Na sziasztok!
Virág vagyok!
Hát hol is kezdjem....hmm....háát...ahogy kiderült, hogy megyek Japánba Apuval megkértek hogy írjam a blogot, mert az Apááám lusta hozzá :D
Hogy hogy kerültem Japánba egyedül, vagyis Apuval? Akkor elmesélem :D!!
Még régebben amikor még Apu kint volt mi meg Magyarországon, épp Apunak meséltem, hogy hiányzik csomó minden Japánból...najóó kajáktól kezdve mindent felsoroltam :D..a lényeg hogy Apu hasonlókat is mondott mint gyere ki Áprilisban és járd itt a Junior High School-ban a 3-ot. Na arra kapásból nemet mondtam. Nem akarok visszamenni...lidércnyomás :P Majd utána nemsokkal feltette azt, hogy ha talál munkát a munkahelyén nekem, akkor ki tudok jönni mondjuk nyárra dolgozni és akkor tanulom is a japánt és tudok találkozni a barátokkal meg hasonlók..HUUUU EZ TETSZIK! vagy valami ilyesmit mondhattam. Kicsit zavart hogy a Soma nélkül mennék, de ha belegondolok otthon is csak annyit csinálunk együtt, hogy én bemegyek a szobájába, köszönök, nézelődök, kérdezgetek hülyeségeket és persze ő közben csak hallgatja amit mondok, mert a szeme le se száll a monitorról. Úgyhogy beleegyeztem. :) Tehát röviden így kerültem vissza Japánba egyedül.
Majd később már a repülőjegy is meglett és az időpont is amikor utazok :) Eközben Apu is hazajött magyarországra hozzánk :D egy hónapra :)) élveztük a nyarat blablaaa....majd 2012.07.10-én pakolás és GO JAPAN!
Na pont ezt nem vártam....AZ UTAZÁÁS X( mert hosszú, kényelmetlen,rossz a kaja és nyáá!! Minden megvan benne amit nem szeretek :P De ez persze csak az én szemszögemből... mert én kicsit finnyás vagyok, mármint az ilyen előre elkészitett dobozos kajáktól :P Na de mindegy nem haltam bele :) Végül is nem tart örökké. Oda fogunk érni egyszer, nem? HÁT PERSZE HOGY DE!
Nos akkor vissza a repülőre....eddig négyszer utaztam japánba és vissza az összesen 8 gép....de szerintem ez volt eddig a legrosszabb. :P De már rájöttem miért...
1. Hogy eleve rosszul álltam hozzá hogy " nyee de utálom a repcsi kaját!!"
2. Hogy a hosszú repülőn alvás helyett filmeket néztem, utána meg már nem tudtam aludni és kinlódtam.
3. Nem ettem csak mindig bele kóstoltam vagy csak annyit ettem mint egy rigó.
4. Öhmm asszem ennyi... nincs is negyedik :D
Magyarországról mentünk Bécsbe repcsivel...még nem voltam Bécsben :D Szóval... az a repülő út jó volt még a mellettünk ülő bácsi is hátra ment (mert volt még üres hely) és tudtam nézni a tájat :) Még sosem ültem ablak mellett. Hamar le is szálltunk...szokatlan volt bő fél órát menni repülővel.. mert még egy sem volt ilyen rövid mint ez..de hát ez természetes, tök közel vannak egymáshoz :) Szóval leszálltunk. Mellesleg találkoztunk egy lánnyal, ő is Tokyo-ba ment és megkérdezte jöhet-e velünk, mert most utazik először egyedül. Szóval hárman lettünk. :D Amúgy Apuval nem tudtuk megjegyezni a nevét...azt hittük (egy jó darabig) hogy Dórának hivják :D Na de vissza Bécsbe!
