Jó dolgozni Japánban!??

Karácsony lévén most kicsit lustulok :) Így a beszámolók is kicsit csúsznak.

Van karácsonyfánk , mű-karácsonyfa, de nem baj...fő, hogy van . Itt az élő fákat ugyanis tilos kivágni, keményényen büntetnek érte. Karácsonyfának valót sem ültetnek, amit nyugodt lelkiismerettel ki lehetne vágni mert nevelnek helyette másikat, mivel Japánban a karácsony nem ünnep, csak mint említettem, "cuki" :)

Azonban díszeket, karácsonyos kütyüket, gyertyákat , ünnepi csomagokat dögivel árulnak a boltok.

A lényeg, hogy a fa és a hangulat megvan.

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

 

 

Úgy látszik meghallgattattak imái a lányomnak. Tegnapelőtt este óta szakad a hó. És már néha pelyhekben is. Építettünk is a mellettünk lévő parkban hóembert . Apropó. Azt hiszem, az amúgy is végtelenül gazdag anyanyelvünket gazdagíthatjuk egy új kifejezéssel. Már ami a havazást illeti: potyog a hó :) Mert ezeknek a vicces kis hógolyócskáknak az esését így lehet a legjobban kifejezni. De tényleg. Esik sűrű…golyókban, pattog mindenen. De ha megfogok egy ilyet, nem kemény, mint a jég, hanem könnyen szétmorzsolható. Mintha az égben apró angyalkák gyúrnák a kezükkel, aztán meg vigyorogva megsoroznának bennünket itt lent.

Tegnap elmentünk a postára kivenni a számlánkról pénzt. Postakönyvvel. Na az úgy működik, hogy kinyitod a könyvecskét az utolsó bejegyzett oldalon, odamész az automatához és bedugod a résen. Beütöd a kódodat, meg hogy mennyit akarsz kivenni, aztán a gép elkezd cefettűl gépelni. Majd kiadja a pénzt, és a postakönyvedet…amibe bele van nyomtatva a tranzakció, meg az előző bejegyzéstől a mostaniig történ összes ügymenet, ami történt a számládon ( utalások, pénzkivételek kártyával, levonások…stb), és a jelenlegi egyenleged. Vagyis ez a kis könyvecske egy banki bizonylat, banki egyenlegközlő, és számlatörténet is egyben. Nagyon tetszik. Persze van bankkártyád is, ez csak egy plusz. Bármelyikkel ki tudsz venni pénzt.

Szóval. Kivettünk pénzt, mert ajándékot készültünk vásárolni karácsonyra a gyerekeknek.

El is mentünk egy üzletbe….amolyan Media Markt szerűbe. Az a neve, hogy 100 ezer volt.  És meg is vettük, amiket szerettünk volna. Pont a végére, mert megszólalt a boltban a szokásos, zárórára figyelmeztető zene. Itt minden nagyobb áruházban záráskor ugyanazt a dalt játszák. Így kérnek meg szépen és kulturáltan arra, hogy, indulj el lassan a kasszákhoz, ne csámborogj, mi is haza akarunk menni. És egyben ebben az időpontban megjelenik egy halom eladó, és futkározva kérdezik meg az emberektől, tudnak-e valamiben segíteni még. Na de vissza hozzánk.

Mi is elindultunk a kasszákhoz, ahol odaadtuk a pénztárosnak a dobozokat. Kifizettük, majd MOSOLYOGVA megkérdezte..hangsúlyozom, már éppen záróra volt….de ő, a felkelő nap országában, ahol a karácsony nem ünnep, nem is tartják, csak kavaiiiiiii (cuki), szóval megkérdezte, hogy karácsonyra lesz-e, és ha igen, becsomagolhatják-e díszcsomagolással. Fúúú…nem az, hogy tüzelő szemei jóanyámhoz küldtek volna enyhe morgás kiséretében, mert mertem záróráig itt maradni és pénzt költeni, hanem be akarja csomagolni díszcsomagolással a dobozaimat. Oksa..vigye.. És tényleg. Elszaladt vele…szaladt , természetesen,…majd visszaszaladt, és még kaptunk hozzá hologrammos kis üdvözlőkártyát is…ja…hogy becsomagolhatta. INGYEN!!!! És mindvégig mosolyogva ő, és a társai. Azt hiszem van mit tanulnunk a kiszolgálásról!!!! Egyébként egyik kedvenz üzletem ez.

Más.

