Jó dolgozni Japánban!??

Hát hol is kezdjem...

Úgy döntöttem, idén is átúszom dolgozni a másik otthonomba.
Kezdjük szerintem az "úszással"....ehelyett inkább a repülőt választottam.
Nekem szokásom minden repülő úton máshogy csinálni mindent, mert eddig folyton szarul ment....nem voltam valami fényesen.
Nem mintha a repülés nem lenne jó, (nem akarom megijeszteni azokat, akik még nem repültek) csak annyi a problem, hogy a repülős kajánál jobban semmit sem utálok. Így hát azalatt a sok utazás alatt szinte nem ettem semmit.....PERSZE hogy rosszul lettem!
De ezen az utazáson sikerült ezt elkerülnöm! (YESSSS!!) Ettem egy kicsit abból a dologból, amit "ételnek" csúfolnak, és azon kívül TUC-on meg kekszeken éltem. Nem volt olyan rossz....

Tehát.
A Ferihegyen elbúcsúztam imádott bátyómtól, majd mentünk csekkolni (Ja, és csak úgy hozzátenném, Magyarországtól Komatsu-ig mindent egyedül intéztem, anyu csak kísérő volt, Ő csak úgy ott létezett mellettem.)
Szóval repülés Frankfurtba! Nem volt nagy szám. Sikerült megközelítenem azt az országot, amit a legkevésbé bírok. Már a fejem is fájt a végén a német köpködős nyelvtől.
A gép, miután leszállt, gurult még vagy fél órán át, majd állt még vagy negyed órát (mert vártuk a buszt).
Így rohannunk kellett a repülőtéren.
A másik gép még háromnegyed órát várt, hogy elinduljon. Oké......12 órás repülő úton csak 6 órát aludtam, és anyu és a mellettem ülő ember a Batman-t nézte és bármikor kinyitottam a szemem, épp Joker vigyorgott az arcomba.
Szóval leszálltunk a Naritán.(Csak úgy mellesleg még mindig én csináltam mindent:) )
Még két órás busz a Hanedára! A buszjegy vételénél anyu már a haját tépte, hogy én miért akarok amerikai turistásat játszani, amikor ha megkérdezném japánul, akkor az menne és a választ is megérteném.
A Hanedán már anyu kedvéért Japánul kértem eligazítást. Majd 1 óra út Komatsuba....

És végre!!!! Azt hittem, sosem érek oda.
(Ezt a képet én csináltam az előttem ülő német kislányról..szép :))

Ahogy kiértünk, apu várt ránk mosolyogva, tárt karokkal, mint a filmekben.....JA PERSZE.....még mit nem?!
Ott ült a sok Japán között és  telefonját nyomkodta. -.-" Igen.....az én apám.
Majd beültem mellé, mint egy idegen, hátha arra felkapja a fejét, hogy van ott valaki....na azé'!
Szépen hazavezettünk és beértünk a házba...most nem volt semmi érzésem, csak hogy "jajj de jó, végre itthon!".

Majd bevágtam egy nagy adag tésztát, oszt off....anyu is, én is...off.. 
Apu hazaért a munkából (mert neki aznap még vissza kellett mennie). Azt látta, hogy anyu konkrétan a földön alszik, én meg tuti valami retardált módon a kanapén feküdtem. Szép látvány lehetett. Másnap még nem mentem dolgozni, csak az egyenruháért mentünk be. De következő nap már munka!!
Bementünk 8:30-ra (Majd 9-re fogok járni, mint tavaly), bemutatkoztam az újaknak. Nem hittem volna, hogy páran annyira örülnek nekem, hogy meg is ölelnek(!!!) Woow!!

Na de most jön a vicces rész.
Már onesan lettem. Annyit jelent, hogy nővér...
Azért mert az egy év alatt változtam egy nagyot és magasabb is lettem.
Így hát a vevők "oneesan"-nak hívnak. ><

(Ja, csak hogyha nem lenne világos, a munkám még mindig ugyanaz, ugyanakkor kezdek és végzek)

Visszatérve. Egy lényeges dolog!
A Bamba Masako elment!! Ne ijedjetek meg...csak kirúgták.
Banzaiii!! (most legalább nem kell nevelnem senkit ...)
Ő volt a tavalyi munkatársam akit az "Első munkanapom meg hasonlók" c. bejegyzésben le is irtam hogy mennyire sok a gond vele.
Bár nem csodálom hogy kirúgták. 1. senki sem birta (de ez nem ok, csak úgy mondom) 2. cigizett a wc-ben 3.folyton elment valahova, sosem volt a helyén ...és piás volt.

Most új munkatársam van, egy idősebb nő, nagyon kedves, csak elfelejti hogy tavaly amikor ő még nem volt, én már akkor dolgoztam a Garasu Kan fagyizójában....tehát TUDOM minek hol a helye!

A Hirayama  tavaly óta semmit sem változott. Még mindig nagyon bírom, nagyon vicces, az "ó máj gád" szövege, és még mindig csak egy kicsi kell hogy össze nőjön a szemöldöke. De egy hatalmas fazon!

A munkahelyem röviden ennyi. Még!
(Ha lesz valami akkor írok!)

Konkrétan 2 napot voltam dolgozni, mert a hétfő, kedd szabadnap volt.

Így elmentünk hárman a Kenrokuen Gardenbe.
Gyönyörű japán stílusú kert/park, hatalmas volt, szép tavakkal és kő szobrokkal és....turistákkal.
Az idő elviselhetetlen meleg volt . De igazából én már hozzászoktam, de anyu nem. Konkrétan árnyékról árnyékra pattogott mint egy kis bakkecske.






A nagy melegben miközben sétáltunk, megálltunk egy kis fagyis bódénál, jégkását venni. (csak én ettem)Az eladókkal jót dumáltunk, meglepődtek hogy tudunk japánul. A szokásos téma..honnan jöttünk?miért vagyunk itt? de fiatal az anyuka!!!........Összeszámolni sem tudom hogy hány idegen japán tudja hogy hol születtünk.

Egyszer csak egy ürge aki épp fotózta a tájat, megkérdezte hogy nem állnánk e neki modellt mert ő a Hokkoku Shinbun (újság) fotósa. Mi meglepődtünk, de mondtuk hogy persze nyugodtan.     A kis celeb család..:D
Mivel modellkedtünk vett nekünk még egy jégkását. Hejj dejófej!!
Mondta hogy csak beszélgessünk és együk a jégkását.
Másnap már írt apu munkatársa hogy láttam a családot az újságban.
Aztán már a fél munkahely tudta...erre a Hinako(barátnőm) is tudta..woow!
Na egyből megvettük az újságot!
Az van alá írva hogy:  "tegnap Ishikawában az eddigi legmelegebb nap volt a nyáron, mivel ennyire meleg volt, sokan voltak a Kenrokuenben és egy külföldi család pedig élvezte a jégkását."..vagymi.

Jelenleg a munkahelyemen írok lapra és majd átírom a gépre. Azért mert ma (7/10) szinte nem is jött vásárló.

Eddig ma az össz. keresetünk 2000 yen volt, úgy hogy 1 fagyi 300 yen...wow. Konkrétan annyira unatkoztam hogy a fagyit kóstolgattam sorban...de ez titok!! :D  

Lehet azért mert még suli van japánban. Itt a nyári szünet 7/21-től kezdődik. Szegények.

Ma délután találkoztam a Hinakoval és a Rikával (itteni barátnőim) és elmentünk egy sushi étterembe és purikurázni. (A purikura egy ilyen automatában készíthető fénykép amit ki lehet dekorálni és mindenféle van rajta, mint szem nagyító..stb.)
Most voltam először Sushi étteremben, sushit ettem de ez az étterem!! Fantasztikus! wáá! 
Húzni kell valami cetlit, várni és amikor hívják a sorszámod akkor megmondják hova ülj. Gyorsan megy, ahogy leültünk már mondták is!
Középen van egy futószalag ami megy körbe, és a szélén vannak az asztalok. Jön a kaja, ami tetszik azt leszeded tányérostul, és eszed. De ha nem jön olyan amit te akarsz, egy érintőképernyőn rendelhetsz, és az is ott lesz a futószalagon úgy hogy "rendelt". Hát hatalmas!

Még ide a végére becsúsztatok egy képet. A boltban láttam 4 literes Whisky műanyag palackban!
WÁÁ!!

Remélem nem zavaró hogy ilyen részletes a beszámolóm, csak szeretném átadni az olvasónak a látottakat!
Majd még írok! Vagyis megpróbálom!

Igazán be akartam fejezni az előző bejegyzést, de valahogy nem ment.

Most, hogy újra itt ülök a felkelő nap országában, a lelkesedésem is felébredt :)

Az a számomra igen-igen kellemes eset  áll fent, hogy míg Virág és az apja dolgoznak, keresik a pénzt, hogy eltartsanak belőle kemény két és fél hétig..höhöhö, én itthon teszem a semmit (amúgy nagyon odafigyelve és precízen ) és azon agyalok, hogyan is kell ezt csinálni. Boldogságom napsugaras oldalát csak az a tény árnyékolja be kissé, hogy a másik felem otthon maradt ( kicsi, csepp "majdnemnagykorú" fiam ).

Igazából Ő döntött úgy, hogy ezt a két és fél hét szabadságot választja a két hónap "robot" helyett és mi, felvilágosult, felettébb jó fej és megértő szülőkként beleegyeztünk. (A pénztárcánk sem sírt annyira csak az én ősanya lelkem hörög kicsit :((( )

De hála a technika korának, naponta tudom gyakorolni a látszólag zord, szigorú anyaképet.

(Uh...eleredt az eső...megint. És ez még nem is a csapadékos hónap.)

Visszatérve...

Reményeim szerint Virág ismét készít egy hosszú beszámolót majd az idei munkájáról, ami azért is lesz baromi érdekes, mert nőtt tavaly óta 1 évet és mint tudjuk, ebben a korban ez hatalmas változásokat okozhat.

No és mivel már tavaly is kemény munkahelyi zsarnoknak bizonyult, hát kíváncsian várom a fejleményeket..muhahahaaa. (Új munkatársa lett,,ajjajjj,,,)

Az én élményeim tehát annyira nem lesznek érdekesek...gondolom, így csak a bevezető és kitöltő szöveget fogom körmölni.