Ülünk a Bécsi reptéren......ülünk.....ülünk....még mindig ülünk.....mert a gépünk 2 órát késett :P Még képet is csináltam hogy ott áll a gépünk. Lehet azért késett, mert nem volt aki elhessegesse róla azt a nagy legyet:D
De még jó hogy volt Wi-Fi. Húú nem is tudtam mihez kezdenék ha nem lett volna. :) úgyhogy ezt a képet fel is raktam facebookra egy vicces felirattal :))) Szóval a sok várakozás után mehettünk végre a repülőbe :)
Ez már a hosszú 10 órás gép volt..amit UTÁLOK! ....Na igen, amit fent szépen az előbb fel is soroltam az ezen a gépen történt :( Innentől lettem rosszul....de ne gondoljatok semmi nagy halálra, csak fáradság, émelygő has és szűk szemek az álmatlanságtól...ettől függetlenül Apunak jól ment minden, ő jól volt :) és ettől én is kicsit jobban lettem. Nos az a hosszúú borzadalmas 10 óra múlva végre valahára leszálltunk Tokyoban. Húú itt voltam a legrosszabban :P A Naritai reptéren felszedtük a csomagokat és indultunk kifelé...és ott találkoztunk a lány (szerintünk Dóra) szüleivel és mondtuk nekik, hogy velünk jött és nemsokára ő is kiér, csak hozza a cuccait. Ja amúgy tudatositottak minket hogy Melinda a neve....hopp. :D Na mindegy.
Mi átmentünk busszal Hanedára, ahonnan indult a repülőnk Komatsuba. A buszon Apu mondta hogy "kislányom próbálj meg aludni, mert semmit nem aludtál!" erre én "oké megpróbálok de nem hiszem hogy menne..". Na ez a mondat után 2 perccel, úgy elaludtam hogy Apu mondta, hogy még arra sem keltem fel, hogy felemeli a fejem az ablakról, behúzza a függönyt és visszatámaszt az ablakra :D Apa keltett, majd leszálltunk a buszról és azt hittem hogy ettől az egy órás alvástól jobban leszek, de nem úgy lett.. max. egy kicsit lettem jobban.
A Hanedai reptéren én leültem, Apu meg keresett egy üdítős/kávés automatát... de én már arra sem emlékszem mit akart venni :) Akkor kb. 12:05 lehetett (nappal) és a gépünk asszem 16:25-kor indult ha jól tudom :P szóval volt sok időnk...TÚL sok időnk...addig gondoltuk leadjuk a bőröndöket meg ilyenek és becsekkolunk. Be is mentünk és leültünk egy masszázs fotelbe (!!!) Igen a várónál volt sok száz szék és 3 db Masszázs fotel, valamint tudtad még tölteni a telefonod, ipdod, géped meg stb. Szóval a fotel után kicsit járkáltunk vettünk inni. Volt ott minden kis boltocska és aztán meg csak ültünk és ott úgy elaludtam, mint akit leütöttek.
Ahogy felkeltem jobban is lettem, de még mindig nem voltam éhes...csak nagyon szomjas :)
Ébresztő.. fel a gépre (ahol már tényleg az ablak mellé szólt a jegyem) és mentünk Komatsuba. Én végig csak az ablakon bámultam kifele és örültem hogy már semmi bajom.
Komatsuban a Peter jött elénk és vitt haza. :) végreee :) csak ezt vártam!!
Beléptünk a házba és az az érzés ami elfogott, azt nem tudom egy szóban leírni.....
Hogy minden ugyanúgy volt (talán csak a fotel meg az, hogy nem volt TV... az változott) és az illat/szag is ugyanaz volt.....előjöttek az emlékek. Minden apróságról eszembe jutott valami. Szomorú lettem. Nem honvágynak hívnám, hanem hogy ezeket az emlékeket együtt éltük át a Somával és Anyuval és nagyon furcsa volt mindezt megtapasztalni nélkülük.