Hideg van..nem annyira, mint Magyarországon, de hideg. Állandóan megy már a kis kályhánk. Ja azt nem is meséltem. Baromi drága a gáz. Így a legtöbb háztartásban elektromos, kerozinnal működő , mobil kályhákkal fűtenek. Ami befűti gyorsan a helyiséget, de ha kikapcsolod, le is esik hamar a hőmérséklet. Mert a házak szigetelésével van itt némi kis probléma . Az, hogy nincs. Könnyűszerkezetesek a házak, a földrengések miatt. Vékonyak a falak, és az ablakok is egy rétegűek. Ebből következik, hogy állandóan folyik rajtuk belülről a víz amikor fűtünk. Persze az ablakokról lefolyó víz kivezetése az utcára  ügyesen meg van oldva. Mondjuk ezt nem nagyon értem. Ebben, a technikailag fejlett országban hogy lehet ez? Inkább felöltöznek otthon melegen és fűtőszálas plédet raknak az ágyba a lepedő alá. ( Nekünk is van…)  Ákos szerint nem tartják fontosnak. Nem tudom…nekem ez azért annyira nem tetszik. Ha lenne itt egy házam, azért azt tuti szigetelném, és megoldanám a duplaüveges ablakokat is!

Peter egyik Japán haverja megoldotta otthon a fűtését. Épített olyan kandallót, amihez a kémény is speciális. Mozog….ez fontos az esetleges földerengéskor. Itt , ezen a környéken csak apró rezgések szoktak lenni. Ákos a két év alatt talán ha kettőt tapasztalt.( Amikor megjelenik a hír Magyaroroszágon, hogy Tokiót és környékét 100 rezgés rázta meg, jönnek a mail-ek, skype-üzik. Úúúúú..érezted? Ákos ilyenkor nagyon kedvesen csak annyit jegyez meg halkan....."-Ja....amennyiben Te éreznéd otthon, ha Stockholmban rázza az atyaúristen az anyaföldet......-")

A mosógép is vicces. Hideg vizesek. Nagyon szépek és modernek, de nem  melegítik fel a vizet. Egy adag kimosása lemegy kb…15 perc alatt. De tisztára mosnak. Csak a nagyon szennyeseket, meg a fehéreket kell áztatóprogrammal megoldani. Amikor mesélte az Ákos a munkahelyén a csajoknak, hogy Európában meleg vizesek a mosógépek, és választhatsz még hőfokot is, hát kikerekedett a szemük. Szerintem azért lehetnek ilyenek a gépek, mert a víz nagyon lágy. És a mosószerek is profik. Végül is így energiatakarékos.

Visszatérek egy kicsit a sütikhez. Pontosabban a sütőkhöz.  Itt nem lehet kapni, vagyis mi még nem láttunk olyan sütőket, mint otthon. Amik vannak, azok inkább hasonlítanak egy óriás mikrohoz. Ám amikor kinyitod , akkor veszed észre, hogy valami nem stimmel. Ebben kis méretű tepsik vannak, és  hátul középen egy ventilátor. Ha igazán nagy méretűt keresel, az már méregdrága. De az sem nagyobb egy hazai sütő felénél. Tudnak ezek mindent, csak éppen a nem beszélnek. Ha pogácsát akarnék benne sütni, egész nap mellette állhatnék. Egy tepsibe ha belefér 15 db pogi, akkor már jó vagyok.-de ez a mennyiség Soma egyszeri nasi adagja. ( Na…megfejtettem a Japán apró torták, és sütik rejtélyét :D) Valószínű, Tokióban találnék nagy sütőket,és meleg vizes mosógépeket, de az átlag ez, amiket leírtam.

Ennyit mára...

Néhány kép a hóról:)) Ez NAGGYON FONTOS! :)

 

 

 

Tegnap este, éjszaka, meg ma reggel esett a hó. Igazából nem az a szokásos, hópelyhekből álló fehér kis „pille”, hanem úgy nevezném, hogy apró kis hógolyók. Még kopogott is. De nem úgy, mint a jégeső, annál azért puhábban. Elég furcsa volt. Hamar be is terített reggel a talajt..de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vált latyakká is. Mert itt Komatsuban, elég enyhe a tél. Ritkán megy -2, -3 fok alá a hőmérséklet. Én baromira sajnálom! Mert ha már fagy, akkor tök mindegy, hogy a 0 C° miatt fázom, vagy a -5 miatt. Azonban akkor meg már megmaradna a hó! Igen. Aki jól ismer, az tudja, ÍMÁDOM A HAVAT!!!  A karácsonyhoz az dukál! Na mindegy. Elvileg egész hétre havazást ígér. Majd meglátjuk. Ákos egyik magyar haverja egy kis faluban él (nem jut eszembe a neve), ott elég rendesen szokott havazni. No nem baj…ezt dobta a gép :)