Tehát az utazásról....

Sokkal jobb volt, mint tavaly, mert Tokióba érve nem vonatoztunk, hanem átmentünk busszal a Haneda reptérre és onnan belföldi járattal repültünk Komatsuba.

Azért ezt már inkább bevette a gyomrom.

Viri profin nyomta..ő vette a jegyeket a buszra és segítséget is ő kért a Hanedán, mikor kicsit elakadtunk.

Azért ez 15 és fél évesen nem rossz, nem ? (büszke anya)

(oh...eső)

Tette ezt önként, hisz 1 év múlva a bátyjával már egyedül jönnek. Ennyi időm lesz felkészülni életem leghosszúbb, legrémisztőbb tizenakárhány órájára :((((

Nah de a lényeg

Szóval jót repkedtünk, semmit nem ettünk szinte, a repülős kaját nem bírjuk megszokni. Én azért valamit csak csak, de Viri nasikon élt.

Végig nem volt semmi, csak Frankfurtba értünk késve így eléggé rohannunk kellett, hogy elérjük a csatlakozást. (Marha nagy az a reptér :((( ) Mindenhol normálisak voltak, de természetesen Japánba beérve mégiscsak éreztük a különbséget. A normális az alap, de erre még rápakolnak egy adag kedvességet és megnyugtató segítőkészséget is.

Igazából azon kívül, hogy bekajáltunk egy sukiya-ban és másnak már elmentünk görkorizni a Kibagata tó köré, nem sok minden történt még.

Talán annyi, hogy Viri megkapta az egyenruháját ( cukiiii) és nagyon örültek neki a munkatársai.

Volt, aki még meg is ölelgette, ami a tankönyvek szerint Japánban nem illő.

Azonban ne felejtsük el, hogy ahogy mi sem ülünk már lovon, karikás ostort csattogtatva...

(óóóóó, visszajött az adás...erről később)

.....Japán sem ragadt le samurájok korában. Vagyis ha már nyitottál feléjük és ők is bátran viszonozták ezt, nagyon közvetlenné tudnak válni. Sőőőt!!

De ezt majd Virág elmeséli részletesen.

Voltunk persze egy kis üzletnéző körúton, ami tele volt "wááááá", meg" "hűűűűűbanyek", meg "aztak...." meg "naheztutikell" felkiáltásokkal.

Ez kellett bevezetésnek....majd az eltartóim összegürizik rá a pénzt :) (Ezt azért meg tudnám szokni.....semmi munka, zéro főzés ááá....)

Azért csak egy kis érdekesség azok közül, amiket láttam: Ágynemű huzat. Az egyik fele érdekes anyagból van.

A címkéjén hópelyhek vannak feltüntetve jelezvén, hogy az az oldala nagy, nyári melegben hűt.

Hogy ezt érzékeltessék is két csőnek a belsejét bevonták ennek az ágyneműnek az anyagával. Pontosabban csak az egyiket. A másikba egy sima ágyneműt húztak. Be kellett dugni oda a kezed és érezni lehetett a különbséget. Hát volt. Az anyag, hiába tartottad ott a kezed, egyszerűen nem melegedett fel. Míg a másik rögtön átvette a tested hőmérsékletét.

Vagy ott van az a telcsi. Konkértan olyan, mint amikor egy kis könyvet tartasz a kezedben, csak épp az előlap és a hátlap helyén is kijelző van. Becsukva forgathatod, mert mind a két oldalán érintőképernyő van. Kinyitva meg egy hatalmas, középen kettéválasztott kijelző néz rád vissza. Két kijelző, egy telefonon. Brutál jól néz ki :O

Azt még nem tudom, hogy mükszik, de tuti meg fogom tudni!!!

Hát ennyit mára. Vagy én, vagy Viri jön

Ja, a Tv adás. Amikor hirtelen el kezd esni az eső, a tévénk egy kicsit szünetelti az adást és valamit kiír ezzel kapcsolatban. Azt értem, hogy nagyon esik az eső, de olyan hamar visszajön a kép, hogy nem tudom lefordítani az egészet. Majd apránként, szavanként (az angolom csapnivaló, a japánnal is hadilábon állok :(( )

Folyt köv...

Hát sajnálom, valahogy nem sikerült végül is írnom hamarabb.

És így már nem is az igazi, de azért csak lekörmölöm azt az élménybeszámolót!

Azt hiszem, ott tartottam, hogy a Narita expressel a tokiói állomásra mentem. Ott kellett átszállnom a Shinkansenre.

Még most is megborzongok, ha arra a pillanatra gondolok, amikor megláttam a Tokió station-t.

Komolyan úgy gondoltam, hogy ebben az életben én tuti meg nem találom a helyes utat. Azon kívül, hogy gyönyörű és tiszta, hát igencsak hatalmas is!  Több emelet van, azon belül is szinteltolások. Rengeteg üzlet, étterem és még annál is több tábla, kijelző. Millió ember, mégsem éreztem azt, mint mondjuk bármelyik budapesti forgalmas metró-aluljáróban, hogy fellöknek, eltaposnak, kirabolnak, leköpnek..bocsánat :)

Valahogy ez működött. Senki nem lökött fel senkit, mintha valami láthatatlan forgalomirányító irányította volna az embereket. Nem volt más dolgom, csak beállni valamelyik áramlatba és a megfelelő kereszteződésnél átsorolni. Mintha ott lett volna valamiféle gyalogos-közlekedési kultúra....nem lepődnék meg!!!!

Szóval az első ijedtségem ellenére (ez is annyira de annyira logikusan ki van találva),simán eljutottam oda, ahová akartam. Okkkkéééé..a simán azért kicsit túlzás. A fáradtságtól már amúgy is öklömnyi szemeimet igencsak erőltetnem kellett ahhoz, hogy belőjem, a rengeteg kapu közül melyik vezet a hová is :D

Ráadásul még ott voltak a jegyek....ami amúgy marha vicces volt. A kapunál megkínáltam vele az egyik szerkentyűt, ami miután bekajálta, kb. ugyanakkor ki is köpte a túloldalon (gyanítom a fénysebességet erősen megközelítette). Komolyan! És közben még nyomtatott is rá. Jaaaa. És persze nem csak egy jegyet, hanem egymásra fektetve kellett egyszerre kettőt becsúsztatnom...vagy hármat.....nem is tudom már. Na ez volt, amit máig sem értek. Hol kettőt, hol hármat, valahol mindent kiadott, valahol benyelt egyet. Szóval a fene sem tudja,

De azért voltak ott azok a helyes, egyenruhás emberek, hogy amikor látták a szerencsétlen külföldit, akinek valamiért nem nyílik ki az a fránya kapu ne lerúgják a veséjét, mert biztos csalni akar, hanem segítsenek neki, mert tuti valamit eltévesztett.Volt úgy, hogy egyszerre ketten is odaugrottak. (Mondjuk azt, hogy azért, mert feltűnő személyiség vagyok heheheheeee.)

Nos. A Shinkansen...egy élmény volt annak ellenére, hogy addigra már komolyan hulla fáradt voltam.

A szokásos:

Másodpercre pontosan begördülő vonat. Az ajtók pontosan ott álltak meg, ahol a földre felfestett ábrák mutatták. Jaaaaa..mert persze a kocsi és ülésszám szerinti ajtóhoz kell beállni, amit az előbb említett felfestés mutat meg.

Semmi peronon tolongás, hanem szépen, kígyózó sorokban álltak az emberek a megfelelő helyeken.

Aztán takarítás...stb....és csak utána lehetett beszállni. A kis bőröndödet vagy nagy bőröndödet a peronon hagyhatod beszíjazva, ha akarod. Senki nem fogja elvinni! Én persze, hogy akartam. Ki a csuda vonszolná végig cuccát és pakolgatná, ha nem muszáj!

Szépen leültem hát kényelmesen, a kis táskámmal. KÉNYELMESEN! A pici ablakok előtt végig ablakpárkány, az előttem lévő ülés jó messze! A kijelző meg mutatta, épp hol járunk, mi következik, mikor érkezünk meg és aki most akar leszállni, az legyen szíves és készülődjön.

A vonat villám gyors és halk. IMÁDTAM!!!!

Tokióból akkor még nem sokat láttam, csak amit az ablakon keresztül figyelhettem meg.(A hazafelé út egy tokiói kirándulással volt tarkítva, majd ........:))) )

A "csodavonat" végül is elvitt a következő átszállási pontomra, ahonnan már csak egy sima (japán viszonylatban "sima")gyorsvonattal utaztam tovább.

Azt még azért hozzátenném, hogy bármerre jártam, bárkit kérdeztem, csak maximálisan segíteni akaró emberrel találkoztam. Mint mindig.

Végül is szerencsésen megérkeztem Kagaonsenbe, ahol Ákos már várt rám. Virág dolgozott, így nem tudott elém jönni.

Engem hazadobott a párom, de aztán ment is vissza a munkahelyére. Ez direkt így volt kitalálva....azon a napon tudtuk, totál használhatatlan leszek az úttól (aludtam is nagyokat). Inkább az azt követő két napot jelölték be szabadnapnak.

Nagyon jó érzés volt megint ott lenni!

Az ott töltött időről később....

Na sziasztok!

Virág vagyok!

Hát hol is kezdjem....hmm....háát...ahogy kiderült, hogy megyek Japánba Apuval megkértek hogy írjam a blogot, mert az Apááám lusta hozzá :D

Hogy hogy kerültem Japánba egyedül, vagyis Apuval? Akkor elmesélem :D!!