Ahogy a Peter elment (mert bejött egy kicsit beszélgetni) egyből rámtört a sírás :'( Apura is :( Egymást próbáltuk vidítani miközben potyogtak a könnyek. Azt mesélte hogy mindig ezt érezte amikor visszajött egyedül. Meg azt mondta, hogy mindig azt várta hogy megnyomjam a csengőt. (mert régen folyton azt csináltam, hogy amikor Anyuval meg Apuval hazajöttünk egy boltból mindig megnyomtam a csengőt. Még akkor is megnyomtam amikor mindannyian jöttünk haza és nem volt a házban senki :)
Na de ez rövid ideig tartott ....gondoltuk elmegyünk boltba... jó sok boltba, hogy ne agyaljunk....:) na ettől jobban is lettünk, vettünk csokit, stb. Majdnem az összes helyen ugyanaz a fülbemászó zene ment. (Kyary Pamyu Pamyu-Tsukema Tsukeru) <---------Ez az a zene. Kicsit furcsa egy klipje van.
Majd hazamentünk és ennyi.
Másnap apu reggel elment a munkahelyére megmondani hogy elcseréli a szabadnapját, mert aznap otthon akart maradni, mert fáradtak voltunk...amikor visszajött vissza is aludtunk .....és olyan fél 2 körül keltünk :D
Apu mondta hogy menjünk be a munkahelyére, mert akkor bemutat mindenkinek..és kiderül mit dolgozhatok, hogyan és mikor. Bemutatkoztam sokaknak, mindenkinek ugyanazt a szöveget löktem 「はじめまして！サボービラグ です。よろしく おねがいします。」(Hajimemashite! Sabo Biragu desu. Yoroshiku onegaishimasu.) Ez annyit jelent, hogy "Üdvözlöm! Szabó Virág vagyok. Nagyon örvendek.". Na igen...szinte már úgy mondtam mint aki csak ezeket a mondatokat tudja.
Majd a fő főnök (Wako san) elvezetett minket oda ahol majd dolgozok. Beléptünk ahol állt a pult mögött egy nő egyenruhában. Nagyon nem is figyeltem, hogy hol vagyok... egyszer csak Wako san elkezdte mondani, hogy: "Nos ..fogj egy szalvétát, rakd a tölcsérre nyomd így a pedált és úgy mozgatsd hogy csavart legyen. És most te!"
Ebből gondolom leesett hogy én fagyit fogok adagolni.....hű...hát nem könnyű csavartan tölteni a fagyit...na mindegy. Megmondták hogy szombaton (ma volt..hihi) kezdek 9-től 5-ig. Egyenruhát adnak, csak fekete zoknit és cipőt kell hozni. Apu meg is kérdezte, hogy jó-e a Converse cipő. Mondták hogy igen, csak ne legyen rózsaszin se túl színes...na és nekem milyen coverse cipőim vannak? Egy rózsaszín és egy rubik kockás szóval elég színes....hoppá! Azt is kell venni :P
A másnap (péntek) annyiból állt, hogy reggel Apu elment dolgozni és mondta nekem, hogy ebédre hazajön addig aludjak nyugodtan. Na igen.....úgy keltem hogy Apu azt mondta "Virág! kelni kéne hazajöttem ebédelni!".
Akkor lehetett du 1 óra. De ne higgyétek azt, hogy kipattantam az ágyból, mert miután visszament Apu a munkahelyére én még csak utána ültem fel. Ez a nap is jól indult. A 3 órai kelés után elkezdtem írni a blogot és egyszer csak azt vettem észre, hogy hazajött Apa... és jaj-jaj! nem is ebédeltem. :P
Kajáltam egy gyorsat és mentünk boltba cipőt és térdzoknit venni szombatra. Meg ezeken kívül még sok helyre :)
Közben elkapott minket az eső... volt egy kis nyári zápor de hamar elállt. Aztán haza és ennyi... :) (az előző napot is így zártam le) Késő van már holnap lesz az első munkanapom..kicsit izgulok. Majd a következőben megirom milyen volt.
Remélem tetszett amit írtam...azt hiszem ez a második hogy ide írok. De ez első, hogy ilyen hosszút. Mostantól én fogok írni, legalább is amíg itt vagyok. Na heló!