Ma reggel, ahogy jöttem hazafelé a suliból, néztem az aszfaltot, hátha szemtanúja leszek annak, ahogy elkezdenek csordogálni a kis prizmákból az úttestre a fagyálló folyadékok. De nem folytak. Valószínű azért, mert még nem fagy. Ákos azt mondta, esélye sincs a jégnek ráfagyni az úttestre, mert lemossa az a cucc. Nem rossz, mi? Lehet, olcsóbb így, mintha baromi nagy hókotrók, meg sószórógépek akadályoznák a reggeli forgalmat .

Most már, hogy ilyen flottul megy nekem is a vezetés, (Emlékeztek: balra tarts, jobb kormány, jobb oldali index, automata váltó….EGYSZERŰEN PROFI VAGYOK:) ) szóval hogy már ennyire pengén megy az egész, már merek az „ előre nézz” helyett jobbra-balra is tekingetni, kinyílt a világ :) Hehe…vagyis most már jól megnéztem magamnak a városkát. Háááááát…. Vannak nagyon szép kis házikók és hiper-szuper pláza, meg gyönyörű park, meg szép tengerpart, csodafák, de a városkép…..inkább Budafok-Belvárosra emlékeztet. Keverve talán Kispesttel? És ez megspékelve milliónyi táblával, kivetítővel. Szóval nem ez a legszebb városa Japánnak, azt sejtem. És ami meg baromira érdekes…..kerestem a híres Japán kerteket.

Na ez a legjobb. Nincsenek azok az úgynevezett kertek. Parkok vannak inkább, meg a magánházaknál elkerítetlen kis placcok, ahol pár fa, cserje és virág van. Igaz, azok nagyon szépen megmetszve, gondozva. De Japán KERTet én nem láttam még. Állítólag nem is nagyon szeretik a magánházaknál a kerteket. Nem is értem. Furcsa. Szerintem ez a „híres Japán kertek” kicsit erős. Inkább azt mondanám, „ hires Japán fanevelési módszer”. Vagy valami ilyesmi. Esetleg „ híres Japán parkok”. Szerintem a földeket inkább rizstermesztésre használhatják.

De most akkor jöjjenek képek.

( Utóirat: Már délután van, és esik a hó…elég nagy pelyhekben…akarom mondani hógolyókban :) )

Azt hiszem, módosítanom kell egy kicsit az előző bejegyzésemet. Mint megtudtam Peter-től, vannak hajléktalanok néhány városban, de kevés. Ennek legtöbbször az az oka, hogy elvesztik a munkájukat, és azzal együtt a lakásukat is, mivel általában bérleményekben laknak. Hazamenni nem tudnak a szülőkhöz, mert ha az ősök meghaltak, tekintettel arra, hogy ők is bérelt házból haltak ki, nincs mit a gyerekeikre hagyjanak, így ház sincs, ahová hazatérhetnének.. Vagy pedig nem haltak meg, de baromi messze élnek, és egyszerűen nincs pénzük hazautazni. Mert hát Japán elég nagy és sokszor a munka miatt messzire kerülnek otthonról.

Más

Még egyszer visszatérnék egy kicsit a kajára, mert kihagytam valamit. A legfontosabbat. SÜÜÜÜTÍÍÍÍÍÍÍ! Na. Az nincs J J

Vagyis van, de szerintem inkább csak dekorációs jelleggel. Olyan pici adagok, és olyan drágák, hogy hajajaj. Ami Japán süti, na azzal úgy vagyok, mint a babos csokival. Még nem mertem megkóstolni. Mert hát miért adjak ki egy rakás zsét olyan valamiért, amit valószínűleg egy harapás után a szemétbe dobnék. Ja bocs, nem. Egy harapással már eltűnne. Akkor meg úgyis mindegy :)   Mert van egy speckó édességük, ami újévkor esznek. Már most televannak a boltok vele. Mindenféle helyre kis dobozkában, meg díszítéssel ( mert azt azért tudnak! ) árulják. Majdnem bedőltem neki. De Ákos halvány vigyora gyanakvóvá tett.