Még régebben amikor még Apu kint volt mi meg Magyarországon, épp Apunak meséltem, hogy hiányzik csomó minden Japánból...najóó kajáktól kezdve mindent felsoroltam :D..a lényeg hogy Apu hasonlókat is mondott mint gyere ki Áprilisban és járd itt a Junior High School-ban a 3-ot. Na arra kapásból nemet mondtam. Nem akarok visszamenni...lidércnyomás :P Majd utána nemsokkal feltette azt, hogy ha talál munkát a munkahelyén nekem, akkor ki tudok jönni mondjuk nyárra dolgozni és akkor tanulom is a japánt és tudok találkozni a barátokkal meg hasonlók..HUUUU EZ TETSZIK! vagy valami ilyesmit mondhattam. Kicsit zavart hogy a Soma nélkül mennék, de ha belegondolok otthon is csak annyit csinálunk együtt, hogy én bemegyek a szobájába, köszönök, nézelődök, kérdezgetek hülyeségeket és persze ő közben csak hallgatja amit mondok, mert a szeme le se száll a monitorról. Úgyhogy beleegyeztem. :) Tehát röviden így kerültem vissza Japánba egyedül. 

Majd később már a repülőjegy is meglett és az időpont is amikor utazok :) Eközben Apu is hazajött magyarországra hozzánk :D egy hónapra :)) élveztük a nyarat blablaaa....majd 2012.07.10-én pakolás és GO JAPAN! 

Na pont ezt nem vártam....AZ UTAZÁÁS X( mert hosszú, kényelmetlen,rossz a kaja és nyáá!! Minden megvan benne amit nem szeretek :P De ez persze csak az én szemszögemből... mert én kicsit finnyás vagyok, mármint az ilyen előre elkészitett dobozos kajáktól :P Na de mindegy nem haltam bele :) Végül is nem tart örökké. Oda fogunk érni egyszer, nem? HÁT PERSZE HOGY DE!

Nos akkor vissza a repülőre....eddig négyszer utaztam japánba és vissza az összesen 8 gép....de szerintem ez volt eddig a legrosszabb. :P De már rájöttem miért...

1. Hogy eleve rosszul álltam hozzá hogy " nyee de utálom a repcsi kaját!!"

2. Hogy a hosszú repülőn alvás helyett filmeket néztem,  utána meg már nem tudtam aludni és kinlódtam.

3. Nem ettem csak mindig bele kóstoltam vagy csak annyit ettem mint egy rigó.

4. Öhmm asszem ennyi... nincs is negyedik :D

Magyarországról mentünk Bécsbe repcsivel...még nem voltam Bécsben :D Szóval... az a repülő út jó volt még a mellettünk ülő bácsi is hátra ment (mert volt még üres hely) és tudtam nézni a tájat :) Még sosem ültem ablak mellett. Hamar le is szálltunk...szokatlan volt bő fél órát menni repülővel.. mert még egy sem volt ilyen rövid mint ez..de hát ez természetes, tök közel vannak egymáshoz :) Szóval leszálltunk. Mellesleg találkoztunk egy lánnyal, ő is Tokyo-ba ment és megkérdezte jöhet-e velünk, mert most utazik először egyedül. Szóval hárman lettünk. :D Amúgy Apuval nem tudtuk megjegyezni a nevét...azt hittük (egy jó darabig) hogy Dórának hivják :D Na de vissza Bécsbe!

Ülünk a Bécsi reptéren......ülünk.....ülünk....még mindig ülünk.....mert a gépünk 2 órát késett :P Még képet is csináltam hogy ott áll a gépünk. Lehet azért késett, mert nem volt aki elhessegesse róla azt a nagy legyet:D

De még jó hogy volt Wi-Fi. Húú nem is tudtam mihez kezdenék ha nem lett volna. :) úgyhogy ezt a képet fel is raktam facebookra egy vicces felirattal :))) Szóval a sok várakozás után mehettünk végre a repülőbe :) 

Ez már a hosszú 10 órás gép volt..amit UTÁLOK! ....Na igen, amit fent szépen az előbb fel is soroltam az ezen a gépen történt :( Innentől lettem rosszul....de ne gondoljatok semmi nagy halálra, csak fáradság, émelygő has és szűk szemek az álmatlanságtól...ettől függetlenül Apunak jól ment minden, ő jól volt :) és ettől én is kicsit jobban lettem. Nos az a hosszúú borzadalmas 10 óra múlva végre valahára leszálltunk Tokyoban. Húú itt voltam a legrosszabban :P A Naritai reptéren felszedtük a csomagokat és indultunk kifelé...és ott találkoztunk a lány (szerintünk Dóra) szüleivel és mondtuk nekik, hogy velünk jött és nemsokára ő is kiér, csak hozza a cuccait. Ja amúgy tudatositottak minket hogy Melinda a neve....hopp. :D Na mindegy.

Mi átmentünk busszal Hanedára, ahonnan indult a repülőnk Komatsuba. A buszon Apu mondta hogy "kislányom próbálj meg aludni, mert semmit nem aludtál!" erre én "oké megpróbálok de nem hiszem hogy menne..". Na ez a mondat után 2 perccel, úgy elaludtam hogy Apu mondta, hogy még arra sem keltem fel, hogy felemeli a fejem az ablakról, behúzza a függönyt és visszatámaszt az ablakra :D Apa keltett, majd leszálltunk a buszról és azt hittem hogy ettől az egy órás alvástól jobban leszek, de nem úgy lett.. max. egy kicsit lettem jobban.

A Hanedai reptéren én leültem, Apu meg keresett egy üdítős/kávés automatát... de én már arra sem emlékszem mit akart venni :) Akkor kb. 12:05 lehetett (nappal) és a gépünk asszem 16:25-kor indult ha jól tudom :P szóval volt sok időnk...TÚL sok időnk...addig gondoltuk leadjuk a bőröndöket meg ilyenek és becsekkolunk. Be is mentünk és leültünk egy masszázs fotelbe (!!!) Igen a várónál volt sok száz szék és 3 db Masszázs fotel, valamint tudtad még tölteni a telefonod, ipdod, géped meg stb. Szóval a fotel után kicsit járkáltunk vettünk inni. Volt ott minden kis boltocska és aztán meg csak ültünk és ott úgy elaludtam, mint akit leütöttek.

Ahogy felkeltem jobban is lettem, de még mindig nem voltam éhes...csak nagyon szomjas :)
Ébresztő.. fel a gépre (ahol már tényleg az ablak mellé szólt a jegyem) és mentünk Komatsuba. Én végig csak az ablakon bámultam kifele és örültem hogy már semmi bajom.

Komatsuban a Peter jött elénk és vitt haza. :) végreee :) csak ezt vártam!! 

Beléptünk a házba és az az érzés ami elfogott, azt nem tudom egy szóban leírni.....

Hogy minden ugyanúgy volt (talán csak a fotel meg az, hogy nem volt TV... az változott) és az illat/szag is ugyanaz volt.....előjöttek az emlékek. Minden apróságról eszembe jutott valami. Szomorú lettem. Nem honvágynak hívnám, hanem hogy ezeket az emlékeket együtt éltük át a Somával és Anyuval és nagyon furcsa volt mindezt megtapasztalni nélkülük.
Ahogy a Peter elment (mert bejött egy kicsit beszélgetni) egyből rámtört a sírás :'( Apura is :( Egymást próbáltuk vidítani miközben potyogtak a könnyek. Azt mesélte hogy mindig ezt érezte amikor visszajött egyedül. Meg azt mondta, hogy mindig azt várta hogy megnyomjam a csengőt. (mert régen folyton  azt csináltam, hogy amikor Anyuval meg Apuval hazajöttünk egy boltból mindig megnyomtam a csengőt. Még akkor is megnyomtam amikor mindannyian jöttünk haza és nem volt a házban senki :)

Na de ez rövid ideig tartott ....gondoltuk elmegyünk boltba... jó sok boltba, hogy ne agyaljunk....:) na ettől jobban is lettünk, vettünk csokit, stb. Majdnem az összes helyen ugyanaz a fülbemászó zene ment. (Kyary Pamyu Pamyu-Tsukema Tsukeru) <---------Ez az a zene. Kicsit furcsa egy klipje van.

Majd hazamentünk és ennyi.

Másnap apu reggel elment a munkahelyére megmondani hogy elcseréli a szabadnapját, mert aznap otthon akart maradni, mert fáradtak voltunk...amikor visszajött vissza is aludtunk .....és olyan fél 2 körül keltünk :D 

Apu mondta hogy menjünk be a munkahelyére, mert akkor bemutat mindenkinek..és kiderül mit dolgozhatok, hogyan és mikor. Bemutatkoztam sokaknak, mindenkinek ugyanazt a szöveget löktem 「はじめまして！サボービラグ　です。よろしく　おねがいします。」(Hajimemashite! Sabo Biragu desu. Yoroshiku onegaishimasu.) Ez annyit jelent, hogy "Üdvözlöm! Szabó Virág vagyok. Nagyon örvendek.". Na igen...szinte már úgy mondtam mint aki csak ezeket a mondatokat tudja.
Majd a fő főnök (Wako san) elvezetett minket oda ahol majd dolgozok. Beléptünk ahol állt a pult mögött egy nő egyenruhában. Nagyon nem is figyeltem, hogy hol vagyok... egyszer csak Wako san elkezdte mondani, hogy: "Nos ..fogj egy szalvétát, rakd a tölcsérre nyomd így a pedált és úgy mozgatsd hogy csavart legyen. És most te!"
Ebből gondolom leesett hogy én fagyit fogok adagolni.....hű...hát nem könnyű csavartan tölteni a fagyit...na mindegy. Megmondták hogy szombaton (ma volt..hihi) kezdek 9-től 5-ig. Egyenruhát adnak, csak fekete zoknit és cipőt kell hozni. Apu meg is kérdezte, hogy jó-e a Converse cipő. Mondták hogy igen, csak ne legyen rózsaszin se túl színes...na és nekem milyen coverse cipőim vannak? Egy rózsaszín és egy rubik kockás szóval elég színes....hoppá! Azt is kell venni :P

A másnap (péntek) annyiból állt, hogy reggel Apu elment dolgozni és mondta nekem, hogy ebédre hazajön addig aludjak nyugodtan. Na igen.....úgy keltem hogy Apu azt mondta "Virág! kelni kéne hazajöttem ebédelni!".
Akkor lehetett du 1 óra. De ne higgyétek azt, hogy kipattantam az ágyból, mert miután visszament Apu a munkahelyére én még csak utána ültem fel. Ez a nap is jól indult. A 3 órai kelés után elkezdtem írni a blogot és egyszer csak azt vettem észre, hogy hazajött Apa... és jaj-jaj!  nem is ebédeltem. :P

Kajáltam egy gyorsat és mentünk boltba cipőt és térdzoknit venni szombatra. Meg ezeken kívül még sok helyre :)

Közben elkapott minket az eső... volt egy kis nyári zápor de hamar elállt. Aztán haza és ennyi... :) (az előző napot is így zártam le) Késő van már holnap lesz az első munkanapom..kicsit izgulok. Majd a következőben megirom milyen volt. 

