Jó dolgozni Japánban!??

Elsősorban, hogy ne kelljen egy nap mindenkinek mindent elmesélnem!

Friss topikok

  • ViriVirg: jaj nagyon nagyon örülök hogy tetszik (^w^) (2013.10.29. 23:52) Első munkanapom meg hasonlók
  • ViriVirg: Jaj de jó :) örülök hogy tetszett.. Sajnalom de nem volt túl sok időm tovabb irni pedig volt mit..... (2013.10.29. 23:44) Megint Japánban (VIRÁG)
  • lifelike: Folytatas???? (2013.06.16. 00:03) Gomen........
  • ViriVirg: ügyes vagy anyu :D d jövőre csak én írok XD najó írhatsz egy kicsit te is :) (2013.06.05. 11:15) Okaasan is Japánban!
  • Gedus: Hali. Örülök hogy újra él a blog, szeretem olvasgatni, várom a további írásokat. Balázs. (2012.08.07. 22:45) Újra él a blog!

Linkblog

HTML

 971140_10200902299832291_670122130_n.jpg

Bocsika :)))))

2010.12.21. 07:07 Korben Dallas

Szégyellem magam, de komolyan :)

Összekapom magam…és újra írok rendesen. Tényleg. Csak ez a hó-mentes tél és karácsonyi várakozás sem sokat segít a lelkesedésemen.

Mert a tavalyi téllel ellentétben híre-hamva sincs a hónak.

Így is nehéz, mert itt a karácsony nem olyan, mint otthon. No igen… itt ez nem ünnep…inkább csak amolyan cukiság :D. Megtetszett nekik , hát díszítenek, kivilágítanak, zenélnek. De sajna csak üzleteken belül. Az utcán semmi nem látszik.

Azoknál a családoknál, akik tartják, ott a gyerekek kapnak valami kis ajándékot karácsonyra. A fiatalabbak buli szintre viszik. Karácsonyi karaokézás, vagy karácsonyi sörözgetés, vagy karácsonyi bulik. Persze mi ebből semmit nem látunk. Tokióban már  más. Ott sok a külföldi, így az élet is pezsgőbb. De itt….hát …semmi.

Szóval legalább hó lenne. Majd januárban és februárban. A december ritka a hó és a  hideg . Valamelyik nap délelőtt volt vagy 18 fok, délutánra meg beborult , elkezdett esni az eső (ebből nincs hiány….szakad ha kell, ha nem….) és leesett a hőmérséklet vagy 10 fokot.

Már meg sem kottyant ….hehehe

Agyalok kicsit, történt-e valami érdekfeszítő az elmúlt..khrm……1 hónapban :)

Ja, megvan.

Most összevissza fogom elmesélni, mert már baromira nem emlékszem mi mikor volt. Jah…a 40 év csak 40 év. Úgy látszik sem a memóriám, sem az lelkesedésem nem a régi ..öööööö azért…leamortizálódásomba kicsit besegített másodszülött gyermekem komoly serdülőkori aktivitása. (Félreértés ne essék, nem azért említem meg őt többször így, mint a fiamat, mert kevésbé szeretem!  A fityfenét! Iiiiiiiimádom ! Pontosan ugyanannyira, mint az első ivadékomat :D Csak leányzóm dolgai kissé látványosabbak, fiam meg csak csendesen, percegve rágja belülről az idegeimet :D :D :D)

Nah, de a lényeg…ek.

Amit elsőként megemlítenék, hogy enyhítsem fenti kijelentéseimet, a minap mellkasom a duplájára dagadt (párom nagy örömére ..hihih).

.

.

Ugye-ugye akinek mocskos a fantáziája?! A mellKASOM……

Szóval jó méretesre emelkedett, miután a skacok tanáraitól megkaptuk a jellemzésüket.

Isteni!

Behívtak minket, hogy szeretnék elmondani mire is jutottak velük az elmúlt ¾ évben (még hátra van 3 hónap a tanévből).

Nagy lelkesedéssel mesélték, hogy mennyit fejlődtek, hogy milyen együttműködők, hogy nem hátrálnak meg az akadályoktól újra és újra próbálkoznak (ami a tanárok elmondása szerint nem jellemző a japán gyerekekre), milyen határozottak és a nyelvtudásuk meg meglepőn jó. Azt ecsetelgették, hogy többet tudnak, mint azok a külföldi diákok, akik  2 évet jártak ide.

