Hurréj!!!
Ezerrel süt nap!!!! A szél is kellemesen langyos. Elég mézesmadzag-szaga van a dolognak, de nem érdekel! Akkor is teljes erővel belevetem magam a tavasz-érzésbe.
Szépen, lassan kezd kiszáradni a lakás. Már csak este folyik az ablakokról a víz. Egészen megszoktam. Akarom mondani, már nem vakarom le minden nap az arcbőrömet, amikor meglátok egy penészfoltot valahol. Mondok halkan egy igencsak arcpirosító monológot, majd faarccal letakarítom…….
Szóval, éljen a tavasz!
Jajj, most jut eszembe…akkor a penészt lassacskán felváltja a bogárraj. Nah jó. Itt az ideje, hogy méltóképpen várjam az új albérlőinket…muhaaaahaahahahahaaaaaa..
Más.
Lassan vége a tanévnek is, kölkeim legnagyobb örömére. Viri centit vág. Frankón, nem vicc!!
Készülnek a japán gyerekek az év végi felmérőkre. Persze a magyar, „gáidzsin” gyerekek annyira nem viszik túlzásba ….no comment….
Jelenleg azzal vannak elfoglalva, hogy a röplabda tulajdonképpen egy igencsak fájdalmas sport és hogy mi értelme egymást lelökdösni a tatamiról (gyanítom, ez a sumo lehet :)).
Ugyanis japánban a tornaórákat arra is használják, hogy megismertetik a tanulókkal a sportok nagy részét. Na nem csak ennyi, hogy röpi, kézi, kosár, foci, úszás…..hanem társul még hozzá a judo, kendo, sumo, baseball, tenisz, pingpong, tánc és még sorolhatnám.
Általában két-három, néha több tanórát is felhasználnak egy – egy sport alapszintű elsajátításához. Ez ,gyakorlatilag, állandó izomlázzal jár….hihi….
Ez eléggé jó dolog, nem? És még élvezetes is….
Soma mesélte valamelyik nap, hogy az osztálytársai nem tudják, szinte mindent ért már, amit mondanak. De eljátssza a faarcot….így hallja, amikor róla beszélnek. Szép, mi? Mondom neki:, - Drágaságom! A tanáraid pontosan tudják, hogy érted…majd jól elmondják nekik.-
Soma: -ÁÁÁ….dehogy. Röhögnek csak rajta…..
Ennek hatására Viri pár napja közölte, hogy tényleg, működik…..még azt is elfelejtették, hogy már egyszer értette azokat, amire most azt mondja, hogy „vakaranaj” (nem értem).
Ugye-ugye… a túlélő ösztön csak előjött megint …hihihi….
Most megyek, megpróbálok életet lehelni az egyik bicajba.