Remélem tetszett amit írtam...azt hiszem ez a második hogy ide írok. De ez első, hogy ilyen hosszút. Mostantól én fogok írni, legalább is amíg itt vagyok. Na heló! 

Kedves Mindenki, aki "lelkesen" olvasta soraimat.

Jelenleg itt ülök Magyarországon és innen írom az uccsó bejegyzésemet.

Hosszú tanakodás után döntöttünk úgy párommal, hogy a gyerekek miatt mi, hárman hazaköltözünk.

Nem szeretném részletezni döntésünket, de sokat agyaltunk rajta és így láttuk jónak.

Reményeink szerint nem véglegesen.....kapnak a skacok pár évet megint itthon, aztán ha benő a fejük lágya, reméljük, hogy az akkorra már tökéletes japán és angol nyelvtudással boldogan röppennek vissza CSODAORSZÁG egy nagyvárosába és mi is Ákossal már nyugodt lelkiismerettel költözhetünk velük együtt vissza.

Hiányzott az anyaország már nagyon...de most meg Japánt siratom....ez kész röhej, nem?

Szóval nehéz ez..csak ne lenne annyira messze :((((

De a lényeg...

Ezt a blogot Ákos kezdte, én egy kicsit belepiszkítottam..és most  ismét átveszi  a stafétát... Ő még maradt....:((( De a dolgoknak mindig a jó oldalát kell nézni és semmi sem történik ok nélkül. Ezt is megtanultam Japánban.TEHÁÁÁT..... fel a fejjel....júniusban úgyis hazalátogat. És az mindjárt itt van!!!!!

Vagyis さようなら(sayounara)!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az aggódó családtagjainknak,barátainknak, ismerőseinknek két folyamatosan frissülő honlapcím.

Ez a Japán területén lévő ,sugárzást mérő készülékek adatai. Felülről a negyedik sor első diagramja Tokiót, az alatta lévő a mi prefekturánkat (kb. megyét jelent) mutatja.

Fukushimában és Miyagiban nem működnek...kézi készülékkel mérik ezeket a területeket.

http://atmc.jp/

És ez pedig a Magyar Katasztrófavédelem honlapján található táblázat. (1000-el osztandó, így lesz a nanosievertből microsievert)

http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=monitor_nbiek_index

Ajánlom a magyar honlap alján lévő piros csík mellett rákanttintani a "megtekint" lehetőségre. Csak hogy lássa mindenki, még ez a mérték sem ad okot rá, hogy kálium-jódidot kelljen osztogatni!

Összefoglalom, mit mutatnak a számok.

Jelenleg Budapesten akkora a sugárzás, mint Tokióban. Vagyis jóval, jóval ,jóval a figyelemfelkeltő érték alatt. Magyarország 0.5 microsievert alatt csak ellenőriz, miért emelkedett meg. Jelenleg Tokió értékei 0.1 microsievert alatt voltak, vannak, csökkennek.

Remélem ez már tényleg megnyugtat mindenkit!!!

Most nincs kedvem írni....nagyon elszomorít a Japán adókon látott, szerencsétlen emberek sorsa.

Az a legszörnyűbb, hogy mégis alázattal, fegyelmezetten viselik az egészet.

Itt minden ember bízik a kormányban. Elhiszik, amit mondanak. Hisz eddig sem csalódtak EGYIKBEN SEM.

Vagyis amíg a Japán ember azt mondja....."...baj van, de nem akkora, nyugi..."........én nem aggódok.

Magyarországról meg csak úgy "sugárzik" a pánik a medián keresztül. HÁNYINGER!!!

Istenem! Mi bajunk is van nekünk egyáltalán???????

TANULJ, MAGYAR!!!!!!!!!!!!

Remek!

Most meg aggódhatunk a fukushimai 1-es reaktor miatt is. Hűtik-hűtik.....remélem ügyesen!!!

Ha robban a reaktor, mi még mindig messze vagyunk, de Tokióból indulna a repülőnk két hét múlva.

A fene a világ összes atomerőművébe!!!!!!!

És ebből mit sem tanulva Kína sem szünteti be, csak "okul" és "majdmiügyesebbekleszünk"-et játszik.

Jah, tegnap este néztem. A Tokió Narita reptérnél csak néhány járatot töröltek.  A többi zavartalanul indul. HÁLA!!!!

Míg a földrengés alig, a tsunami sok kárt okozott:

Miyagi prefekturában már több ezer eltűnt személyt keresnek. Szörnyűek a híradások a TV-ben.

A házaknak csak az alapjai maradtak meg, mindent elvitt a víz. Ahogy láttuk a légi felvételeken, inkább a nagyobb, fémszerkezetes épületek állnak.

A lerombolt régiókban az embereket nagyobb csarnokokban, iskolákban szállásolták el. Továbbra sem látni pánikot. Elkeseredettek, de fegyelmezettek. (Nincs az az elégedetlenkedő, pánikoló lincshangulat, mint anno az otthon ideiglenesen elhelyezett iszapkárosultak között, hogy kit hová szállásoltak el és különben is "....Bianka és Józsi sokkal nagyobb szelet kenyeret kapott, mint én!!!...." )

Hogy tetéződjön a baj, robbanás volt a fukushimai erőműnél is.

A legújabb info szerint a reaktor nem sérült...erről is folyamatosan, élőben közvetítenek.

A sugárzást csak a közvetlen környezetében jeleztek, de nem a robbanás miatt, hanem hogy csökkentsék a nyomást, engedtek ki gőzt. A robbanás óta folyamatosan javul ez az érték. A tengervízzel hűtik, kb 10 nap kell , hogy biztonságos szintre vigyék.

Mi az erőműtől kb. 450-500 km-re vagyunk....kb annyira, mint Csernobiltól Budapest. Ráadásul van köztünk két, hatalmas hegyvonulat is!! A Hakuszan 2700 m magas.....

Áldom a párom, hogy erre részre szerződött!!!!!!!

Földrengés, tsunami... a TV összes csatornája ezt zengi.

De mekkora mák, hogy ilyen messze vagyunk a bajtól! (Ishikawa pref. Komatsu város)

Gyakorlatilag a keleti partot úsztatta el a legjobban az ár. Ennek oka a tengerben történt 8.9-es erősségű rengés....na meg a többi 6-os és 7-es a szárazföldön.

Fukushima, Miyagi prefektura kapott nagyot. De megrengett a föld több helyen is egy kicsit.

Állítólag itt is volt két kisebb mozgás az éjszaka és hajnalban. Hát mi nem éreztük...annyira icuri lehetett.

Azt nézem a képernyő élő adásaiban, hogy mennyire fegyelmezettek. Nincs pánik, rohangálás, fosztogatás.

A többség látszólagos faarccal veszi tudomásul a dolgokat. Gyorsan és precízen teszi mindenki a dolgát.

Bár az elmondások szerint, annak ellenére, hogy ez a földrengések országa, azért most megijedtek! Hát el is hiszem!!!!

A videókon látható házakat főleg a tengerparti településeken sodorta el az ár. A rengések következtében épületek nem dőltek össze. Hála a felkészültségüknek és a földrengés-biztosított épületeknek.

Inkább csak kilengtek a házak, deformálódtak, de nem dőltek rommá.

Tokyoban élő barátunk tegnap esti beszámolója szerint a munkahelyén töltött +5 órát. (Disney). Nem engedték el őket, amíg nem találták biztonságosnak a környéket.

Hazament, persze a tömegközlekedés is állt. Vizet nem látott, meg romokat sem. Otthonában is csak a polcokról estek le a dolgok. A Tokyo-Narita reptéren jelenleg törölték a járatokat, de rongálódást ott sem jeleztek...inkább csak a biztonság kedvéért.

Remélem, mire mi megyünk, már helyreáll a közlekedés. Ahogy és amilyen sebességgel dolgoznak, 99% az esélye. Azt az 1 %-ot meghagytam egy újabb rengésnek :(

Itt jelenleg hét ágra süt a nap, így kicsit jobb a kedvem...

Ah....most látom a TV-ben....a fölöttünk lévő prefektúrában volt rengés. Ezt kellett volna éreznünk. Tsunami veszély nincs. Ellenben a magasabb hegyekben kicsit megindult a hó. (Még szerencse, hogy ez is messze van!!)

Apropó. Akinek be van állítva az itteni telefonján, annak a komatsui meterologiai intézet küld egy riasztást a telefonjára földrengés esetén. Egy ismerősünk szerint elég ijesztően villyog.....Ákosnak szólok, állítsa csak be de gyorsan!!!

Hát tudjátok!!!!

Kell a fenének tengerparti ház, vagy hegyi vityilló!!!!!!!!!!!

Néhány fotó....

Ez egy virágzó bokor. Tele van vele a környék . Még nem néztem meg, mi ez, meg fogom keresni!!!!

Gyakorlatilag ősztől tavaszig virágzik :)

Nagyon vicces volt, ahogy kikandikáltak a szirmok a hó alól. Most kezd potyogni. Amikor jön a tavasz. Gondolom átadja a színpadot a most nyiladozó tesóknak :D :D

Aztán itt van még ez is. Egy egy étterem kirakata egy bevásárlóközpontban.

Csak hogy tudd, mit is fogsz rendelni! (Mert ugye a "Körmönfontolt taliga hányaveti Karméla módra" otthon sem mond semmit, még ha magyarul is van leírva.)

Ezek műanyagból készültek és tényleg élethűek!!!

Ez is jó...

