. Nem tudják elképzelni, hogy rajtuk kívül, éppen akkor más is halad arrafelé. Lassan haladnak, de annál veszélyesebben. Igaz, állítólag ebben az államban vezetnek a legrosszabban. Sok a koccanás, a baleset. Merem állítani, legalább egy tucatot azért úsztam meg, mert azt képzelem vezetés közben, hogy minden utcából, kereszteződésből egy 6 éves gyerek bicajozik éppen akkor ki, amikor én jövök. Nem egyszer vágott ki elém valaki úgy, hogy még később sem vette észre, én is ott vagyok. De volt olyan is, hogy az úttest kellős közepén bicajoztak egymás mellett, és mögöttük haladt a kocsisor szépen, lassan. Főúton!!! Aztán a kedvencem. A kanyarodásuk. Halál komolyan, mintha a Forma 1-es pályán érezném magam. Na nem a sebesség keltette érzés miatt! De nem ám! Hanem ahogy a bekanyarodás előtt mindig kiteszik az autó orrát a kanyarodási iránnyal ellentétben és onnan szedik alá  a kormányt. Teszik ezt kb. 20 km/h sebességgel. Jajj. Na ezért otthon már lincselés jár!!!! Szegények. Még szerencse, hogy szigeten belül maradnak. Más országban szétszednék őket!

Egyébként ma voltam Virivel egy jó nagy turiban. ………Ma ismét el is mentem futni :(

 

Szólj hozzá!

Első osztálykirándulás 2

2010.05.29. 02:21 Korben Dallas

Tegnap Viri és Soma lelkendezve jöttek meg a kirándulásról. Csak úgy ömlött belőlük a szó.

Somáék Taokában voltak, és tényleg „fullos” volt a busz amivel mentek. A hely, ahová megérkeztek a fiam elmondása szerint inkább egy őserdőhöz hasonlított, olyan szép volt. Igazi kirándulóhely,ahol volt egy tavacska hattyúkkal, egy tisztás, egy állatkert meg múzeumok. Szóval elég nagy területet ölel át az egész. De ami nekem baromira tetszett….Hatos csoportokba osztották be őket még a suliban. Három lány, három fiú egy térképpel ellátva. Aztán megérkezésük után , miután leszálltak a buszról , elmondták nekik, hogy mit kell kötelezően meglátogatni, hogy 3-kor indul innen vissza a busz és hogy a tisztáson ekkor van a tali, ahol lehet ebédelni. És eme instrukciók után szélnek eresztették az összes gyereket, akik elindultak a szélrózsa minden irányába…persze csoportonként. Hát azt el lehet képzelni, mennyire élvezték. Ötször eltévedtek. Majd leszakadt a lábuk. Sikerült elkeveredniük a terület legszélére ahol már csak rizsföldek voltak. Alig találtak wc-t, ........és közben egymás nyomorán röhögtek. De minden kötelező látnivalót megnéztek, jegyzeteltek az iskola által kinyomtatott kiránduló-füzetecskébe (mindenki kapott egyet), időben a megadott helyen megkajáltak, és senki nem késte le a buszindulást.

Viriék Fukuira mentek, az kicsit közelebb volt. Azt inkább az otthoni Mineláris Parkhoz tudnám hasonlítani, csak jóval nagyobb. Vagyis a parkja is szép, rendezett. A múzeumokon kívül amolyan csodák palotájára emlékeztető épületet is meg lehetett csodálni, ki lehetett próbálni. Hát azt ugye nem kell mondanom, leányzóm is oda meg vissza volt tőle. De annyira, hogy szerintem ezt valamikor mi is meg fogjuk nézni. Természetesen nekik is szabad mozgásuk volt a területen. Kis füzetecske, miegymás…….

Kérdeztem, és melyik tanár volt veletek? Hát mint kiderült, az iskola összes tanára kirándult. Szét voltak osztva a különböző osztályokhoz, és ott csellengtek a területeken. Biztos ami biztos….Viri mesélte, hogy ők egy hatalmas ugrálóasztal-szerűséget is kipróbálhattak. De óriási volt. Annyira jó lehetett, hogy még az egyik tanár is ott pattogott rajta velük együtt….jah……

Szóval nagyon élvezték. Hazafelé kidöglöttek, és hogy élvezetesebb legyen az út, hát egy gombnyomásra szépen a busz plafonjáról leereszkedett két képernyő, és beindult a dvd. Hm..pont mint az otthoni kirándulásoknál, nem? :D :D

Na erre én is elmentem volna, de ide sajna szülő nem jöhetett :(…..

 

1 komment

süti beállítások módosítása