„- Mi ez?-kérdem

-Eeeez? Rízsből és vízből készűl…

- Jó ..és?- vártam a folytatást.

-Ööööö..ennyi-vigyorgott

MIII? Jaja..gyakorlatilag ezzel tapasztották össze a Kínai nagy falat. Vagyis ragasztó!

És ez náluk az újévi desszert. Állítólag úgy csinálják, hogy egy speciális rizs fajtát vízzel együtt valami zsákfélében csapkodják valamihez, és gyakorlatilag ennek a rizsnek a lisztjéből és a vízből amolyan nagyon sűrű pudingféle cucc lesz. Fehér, és állítólag ízetlen. Szójaszószt kell ráönteni, vagy amit akarsz. Hát én semmit nem akarok rá önteni! Ez tényleg ragasztó!!

Visszatérve. Láttam képviselőfánkot. Akkor volt, mint egy mignon. Az ára meg egy fél magyar tortáéval vetekszik. Hahaha…a tortájuk. Az van. Akkorák mint…mint….egy kisebb lapostányér. Két baromi vékony piskótaszerű lap, és azt variálják. Közé krém, rá tejszínhab, vagy gyümi, stb… És nagyon sokért. És minden alkalomra ezt adják ajándékba egymásnak. Szülinap, névnap, karácsony, újév, stb.

Jövőre beruházunk egy sütőbe. Mert az még nincs. Hiányzik is ,nagyon. Akkor majd eszünk sütikéket. Rendes, „böcsületes”, magyar adagokat J És tortákat fogok sütni…rendes, malomkerék nagyságú  tortácskákat! J

Addig is a tátongó űrt kitöltjük csokikákkal, kekszecskékkel.

Egyébként majd nyáron, amikor jövünk vissza Magyarországról, azt hiszem el fogom érni megint a max .súlyhatárokat. Csak éppen ruhanemű helyett ilyenek lesznek a bőröndünkben:

bab, lencse,búzadara,liszt, piskótalapok, zöldbab, stb J

 

 

 

 

Tegnap láttunk szivárványt. Hét szinűt…De most halál komolyan! Annyira gyönyörű és éles volt, hogy meg tudtam számolni. Hét színből állt!!! És teljes volt! Felette meg egy másik, de az jóval halványabban látszott. Szóval ilyen gyönyörűt még nem láttam!!

Sajnos nem volt nálam a digitális fényképező :(

Éppen hazafelé tartottunk egy használtcikkestől. Vagy nem is tudom, minek nevezzem. A magyarországi régiség bolt és a használtcikkes keveréke lehet. Van ott minden. Tradicionális régiség méregdrágán, és olcsón. Használt cikk olcsón, és méregdrágán. Szebbnél szebb és érdekesebbnél érdekesebb dolgok. Bútorok, ruhák, ékszerek, porcelánok, cipők, hangszerek…stb…szóval amolyan kincsesláda szerűség, ahol gyakorlatilag én egy napot el tudnék tölteni . Ja.Meg Viri is …hehe…. Ákos szerint az ár sok mindentől függ. Mert van olyan dolog, ami használt ugyan, de mivel nagyon ritka darab, így drága. De van olyan, ami tökre új, meg gyönyörű, de mivel máshol is van ilyen vagy hasonló, ezért olcsó.

Több ilyen üzlet is van.

Fúúú….. meg volt ott egy külön rész, ahol kimonókat, meg ehhez az életstílushoz tartozó kiegészítőket, meg anyagokat stb.. lehet venni. Bakker! Még tükör, és amolyan próbasarok-féleség is volt. Mintha csak arra várnánk, hogy betipegjen egy gésa, kiválassza az anyagot a kimonójához, azt rápróbálnák, lemérnék és elvinnék megvarrni neki. De most tényleg!

Mondjuk a kb. 1 hónap alatt láttam egy nőt  kimonóban, araszolva, kis ridikével a kezében. Az utcán. De nem volt nagyon kifestve, ám a haja szépen meg volt csinálva. Ami kicsi erős kontraszt volt, hogy eltipegett a parkolóba, beült egy Hondába, és elhajtott :D

Amúgy a fiatalok öltözködése olyan, mint bárhol máshol. És el kell ismernem, van stílusuk. Nekem legalább is nagyon tetszik. Majd sutyiban megpróbálok egyet-kettőt lefényképezni :)

Mondjuk abból a választékból, ami a ruhaüzletekben, boltokban található, nem csoda!!!!!