Ez pedig egy kis "géppark" a fent említett helyen. Bedobsz egy kis pénzt, esetleg varázsolsz a telefonoddal és mindjárt lehet faxolni, telefonkártyát vásárolni,vonalassal telcsizni és...passz. Nem jöttünk rá, hogy mi is az utolsó. Az tuti, hogy rá lehet dugni a mobilt, (bármelyiket...) de itt el is akadtunk....még nem adtuk fel :D

A fax.....

 ...és az a valami...

 Ha valakinek van ötlete, szívesen veszem!!!

És megint! Újra! Ismételten fel kellett kaparnom az államat a földről!

Tudjátok, mire jó még a vonalkód?

Emberek, pontosabban beosztások rögzítésére is! Bezonyám!!!!

Történt ugyanis, hogy elmentünk édes drága kisfiamnak (csak nehogy olvassa ezt a bejegyzést hehehe...)tortát venni, mivel 15 éves lett a drága.

Van a közelben egy helyes cukrászda, japán mértékkel mérve elég normális méretű sütikkel.

Ki is néztünk egy szépségeset.

Azt nem részletezném, hogy a tortához kért tábla felirattal, meg a gyertyák, csomagolás természetesen ingyen voltak.

Miután RÖGTÖN kész lett a csoda, átfáradtunk a pénztárhoz, ahonnan épp akkor távozott egy pénztáros kisasszony. Na nem kell ám megijedni, hogy várnunk kellett. Máris ott termett egy másik. Aki szépen és lazán a vonalkód leolvasót odaérintette a mellkasán lévő kis táblácskához, ami a nevén kívül még EAN-kódot is tartalmazott.

Ekkor egy varázsütésre a pénztárgép életre kelt!

Nofene!

Már épp próbáltam megfogalmazni, mit is akarok kifizetni, de persze nem volt rá időm.

Gandalf japán műszaki csodája már lökte is ki, hogy mit kértem, mit kapok, mit fizetek.

Ennyi......

Ez mekkora, de mekkora ötlet!

Nem kell pénztárgépet átadni, nem kell pénztáros kódokat beütögetni stb.... egyszerűen csak egy vonalkódhoz hozzárendelni az adott alkalmazottat, szépen "belistázni" a rendszerbe és onnan minden megy, mint a karikacsapás!

Hogy ez mennyire fog hiányozni!

Mert sajnos és nem sajnos hazarepülünk ..........

A 3/4 család :( Drága párom még marad igát vonni-húzni!....egy kicsit még.

Felcsaptam meteorológusnak , hehe…

Szóval…ma is esik az eső, sőt! Volt egy kis havazás is. Hát mit mondjak. Elfogyott a mézesmadzag….

A minap ismételt látogatást tettünk egy műszaki áruházban.

És csodát láttam, megint.

Azt talán még nem említettem, hogy japánban nagyon elterjedt a nagyobb boltoknál, láncoknál az u.n. törzsvásárlói kártya. Az én pénztárcám is tele van velük.

Tudom, otthon is van, de vajon mégis miért nem érdekelt engem soha?

A válasz roppant egyszerű.

1.      Mert macerás hozzájutni.

2.      A kedvezmény amit ad, nevetséges.

3.      Ha mégis tudnék vásárolni annyit, hogy úgy döntök, azt a kis alamizsnát beváltom, az elkövetkező lépések talán még bonyolultabbak, mint a kártya megszerzése, illetve mire megkapnám, már tuti el is felejtem, ez mi is volt.

Ellenben a felkelő nap országában hogy is működik? „Emígyen” :

1.      A pénztárnál lehet hozzájutni, kb annyi idő alatt, amíg elrakod a visszajárót. Kell hozzá a neved , címed, aztán a pénztárgép melletti kis masina már löki is ki a kezedbe J

2.      Minden vásárlásnál oda kell adni, amit aztán a  pénztáros behelyez a fent említett kártyaköpő-falóban és még pontocskákat is potyogtat a memóriájába.

3.      Amint elérsz egy bizonyos értéket, a következő vásárlásodnál egyszerűen levon valamennyi yen-t (ez bolttól függ ) és ennyivel lesz kevesebb a blokkod alján szereplő végösszeg.

4.      Ez olyan sűrűn fordul elő, hogy már számtalanszor kaptam kedvezményt. Elhihetitek, nem vásárolom fel a bolti készletet minden nap!!!!

5.      Néhány üzletnél ,ezen felül,  ez a kis „okoskakártya” tud ám mást is!!! Ha naponta egyszer megetetsz vele egy szerencse-automatát, ott is nyerhetsz rá pontokat.

Hát azért így már kicsit vonzóbb a dolog nem?

Van úgy, hogy csak azért megyünk be a 100ezer Volt-ba, hogy nyerjünk pontokat…És ha már ott vagyunk, körül is nézünk…..És ha már körülnézünk és van pénzünk, veszünk is valamit, ami pont kell……na hát így működik a jó és hatásos marketing itt.

Jah, majdnem elfelejtettem….amitől sokkot kaptam, de annyira, hogy csodálkozni is elfelejtettem.

Éppen próbáltuk szóra bírni az egyik ilyen automatát, amikor a mellettünk lévő géphez odasuhant egy hazafi, a kezében lévő telefon kijelzőjét hozzáérintette a masina egy pontjához, minek hatására amaz lelkendező táncba kezdett (oké, csak a képernyője), majd mielőtt még megállapodhatott volna egy „nyertél-nem nyertél-ennyit nyertél..stb…” feliratnál, a hölgy amilyen gyorsan érkezett, úgy is távozott a helyszínről.

Én a sokktól elfehéredve néztem és vártam, hogy most akkor mi lesz? Nyer? Nem nyer? Mennyit? Ellenben őt, úgy nézett ki, baromira nem érdekli. Hehe…dehogy nem… Mikor is végre meg tudtam mozdulni és utána néztem, láttam a telefonján matat. Esküszöm!!! Ez frankón ráküldi a telefonjára, hogy mi a pálya!!!!

Oké….a purikura megy a mobilra, ha akarod…… parkolni is parkolhatsz így (nincs sms, nincs telefonálgatás, csak érintés)……tévézel a mobilodon…de még ez is???!!!!!!!

És még mi mindent nem láthattam még!!!!!!!!!!

Ennyit a napról.

Borús-esős idő. Ez van. Lesz még tavasz, csak ki kell várni. Mondjuk, ahogy nézem az otthoni havazást és a mínuszokat, nem tudom, mit is panaszkodom. Az a fránya, ,örökkéelégedetlen”  magyar fajtám, ugye? :D :D :D

A minap nézelődtünk néhány elektronikai nagyáruházban. (Mint otthon pld. a Electro World.)

Egyszerűen elképesztő, hogy mennyire el vannak kényeztetve ezen a téren a japánok!

Erről csak annyit, hogy amikor kiadták az iPhone-t, itt nem volt valami népszerű. Mint kiderült, azért, mert nem lehetett rajta TV-t nézni. Komolyan! Csak ennyi, nem több.

Aztán itt van még a Facebook esete is.

Ha hiszitek, ha nem, a japán emberek kb. 70 %-a még csak nem is hallott soha a Facebook-ról. (A film is csúfosan megbukott, ami egyedüli eset a világon…juhéééé!!…most miért? Tanulhatnánk egy kis nemzeti tartást.)

Aki hallott róla, az meg nem használja. Nem szeretik. Ennek főként az az oka, hogy nem szeretnek a nevükkel szerepelni az interneten. Inkább azokat az oldalakat részesítik előnyben, ahol a véleményüket úgy oszthatják meg, hogy közben a személyüket homály fedi :D…vagy a szemüket…nem is tudom. Szerintem ezt a Facebook-on is remekül meg lehetne oldani . Mint ahogy sokan meg is teszik.

Általában azokat a japán fiatalokat lehet megtalálni a fent nevezett közösségi oldalon, akik vagy nyitottak a külvilág felé, vagy már a családjukba beférkőzött egy kicsit a nyugat szelleme…huuuuu…..:) Sokuknak ez elég ilyesztő ám! Mondjuk néha még nekem is, pedig egy vad és makacs nemzet szülöttje vagyok :D :D :D

Tényleg! Most jut az eszembe. A gyerekek nyelvtanárja is fent van. Pedig nem mai csirke. Persze! Hisz a férje „ ámerikái” …….nos erről beszélek.

De visszatérve az üzlethez. ISTENEM! Azok a 3d-s tévék! Azok az iPod dokkolók! Azok a hiperszuper hűtők! Azok a nem tudommirevaló hypercsodák!!!! Miért is nem nyertem még  a lottón? ?!!!!!! Jááááj!!!

Egy ilyen látogatás felér egy teljes körű agymosással.

Aztán persze áttérünk mondjuk egy plázába, ahol a ruhák gyötrik tovább az amúgy is már szilánkokra tört szívemet. Bruhahahahaaaaaaa!!!

Komolyan!

És a cipők!

A táskák!

Fantasztikus ízléssel vannak megáldva! (Ha már szegényeknek hangjuk nincs, legalább ebben östehetségek…nem sok jó hangú énekest hallottam a tv-ben!!!!)

És most megyek, jól kisírom magam……….. :D

Hurréj!!!

Ezerrel süt  nap!!!! A szél is kellemesen langyos. Elég mézesmadzag-szaga van a dolognak, de nem érdekel! Akkor is teljes erővel belevetem magam a tavasz-érzésbe.

Szépen, lassan kezd kiszáradni a lakás. Már csak este folyik az ablakokról a víz. Egészen megszoktam. Akarom mondani, már nem vakarom le minden nap az arcbőrömet, amikor meglátok egy penészfoltot valahol. Mondok halkan egy igencsak arcpirosító monológot, majd faarccal letakarítom…….

Szóval, éljen a tavasz!

Jajj, most jut eszembe…akkor a penészt lassacskán felváltja a bogárraj. Nah jó. Itt az ideje, hogy méltóképpen várjam az új albérlőinket…muhaaaahaahahahahaaaaaa..

Más.

Lassan vége a tanévnek is, kölkeim legnagyobb örömére. Viri centit vág. Frankón, nem vicc!!

Készülnek a japán gyerekek az év végi felmérőkre. Persze a magyar, „gáidzsin” gyerekek annyira nem viszik túlzásba ….no comment….

Jelenleg azzal vannak elfoglalva, hogy a röplabda tulajdonképpen egy igencsak fájdalmas sport és hogy mi értelme egymást lelökdösni a tatamiról (gyanítom, ez a sumo lehet :)).

Ugyanis japánban a tornaórákat arra is használják, hogy megismertetik a tanulókkal a sportok nagy részét. Na nem csak ennyi, hogy röpi, kézi, kosár, foci, úszás…..hanem társul még hozzá a judo, kendo, sumo, baseball, tenisz, pingpong, tánc és még sorolhatnám.

Általában két-három, néha több tanórát is felhasználnak egy – egy sport alapszintű elsajátításához. Ez ,gyakorlatilag, állandó izomlázzal jár….hihi….

Ez eléggé jó dolog, nem? És még élvezetes is….

Soma mesélte valamelyik nap, hogy az osztálytársai nem tudják, szinte mindent ért már, amit mondanak. De eljátssza a faarcot….így hallja, amikor róla beszélnek. Szép, mi? Mondom neki:, - Drágaságom! A tanáraid pontosan tudják, hogy érted…majd jól elmondják nekik.-

Soma: -ÁÁÁ….dehogy. Röhögnek csak rajta…..

Ennek hatására Viri pár napja közölte, hogy tényleg, működik…..még azt is elfelejtették, hogy már egyszer értette azokat, amire most azt mondja, hogy „vakaranaj” (nem értem).

Ugye-ugye… a túlélő ösztön csak előjött megint …hihihi….

Most megyek, megpróbálok életet lehelni az egyik bicajba.

Eszembe jutott, hogy arról talán még nem is beszéltem, hogy hogyan is van egymással a divat és Japán.

Azt hiszem, azzal nem árulok el újdonságot, ha azt mondom, erősen az élbolyba tartozik.

Persze választék is van bőven .  Kinek mi a stílusa. Az egyszerűtől kezdve egészen az extrém cicababásig minden van. És érdekes módon az emberek valahogy igényesen és az alkatukhoz megfelelően viselik is.

Pont ezért nem is értettem, miért nem találok végre egy normális csípőgatyát?!

Na hát el kellett telnie egy kis időnek, mire rájöttem.

Kiment a divatból …..

Aztán kicsit utána lapoztam a neten és lőn!!!! Valóban….itt és más, nálunk kissé jobban bevállalós nemzetnél már egyenesen ciki számba megy.

Mondjuk szerintem azért igencsak el kéne gondolkoznunk még nekünk is azon, hogy ha egyszer a csípőnk felett ott ragyog és lötyög egy szép, vaskos kis zsirkarika, talán nem kéne annyira erőltetni…még ha a szomszéd Dzenifer is simán felveszi…..

Ami még érdekes, hogy mennyire más márkák számítanak Japánban „A” márkának.

A Converse, Adidas, Nike, Puma, Gap stb…. neves cégek nem hiszem, hogy innen szerzik be a nagy lóvét.

Gyakorlatilag ezeket teljesen átlagos áron lehet megkapni.

Ellenben találkoztam olyan nevekkel, amikről még csak kósza emlékeim sincsenek, azonban az összeg amibe kerülnek, veri a csillagos eget.

Aztán itt van még a cipők esete.

Ez viszont számomra maga a rejtély.

Teljesen másodlagos téma…de  most komolyan. Sokan csak papucsban rohangálnak még télen is. Jó-jó bélelt papucsban, de akkor is ….

Aztán rendszeres a minimum egy számmal nagyobb szandál, cipő. Teljesen normálisnak számít, hogy ha nincs a megfelelő méretben a hőn áhított cipő, oda se neki!!! Megveszik a kicsit nagyobbat.

Pedig milyen szandik, csizmák kacsingatnak rám a polcokról…gyereeeee..vegyééél meeeeeg!!! Jajajajaj!!!!!

Érthetetlen.

Én állandóan az akciókat lesem. Mindig okoznak valami meglepetést.

Múltkor egy ruhaboltban a következőnek voltam tanúja.

Ez emberek válogattak, nézelődtek. Eközben az eladótérben egy eladó szaladgált kis cédulákkal a kezében és a vásárlók között osztogatta kb. ezzel a szöveggel:

Ha kiválasztasz valamit és odahozod a pulthoz akkor, amikor megszólal egy jellegzetes zene a hangszórókból, akkor kapsz rá 30 % kedvezményt. De csak akkor és csak addig, amíg a zene szól. És tényleg. Zene…vásárlók kapkodó keze…fizetés....kedvezmény…zene elhallgat. Aztán pár perc múlva újra eladó szaladgál…..új cetli osztogatás…stb…stb…

Hát ez mekkora ötlet!!!!!!!!!! Így kell ezt!! És persze nem 5 %, mondanom sem kell.

Hát végre megerőltettem magam és újra itt vagyok.

Történt egy-két említésre méltó dolog, szépen, sorjában elmesélem.

Talán az egyik legviccesebb: úgy 4 héttel ezelőtt kb. két héten keresztül egyfolytában esett a hó. Én még ennyi havat egy városban soha nem láttam.

Természetesen nem hagytuk ki és leányzómmal meg Írisszel (a magyar „cserediáklány”, akiről már meséltem egyszer), megnéztük egy kicsit közelebbről is.

Hát mit is mondjak, másnap izomlázam volt csak attól, hogy megpróbáltunk átgyalogolni a parkon. Ha azt mondom, hogy csípőig ért a hó, nem túlzok. Itt egy kép arról, miképpen nyeli el a nagy hószörny Íriszt!

Meg itt néhány arról, hogy az utakat és a kerteket sem kímélte….

Na itt valahol autók vannak….ez az autókereskedés sem adott el két hétig egy szem kocsit sem :D

Ezt meg még a havazás elején készítettem…a modern japán házak egy példánya…beleszerettem…

Más:

Engem is elért jó múltkorában a kórság. Megpróbálom szemléletesen, de nem túl véresen leírni…muhaahahahahaaaaa

Tehát.

Egyik este arra keltem, hogy mennem kell  wc-re, mert már a kisdolog nagyon feszíti mindenemet. Hát megtettem, amit kellett, aminek következtében olyan fájdalom hasított belém alhas-, és altájon, hogy azt hittem úgy maradok.

Ezek után az éjszaka maga volt a rémálom. „Odaseneki”!!!! Felfáztam, kibírom, elmúlik, ERŐS VAGYOK, mint az acééél! (Még jó, hogy pár nappal azelőtt nagy mellénnyel fröcsögtem Ákosnak , ééén még sohadesoha nem fáztam fel, mert ééééééén makk egészséges és kőőőőőszikla vagyok…)

Valahogy elaludtam és reggel úgy keltem, hogy minden ok, nem fáj. Na ugye!!! Mondtam…kőszikla, acél!! Irány a reggeli ürítés. Aha….kisdolog, belehasít….na és színe…SÖTÉTBARNA… Jesszus….Kőszikla omlik, acél hasad.

Röviden….azt még megvártam, míg Ákos hazaér munkából és iszkiri az ügyeletre. Ez már nem csak egy egyszerű kis megfázás. Valami nyamvadt kis kórság rakott fészket pont az én lufimban L

Hétvége lévén csak a sürgősségi ügyelet volt elérhető. Nem sok jóra számítottam. Ügyelet…max. adnak valami bogyót és majd hétfőn vissza kell mennem kivizsgálásra.

Persze megint óriásit tévedtem.

Már a várószobában megmérték , hogy van –e lázam. Alaposan kikérdeztek, mi a panaszom.

Majd egy hosszabb ücsörgés után a kezembe nyomtak egy vastagabb papír poharat vizeletminta céljából, amire már rá volt nyomtatva a nevem. Elvégeztem a dolgom, odaadtam és vártam. Kb. 10 percet, mert ennyi idő alatt meg is volt az eredmény. Na mindehhez amit leírtam, a wc-n kívül sehová nem kellett elmennem. Gyakorlatilag kiszaladgáltak hozzám a váróba. Az ápolók is, meg egy orvos is. Nem én vonszoltam magam végig a folyosókon, én, aki amúgy sem érzi magát valami fényesen! Hanem az egészségügyi dolgozók, akik azért voltak ott, hogy segítsék és gyógyítsák az arra rászorultakat. Itt ezért nem szorul annyira össze az ember gyomra, ha orvoshoz kell mennie.

Tehát felgyorsítva…behívtak, az orvos már kész volt a diagnózissal,(fincsi kis húgyúti fertőzés)  de azért még megnyomogatta  a hasamat, meghallgatott, még egyszer kikérdezett és kiírta a gyógyszert. Amiért természetesen nem kellett elmennem sehová, mert az ottani gyógyszerész kihozta a váróba, amit a kórház recepciójánál csak ki kellett fizetnem.

Nah…ez egy állami intézet volt.

Na ezt el kell mesélnem!

Csak egy kis érzékletes példa, mennyire más itt a neveltetés, mekkora különbség van egy japán és egy európai kamasz érettsége között.

A szitu…

A suliban minden gyerek kapott egy borítékot azzal a felszólítással, hogy vigyék haza a szülőknek. Az info pont ennyi volt róla. Mármint az az info, amit az iskola a diákkal megosztani szándékozott. Jah...mert ez így megy.  A gyerekek teljes körű kizárásával történnek a dogok. A döntéseket a tanár ill. a szülő hozza úgy, hogy az érintett személynek (pl. jelen esetben a kamasz gyerek) beleszólása nincs. Éljen a szabad akarat.

Noh…persze nem a mi esetünkben.

Mivel fiam úgy van nevelve, hogy el tudja dönteni, mi az amit ő is meg tud tenni, mi az amihez engedély ill. szülői jó tanács szükséges, fogta hát a nyitott borítékot, kivette a benne lévő papírt ,elolvasta, majd elővette a nála lévő baromira ijesztő és hatalmas összeget…kb. 800 yent, kivett belőle egy tetemes mennyiségű lóvét…250 yent (2.6-al szorzandó )  belerakta a borítékba és visszaadta a tanárnak. Gondolván milyen tök jó, már csak azt kell elmesélnie, hogy kifizette a kötelezően kifizetendő árát a suliban elhasznált dokumentumnak. Tök jó, ezzel sem kell már akkor foglalkozni.

Na nem úgy van az.

A tanár mosolyogva kivette a pénzt, majd visszaadta külön a borítékot, külön a lóvét a köv. megjegyzéssel.

Ez igy nem jó. Vidd haza anyukádnak és mondd meg, ő tegyen bele 250 yent.

És mondd meg neki, hogy diáknál nem lehet pénz.

Remek. Hazahozta, elmesélte, röhögtem, 250 yen ki, ráfújtam, 250 yen vissza, boríték zár.

Most komolyan!!!

Telefon tilos….pénz tilos…..mivel Ti messze laktok, anyukádat az iskolában lévő nyilvános telefonnal hívhatod, hogy jöhet értetek…telefonkártyával.

NE MÁÁÁÁ!!!!

Nekem sok szabály tetszik , de azért ez már tényleg túlzás. Az egyéniségeket tényleg igyekeznek elnyomni. Nagyon erős a kollektív tudat!!! Így már érthető, miért van szüksége egy átlag japánnak vezetésre és hogy miért tesznek meg mindent gondolkodás nélkül úgy, ahogy  elő van írva. Mondjuk a szabályaik is elég precízek, kidolgozottak. Nem sok rés van benne. Csak hát ez mind a japán emberekre van beállítva. Ezek a dolgok sehol máshol a világon nem működnének.

Ismételten vagy ezerszer….MÁS VILÁG!

Megint snowboard! Klassz volt :) Alig estem…egyre jobb. Igaz ami igaz, az az „alig” sikerült annyira, hogy jól meghúztam a felkaromon valami izom-félét :D

De már nem vészes.

Az idő tipikus télies. Hó és hideg. Reggelente a lakásban 6-8 C°, Ákos két napja szépen beprogramozza a kályhát, hogy mikor megszólal az az átkozott ébresztő, már viszonylag emberi hőmérsékletben tudjam kelteni a skacokat.  Ugyanis elég genya dolog a meleg ágyból a közel sarkvidéki hidegben, egy szál pizsamában átrobogni (ööö…inkább nevezném break-mozdulatoknak) a másik szobába és vissza. Érdekes módon senki nem taknyos és átalusszuk az egész éjszakát. Mondjuk reggelre általában erősen elgondolkodom a felnőtt pelenka használatáról……..mert hogy ki nem megyek éjszaka a wc-re az tuti. Ott még hidegebb van………és hogy csupasz se…el ráüljek a jéghideg deszkára! Na az ki van zárva!!!!

Egyébként semmi extra nincs. Gyerekek suliban. Kedden kezdődött, hétfőn ünnepnap volt.

A felnőtté válás napja. Azoké, akik idén érik el a felnőtt kort Ez jelenleg japánban 20 .év. Ebből az alkalomból a felnőtté érő lányok kimonót vesznek fel. Láttunk is párat, nagyon tetszett!

A felnőtt kor betöltésével elnyerik a választó jogukat, dohányozhatnak és alkoholt is fogyaszthatnak. (Amit mellesleg nem igazán bírnak. Nehezen bontja le a szervezetük. Talán érthető is….amíg a mi ükükükükapáink bort fogyasztottak, addig az övék zöld teát. Az átlagéletkort elnézve, nem hiszem hogy mi jártunk jobban :( )

Más.

Nem tudom meséltem-e, hogy micsoda csodaanyagokból készült ruhákat lehet kapni a felkelő nap országában. Azt már talán igen, hogy nyáron a polcok tele vannak a nap káros sugarait megszűrő , hosszú ujjú , lenge kis hacukákkal. De a télit tuti nem. Nos. Az csak hagyján, hogy vannak a puha-szőrös csodák. Mint otthon azok az extra-puha plüss állatok. Vastag, vékony, mindenféle a lényeg, hogy PUHA MINT ÁLLAT!!!!! Ja és persze szemet gyönyörködtető választékban, mindenféle stílusban…kinek mi jön be.

De a kedvenceim, amit hébe-hóba talán már otthon is lehet már kapni , persze méreg drágán, nos a NUMBER ONE, a hajszál vékony, ámde annál melegebb és puhább alsó ill. felsőruházat. Ez is speckós anyag. Megtartja a tested melegét, de párologtat is , vagyis nem izzadsz bele. Istenkirályság!!!!!!! És soksoksoksok féle!!!!

Viszonyításképpen:

 Az otthonról hozott kötött pulcsim, amit azért vettem meg annó, mert idézem: „…jajjjjj de puhhhhhaaaa”…. durva posztó az itteni anyagokhoz képest. Nos, ami még meglepő….ezeket is Kínában gyártják, mint mindent a világon. Akkor hogy-hogy? Egyszerű. Tudnak ők minőséget, ha van rá igény. És Japán a szart nem nyeli be. Így kénytelenek legyártani tökéletesen úgy, ahogy kérik tőlük.

BUÉK mindenkinek…hihi….kicsit késve…hehe.

Nem volt valami nagy szám a szilveszter. Vagyis egyáltalán nem volt semmilyen. Amolyan japán-szilveszter volt. Uncsi. Mit is beszélek? Japánban nincs is a szó legszorosabb értelmében megemlíthető „szilveszter”. Itt újév van. Elég családias hangulatú.

Családi-össznépi evés otthon, tv-maraton, éjfélkor templom, ahol kívánnak maguknak sok szépet és jót.  A gyerekek 18 éves korukig kapnak újévi pénzt. Nem keveset, elhihetitek. A hagyomány szerint csak teljesen új, nem használt papírpénzt illik odaadni. Hát. Én azért elfogadnám az összetaposottat is ……Általában ezt nem költik el, hanem gyűjtik szépen, szorgalmasan (néhány szerintem tuti, hogy dühösen) és majd csak akkor veszik elő, amikor meg kell venni a suli egyenruhát, az iskolai biciklit, vagy be kell fizetni az egyetemi tandíjat. Na igen. Így elsőre azt mondtam ne már!!! De gáz!! Szegények. Ott van előttük az a sok , szép ropogós lóvé és csak szagolgathatják!

Aztán rájöttem….lehet, hogy azért tud ez a nép ennyire jól spórolni? Azért nem költenek feleslegesen? Ezért tudják eldönteni, hogy a keresetük és vagyonuk alapján mit engedhetnek meg maguknak. Hm…..elgondolkodtató, nem?

Szokás még újévi képeslapot is küldeni. Ezt is elég komolyan is veszik. Viri is kapott kettőt, úgyhogy lányom riadt tekintetétől megzabolázva, habzó szájjal rohantam a postára.

Soma felé intézett halk kérdésemre, miszerint ő nem szeretne-e küldeni valakinek, mielőtt megint vattát köpök egy kedves, postai dolgozó ölébe, a válasza egyértelmű és lekicsinylő nézés volt. Hurrá. A fiam az antiromantikusok népes csapata felé vette az irányt. De én, kedves leendő menyjelöltek, én mindent megteszek, hogy letérítsem a nem kívánt útról. Ha nem sikerülne, javaslom ezt megbeszélni a párommal….mert akkor ő győzött. :(

Na de mi azért (szilveszter lévén ) kirúgtunk a hámból és elmentünk magunkat kicsit megmérgezni a közeli McDonaldsba. (Olyan régen voltunk, hogy a múltkori „műanyagbevitelünket” már a skacok immunrendszere is lebontotta  . Fő a mértékletesség!:D)

Aztán itthon elvoltunk magunkkal. Beszéltünk a családdal skype-n. ÉLJEN A TECHNIKA!!

Nagyon jó fejek voltak….még pezsgőt meg bort is bontottak velünk éjfélkor, pedig otthon még csak délután 4 volt.

Nah jó. Azért röhögtünk is ám sokat. Ákosom egyszerűen elemében volt. Az volt a fő szórakozása, hogy lefotózta a fejét különböző grimaszok kíséretében, majd várta a hatást. Bah! A magam részéről nem maradt el. Sírtam! Szó szerint. Nem is! VINNYOGTAM! Olyan jól sikerült az idióta, alkesz-munkás feje, hogy szinte már éreztem is a pia-fokhagyma-lábszag keveréket . Hahahahaha!!!!

Más!

Ééééés végre megtörtént. Idén is snowboardoztunk! Isteni volt. Alig estem. Tényleg! Oké…azért az a pár esésem elég látványosra sikeredett. Na ja…kicsit már bátrabb vagyok így a sebességem is gyorsabb…így az eséseim is fergetegesek ..hehe. Az egyiknél néhány deszkás srác hangosan felnyögött ….és….igen…röhögött…..na nálam nem hangosabban…..sztem egy balettelőadáson a primadonna nem tudna ilyet!!!!

Jó volt. Izomláz van, de elviselhető.

Oszt mi is van még…….? Más most nem jut az eszembe….folyt. köv…….

Nah, ennyit a hóról.

Már vagy három napja esik az eső. Ha nem lenne az egész város alulról becsövezve, már úszva közlekednénk. De hála a remek és precíz csatornázásnak, mindenhonnan és mindenhová tűnik el az olvadó latyak az utakról.

Szóval megint unalom. Suli nincs, csak a napi monoton főzés, gyereknevelés, „hóesésvárás”. Mert a közeli sípályán hiába van hó, esőben snowboardozni nem a legkellemesebb.

Azt nem is meséltem, jó múltkorában olyan vihar tört rám hazafelé, hogy a kicsikocsinkat majdnem kifújta a kezemből. Csak úgy rángatta. De olyan hirtelen jött, hogy fel sem tudtam fogni. Egyik pillanatban nyugodtan autókázom, a másikban meg mintha valaki oldalról meglökné a Hondát…….hát kicsit megijedtem. Pedig ez itt elég gyakori. Jó kis hideg felhőszakadás.

De nem annyira, mint a lakásban a csapvíz. ÉN MÉG ILYET SOHA, DE SOHA NEM TAPASZTALTAM!!!!!

Ha valaki azt mondja otthon, ááááá az semmi, nálunk is baromi hideg a csapvíz, az nem tudja még, mi is a hideg.