Az egyik tanár elmesélte, hogy valamit mondott Somának angolul, mert megszokta, hogy ők így beszélnek egymással, mire Soma kérte, ezt most inkább japánul ismételje meg, mert talán azt jobban megérteni….és úgy is lett. Viri pedig japánul kérdezett valamit egy másik tanártól, aki neki háttal ült és a sensei azt hitte ,egy japán diák szólt hozzá. Csak akkor kerekedett ki a szeme, amikor meglátta drága leányzómat…állítólag alig van akcentusa.

Beszámolóik szerint sokat beszélgetnek tanárokkal, diákokkal és mindig megértetik magukat.

 Hát besz…..tam!!!!!

Ezt nem is mertem álmodni!!! Az írásuktól meg lefordultam a székről! Olyan sebességgel írnak, hogy jajj! A kedvencem a kanji! Na azt ahogy körmölik! Szóval azt hiszem végre beért annak a sok munkának az eredménye, amit szegények eddig véghezvittek.

„Merazért” valljuk be, elég szivatós volt ez az évük. Reggel 8:10-től japán suli egészen délután ½ 5-ig. (közel 8 óra tanulás!!!)

Aztán haza, 20 perc pihi, kaja, majd japán házi és csak utána a magyar tananyag.

Ált. iskola 7-es és 8-os! Napi 2-3 tantárgy.

Ezzel mire végeznek, (ami nem egyszerű teljesen leamortizálódott aggyal, sport, levezetés nélkül , ugyanis az már nem fér bele a napba), addigra este 8…Ez megy  péntekig.

Hétvégén  3 tantárgy/nap. Hogy végezzünk. És persze augusztusban le kellett tenniük otthon a vizsgát az EGÉSZ ÉVES anyagból! Kb 9 tantárgyból!

Mindezt úgy, hogy semmi barátok, semmi „haverokkal-csajokkal megdumáljuk melyik csaj-srác hogy néz ki, anyám már megint kiakadt, apám elszedte a laptopom, a tesómtól kivagyok”…szóval semmi normális (XD) ,tizenévesekhez méltó társasági élet.

Nagyon gáz!!!!!

Szóval…….. még örülök, hogy nem akadtak ki teljesen .

Szóval…….. le a kalappal!!!!!!!!!!

Virinek azért volt egy vidám vasárnapja. Az egyik osztálytársa megkérte, menjen el vele és a barátnőjével purikurát csinálni. Úgyhogy gyermekemet és a bicaját elszállítottam a megbeszélt helyre . Elég  messze volt, ezért préseltem csak be hármunkat a kis Hondába .

Ott aztán kirángattam egy kerékpárt meg egy Virágot a tumultusból , átadtam az ott várakozó két másik kerékpárnak és két másik kislánynak, majd útjára bocsájtottam őket. Ugyanis onnan még elég tekintélyes távot tekertek, mire elérkeztek a legközelebbi plázába. Hát mit is mondjak. Elég jól elvolt…kb 3 óra múlva hívott, hogy eltapsolt 1000 yent a pénzéből,mehet a fuvar értük. Így miután felmostam magam, elmentem hát érte, hogy ismét 4 kerekű szendvicsnek álcázva magunkat haza is érhessen.

Purikura. Ez egy eszméletlenül vicces valami.

Adott egy fotóautomata, amibe egy, két, vagy akárhány személy is be tud menni figyelembe véve a belső tér nagyságát. (Egy osztály azért már nemJ)

A helység háttere fehér, megváltoztatásához a rendszer által adott sablonok közül kell kiválasztani azt, ami megtetszik. Fényképezés után még nem végeztünk. Rengeteg lehetőség van mindenféle helyes kis figurák, képek, alakok beszúrására, ill. egy digitális ceruza segítségével összefirkálhatjuk, kisminkelhetjük a képünket. Mivel többet kattint a kamera, kiválaszthatjuk a nekünk tetszőt, ami elég cukkancsbukkancs vagy idióta ahhoz,hogy megosszuk mással is :D :D

Ha megelégedtünk az eredménnyel, még arra is ad lehetőséget , hogy eldöntsük, nyomtatásban kérjük, matricának, vagy csak lazán küldje rá a telefonunkra…..:D

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://japanmelo.blog.hu/api/trackback/id/tr872529455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása