Jó dolgozni Japánban!??

Elsősorban, hogy ne kelljen egy nap mindenkinek mindent elmesélnem!

Friss topikok

  • ViriVirg: jaj nagyon nagyon örülök hogy tetszik (^w^) (2013.10.29. 23:52) Első munkanapom meg hasonlók
  • ViriVirg: Jaj de jó :) örülök hogy tetszett.. Sajnalom de nem volt túl sok időm tovabb irni pedig volt mit..... (2013.10.29. 23:44) Megint Japánban (VIRÁG)
  • lifelike: Folytatas???? (2013.06.16. 00:03) Gomen........
  • ViriVirg: ügyes vagy anyu :D d jövőre csak én írok XD najó írhatsz egy kicsit te is :) (2013.06.05. 11:15) Okaasan is Japánban!
  • Gedus: Hali. Örülök hogy újra él a blog, szeretem olvasgatni, várom a további írásokat. Balázs. (2012.08.07. 22:45) Újra él a blog!

Linkblog

HTML

 971140_10200902299832291_670122130_n.jpg

Gomen........

2012.11.02. 17:47 Korben Dallas

Hát sajnálom, valahogy nem sikerült végül is írnom hamarabb.

És így már nem is az igazi, de azért csak lekörmölöm azt az élménybeszámolót!

Azt hiszem, ott tartottam, hogy a Narita expressel a tokiói állomásra mentem. Ott kellett átszállnom a Shinkansenre.

Még most is megborzongok, ha arra a pillanatra gondolok, amikor megláttam a Tokió station-t.

Komolyan úgy gondoltam, hogy ebben az életben én tuti meg nem találom a helyes utat. Azon kívül, hogy gyönyörű és tiszta, hát igencsak hatalmas is!  Több emelet van, azon belül is szinteltolások. Rengeteg üzlet, étterem és még annál is több tábla, kijelző. Millió ember, mégsem éreztem azt, mint mondjuk bármelyik budapesti forgalmas metró-aluljáróban, hogy fellöknek, eltaposnak, kirabolnak, leköpnek..bocsánat :)

Valahogy ez működött. Senki nem lökött fel senkit, mintha valami láthatatlan forgalomirányító irányította volna az embereket. Nem volt más dolgom, csak beállni valamelyik áramlatba és a megfelelő kereszteződésnél átsorolni. Mintha ott lett volna valamiféle gyalogos-közlekedési kultúra....nem lepődnék meg!!!!

Szóval az első ijedtségem ellenére (ez is annyira de annyira logikusan ki van találva),simán eljutottam oda, ahová akartam. Okkkkéééé..a simán azért kicsit túlzás. A fáradtságtól már amúgy is öklömnyi szemeimet igencsak erőltetnem kellett ahhoz, hogy belőjem, a rengeteg kapu közül melyik vezet a hová is :D

Ráadásul még ott voltak a jegyek....ami amúgy marha vicces volt. A kapunál megkínáltam vele az egyik szerkentyűt, ami miután bekajálta, kb. ugyanakkor ki is köpte a túloldalon (gyanítom a fénysebességet erősen megközelítette). Komolyan! És közben még nyomtatott is rá. Jaaaa. És persze nem csak egy jegyet, hanem egymásra fektetve kellett egyszerre kettőt becsúsztatnom...vagy hármat.....nem is tudom már. Na ez volt, amit máig sem értek. Hol kettőt, hol hármat, valahol mindent kiadott, valahol benyelt egyet. Szóval a fene sem tudja,

De azért voltak ott azok a helyes, egyenruhás emberek, hogy amikor látták a szerencsétlen külföldit, akinek valamiért nem nyílik ki az a fránya kapu ne lerúgják a veséjét, mert biztos csalni akar, hanem segítsenek neki, mert tuti valamit eltévesztett.Volt úgy, hogy egyszerre ketten is odaugrottak. (Mondjuk azt, hogy azért, mert feltűnő személyiség vagyok heheheheeee.)

Nos. A Shinkansen...egy élmény volt annak ellenére, hogy addigra már komolyan hulla fáradt voltam.

A szokásos:

Másodpercre pontosan begördülő vonat. Az ajtók pontosan ott álltak meg, ahol a földre felfestett ábrák mutatták. Jaaaaa..mert persze a kocsi és ülésszám szerinti ajtóhoz kell beállni, amit az előbb említett felfestés mutat meg.

Semmi peronon tolongás, hanem szépen, kígyózó sorokban álltak az emberek a megfelelő helyeken.

Aztán takarítás...stb....és csak utána lehetett beszállni. A kis bőröndödet vagy nagy bőröndödet a peronon hagyhatod beszíjazva, ha akarod. Senki nem fogja elvinni! Én persze, hogy akartam. Ki a csuda vonszolná végig cuccát és pakolgatná, ha nem muszáj!

Szépen leültem hát kényelmesen, a kis táskámmal. KÉNYELMESEN! A pici ablakok előtt végig ablakpárkány, az előttem lévő ülés jó messze! A kijelző meg mutatta, épp hol járunk, mi következik, mikor érkezünk meg és aki most akar leszállni, az legyen szíves és készülődjön.

A vonat villám gyors és halk. IMÁDTAM!!!!

Tokióból akkor még nem sokat láttam, csak amit az ablakon keresztül figyelhettem meg.(A hazafelé út egy tokiói kirándulással volt tarkítva, majd ........:))) )

A "csodavonat" végül is elvitt a következő átszállási pontomra, ahonnan már csak egy sima (japán viszonylatban "sima")gyorsvonattal utaztam tovább.

Azt még azért hozzátenném, hogy bármerre jártam, bárkit kérdeztem, csak maximálisan segíteni akaró emberrel találkoztam. Mint mindig.

Végül is szerencsésen megérkeztem Kagaonsenbe, ahol Ákos már várt rám. Virág dolgozott, így nem tudott elém jönni.

Engem hazadobott a párom, de aztán ment is vissza a munkahelyére. Ez direkt így volt kitalálva....azon a napon tudtuk, totál használhatatlan leszek az úttól (aludtam is nagyokat). Inkább az azt követő két napot jelölték be szabadnapnak.

Nagyon jó érzés volt megint ott lenni!

Az ott töltött időről később....

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://japanmelo.blog.hu/api/trackback/id/tr214885730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ViriVirg 2013.06.05. 11:19:27

Jó kis sztori idösanyám :D
süti beállítások módosítása