Kezdjük ott, hogy nincsenek szigetelve a kinti csövek, mivel errefelé nagy mínuszok nincsenek. Nagyok nincsenek…de kicsik igen! No már most!

Pont annyira vannak leásva a vízvezetékek, hogy még ne fagyjon el, de túlzásba nem viszik. Eredmény: gyakorlatilag és SZÓ szerint a mosogatónál NEM tudom a hideg víz alá tartani a kezem, mert (múltkor megmértem) 3 másodperc után már fizikailag annyira fájt, hogy nem lehetett elviselni. ISZONYATOS!!!!! Inni lehet, persze, hisz aki szereti a jeges italokat, annak kifejezetten élvezetes. Én a magam részéről szeretem, de csak lassan kortyolgatva.

A fürdőben valamivel jobb. De a konyhában  !!!!!!! Szóval amíg nem voltam még itt kint, Ákos mondogatta, hogy milyen hideg a víz. De amit akkor elképzeltem, az semmi a valósághoz képest! Kb olyan, mintha a csapból jégkockák potyognának. Iszonyúúúú!!!!

Na de megyek, ma nincs ihletem……..

El sem hiszem! Az utolsó pillanatban!!

Fehér lett a karácsonyunk!

24-én este leesett a hó…Virivel örömtáncot lejtettünk :)

Ja…egyébként BOLDOG KARIT mindenkinek !!!!!!!!

Jól telik a karácsony. Jobban, mint reméltem. Ugyan mágiát használtam a  karácsonyi vacsi elkészítéséhez egy  zsebkendőnyi előkészítő-asztalon illetve két ,azaz kettő darab gázrózsán, de sikerült!

Kész szerencse, hogy nincs fűtés, így a hálószobánk mostantól hűtőszobaként is funkcionál. (Ja, me’r a hűtőm is incuripuncuri. Még a jégkorszak előtti :(. Pedig micsoda hűtő-csoda-masinák vannak itt!!!Ahhh!)

Vagy a hűtőszobában alszunk? Ööööö..nem is tudom .

A mű-fenyőt is sikeresen felállítottam, már rutinosan! Mit nem adnék egy igazi fenyőfáért! Tavaly említettem, itt nincs. Nem lehet kapni igazit. Miért is lehetne…nem ünnepük a karácsony.

Bár láttam a zöldségek mellett kipakolva egy száll fenyőgallyat, a hosszúlevelű fajtából. Mellé volt tűzve egy kis fagyöngy meg dísz. Jó drága volt!!!! Annyira, hogy tényleg nem vettem belőle. El lehet képzelni.

Viszont Virivel rácsaptunk és el kezdtük szagolgatni. Isteni volt! Az eddig minket néző japánok is zavartan elfordultak :)))

Na de mára ennyit!

Karácsony van, punnyadok. Ma nem főzök HURRRRÁÁÁÁÁ!!!!!

Szégyellem magam, de komolyan :)

Összekapom magam…és újra írok rendesen. Tényleg. Csak ez a hó-mentes tél és karácsonyi várakozás sem sokat segít a lelkesedésemen.

Mert a tavalyi téllel ellentétben híre-hamva sincs a hónak.

Így is nehéz, mert itt a karácsony nem olyan, mint otthon. No igen… itt ez nem ünnep…inkább csak amolyan cukiság :D. Megtetszett nekik , hát díszítenek, kivilágítanak, zenélnek. De sajna csak üzleteken belül. Az utcán semmi nem látszik.

Azoknál a családoknál, akik tartják, ott a gyerekek kapnak valami kis ajándékot karácsonyra. A fiatalabbak buli szintre viszik. Karácsonyi karaokézás, vagy karácsonyi sörözgetés, vagy karácsonyi bulik. Persze mi ebből semmit nem látunk. Tokióban már  más. Ott sok a külföldi, így az élet is pezsgőbb. De itt….hát …semmi.

Szóval legalább hó lenne. Majd januárban és februárban. A december ritka a hó és a  hideg . Valamelyik nap délelőtt volt vagy 18 fok, délutánra meg beborult , elkezdett esni az eső (ebből nincs hiány….szakad ha kell, ha nem….) és leesett a hőmérséklet vagy 10 fokot.

Már meg sem kottyant ….hehehe

Agyalok kicsit, történt-e valami érdekfeszítő az elmúlt..khrm……1 hónapban :)

Ja, megvan.

Most összevissza fogom elmesélni, mert már baromira nem emlékszem mi mikor volt. Jah…a 40 év csak 40 év. Úgy látszik sem a memóriám, sem az lelkesedésem nem a régi ..öööööö azért…leamortizálódásomba kicsit besegített másodszülött gyermekem komoly serdülőkori aktivitása. (Félreértés ne essék, nem azért említem meg őt többször így, mint a fiamat, mert kevésbé szeretem!  A fityfenét! Iiiiiiiimádom ! Pontosan ugyanannyira, mint az első ivadékomat :D Csak leányzóm dolgai kissé látványosabbak, fiam meg csak csendesen, percegve rágja belülről az idegeimet :D :D :D)

Nah, de a lényeg…ek.

Amit elsőként megemlítenék, hogy enyhítsem fenti kijelentéseimet, a minap mellkasom a duplájára dagadt (párom nagy örömére ..hihih).

.

.

Ugye-ugye akinek mocskos a fantáziája?! A mellKASOM……

Szóval jó méretesre emelkedett, miután a skacok tanáraitól megkaptuk a jellemzésüket.

Isteni!

Behívtak minket, hogy szeretnék elmondani mire is jutottak velük az elmúlt ¾ évben (még hátra van 3 hónap a tanévből).

Nagy lelkesedéssel mesélték, hogy mennyit fejlődtek, hogy milyen együttműködők, hogy nem hátrálnak meg az akadályoktól újra és újra próbálkoznak (ami a tanárok elmondása szerint nem jellemző a japán gyerekekre), milyen határozottak és a nyelvtudásuk meg meglepőn jó. Azt ecsetelgették, hogy többet tudnak, mint azok a külföldi diákok, akik  2 évet jártak ide.

Az egyik tanár elmesélte, hogy valamit mondott Somának angolul, mert megszokta, hogy ők így beszélnek egymással, mire Soma kérte, ezt most inkább japánul ismételje meg, mert talán azt jobban megérteni….és úgy is lett. Viri pedig japánul kérdezett valamit egy másik tanártól, aki neki háttal ült és a sensei azt hitte ,egy japán diák szólt hozzá. Csak akkor kerekedett ki a szeme, amikor meglátta drága leányzómat…állítólag alig van akcentusa.

Beszámolóik szerint sokat beszélgetnek tanárokkal, diákokkal és mindig megértetik magukat.

 Hát besz…..tam!!!!!

Ezt nem is mertem álmodni!!! Az írásuktól meg lefordultam a székről! Olyan sebességgel írnak, hogy jajj! A kedvencem a kanji! Na azt ahogy körmölik! Szóval azt hiszem végre beért annak a sok munkának az eredménye, amit szegények eddig véghezvittek.

„Merazért” valljuk be, elég szivatós volt ez az évük. Reggel 8:10-től japán suli egészen délután ½ 5-ig. (közel 8 óra tanulás!!!)

Aztán haza, 20 perc pihi, kaja, majd japán házi és csak utána a magyar tananyag.

Ált. iskola 7-es és 8-os! Napi 2-3 tantárgy.

Ezzel mire végeznek, (ami nem egyszerű teljesen leamortizálódott aggyal, sport, levezetés nélkül , ugyanis az már nem fér bele a napba), addigra este 8…Ez megy  péntekig.

Hétvégén  3 tantárgy/nap. Hogy végezzünk. És persze augusztusban le kellett tenniük otthon a vizsgát az EGÉSZ ÉVES anyagból! Kb 9 tantárgyból!

Mindezt úgy, hogy semmi barátok, semmi „haverokkal-csajokkal megdumáljuk melyik csaj-srác hogy néz ki, anyám már megint kiakadt, apám elszedte a laptopom, a tesómtól kivagyok”…szóval semmi normális (XD) ,tizenévesekhez méltó társasági élet.

Nagyon gáz!!!!!

Szóval…….. még örülök, hogy nem akadtak ki teljesen .

Szóval…….. le a kalappal!!!!!!!!!!

Virinek azért volt egy vidám vasárnapja. Az egyik osztálytársa megkérte, menjen el vele és a barátnőjével purikurát csinálni. Úgyhogy gyermekemet és a bicaját elszállítottam a megbeszélt helyre . Elég  messze volt, ezért préseltem csak be hármunkat a kis Hondába .

Ott aztán kirángattam egy kerékpárt meg egy Virágot a tumultusból , átadtam az ott várakozó két másik kerékpárnak és két másik kislánynak, majd útjára bocsájtottam őket. Ugyanis onnan még elég tekintélyes távot tekertek, mire elérkeztek a legközelebbi plázába. Hát mit is mondjak. Elég jól elvolt…kb 3 óra múlva hívott, hogy eltapsolt 1000 yent a pénzéből,mehet a fuvar értük. Így miután felmostam magam, elmentem hát érte, hogy ismét 4 kerekű szendvicsnek álcázva magunkat haza is érhessen.

Purikura. Ez egy eszméletlenül vicces valami.

Adott egy fotóautomata, amibe egy, két, vagy akárhány személy is be tud menni figyelembe véve a belső tér nagyságát. (Egy osztály azért már nemJ)

A helység háttere fehér, megváltoztatásához a rendszer által adott sablonok közül kell kiválasztani azt, ami megtetszik. Fényképezés után még nem végeztünk. Rengeteg lehetőség van mindenféle helyes kis figurák, képek, alakok beszúrására, ill. egy digitális ceruza segítségével összefirkálhatjuk, kisminkelhetjük a képünket. Mivel többet kattint a kamera, kiválaszthatjuk a nekünk tetszőt, ami elég cukkancsbukkancs vagy idióta ahhoz,hogy megosszuk mással is :D :D

Ha megelégedtünk az eredménnyel, még arra is ad lehetőséget , hogy eldöntsük, nyomtatásban kérjük, matricának, vagy csak lazán küldje rá a telefonunkra…..:D