Jóóó…perszeeee… vannak azért elég gázosak, meg látszik kinek nincs pénze egyáltalán. De ami érdekes….egyetlen egy hajléktalant, vagy kéregetőt nem láttam. De egyet sem….vagy tényleg nincs, vagy ők dolgoznak a rizs földeken :D

Na de megyek…mennem kell a gyerekekért a suliba. Majd írok megint.

 

A kaja. Hát nem annyira egyszerű, mint gondoltam. Igyekszem főzőcskézni, de van ami reménytelen.

Fűszerekből szinte mindent lehet kapni, még őrölt pirospaprikát is, persze méreg drágán.

Bab is van, de aranyárban. Ahogy elnéztem, mintha nasinak használnák. Vagyis inkább édesség-gyanus kajákat csinálnak belőle, vagy egyszerűen beleteszik, mint amikor a csokiba ízesítésnek beleraknál mogyorót. Vagy ilyesmi. No megkóstolni még nem mertem, bevallom.

Lencsét, sárgaborsót egyáltalán nem találtam. Találtam viszont valamit, ami nem is borsó, nem is bab, nem is lencse. A franc tudja mifene. Jóval nagyobb, mint egy borsószem, szép szabályos gömb alakja van, és vajszínű. ÖÖööö… ha valaki tudja, mi ez, a hozzászólásokban megírhatná, de tényleg.

Búza darát  nagy nehézségek árán, és hosszú kitartó munkával talált drága párom. ( Gondolom nagyon akart már császármorzsát enni :) )

De ez sem igazán AZ a búzadara. Kuszkusz. De nem baj, baromi fincsi lett a morzsika. ( Ám az is lehet, csak azért éreztük annak, mert már ki voltunk rá éhezve. )

Na zsemlemorzsa….az van dögivel. Különböző méretűre darálva. Bezonyám! Van ami apró szemű, és van olyan, ami amolyan hosszúkás, mint a húsnak a rostjai. És  hófehér. Mintha otthon a száraz kenyeret úgy darálnám le, hogy előtte levágnám a héját. Érdekes.

Na nézzük mi van még.

Ja! Liszt, cukor, só, tojás, rizs ( hehe) az oksa.

Füstölést nem ismerik. Füstölt kaják nincsenek. Meg paprikás dolgok sem. Csak paradicsomosak .Az sokfajta! A virsli is más. A kolbász meg  itt inkább a csemegeszalámira emlékeztet. A szalonna meg bacon szerű. Zsirosat nagyon keresni kell.

A zöldségek, és gyümik, mint már említettem drágák. Jó, van olyan, ami nem annyira, de többségében azok. ( Mondjuk úgy összességében a kaja maga sem olcsó!)

ÓÓÓ..ezt elmesélem. Gondoltam, veszek zöldbabot a leveshez. Ha van fagyasztott borsó, akkor van fagyasztott zöldbab is. Nincs.

De akkor, mondom, megnézem a zöldségesnél, oké nem lesz olcsó, de egyszer kibírjuk. Aham. Egy pici tálcán, gyönyörűen, egymás mellé- fölé lefektetve, kb 15 szál zöldbab ára átszámítva 400 Ft. Isteni! Ezt sem eszünk egy darabig. Marad mára a tojásleves.

Hús. A legdrágább a csirke…abból is a szárny középső része. ( Ezek nem teljesen normálisak..a legolcsóbb a csirkemell filézve!!!!!) Aztán jön a disznóhús, majd a marhahús.

Az adagok, amik elő vannak csomagolva, baromi viccesek. Egy tálcán kb 4 db csirke szárny közép. Vagy….kb 3 db comb filézve, felaprítva. Lehet vagy 15 dkg. Ákos szerint ez azért lehet, mert úgy kezdik, hogy tálalnak ½ kg rizst, aztán ízesítésnek hozzátesznek egy icipici zöldséget, meg mutatóba húst. ( És még csodálkoznak, hogy az én lassan 14 éves fiam aki otthon egy átlag magasságú srácnak számít, miért akkora, mint itt egy 17 éves.)

Jó mondjuk ez sem teljesen fekszik, hisz halat sokat esznek, abban meg van fehérje, jócskán.

Mert hal és barátai…na az van dögivel. Pl. olyan hal, hogy még nyelve is van. Bööööö….

És olyan rákok, hogy bottal nem piszkálnám meg. Meg polipok, meg kagylók.. Uram isten!

Van, ami még mászik, meg mozog ….. Fúúúúj. Én szeretem a halat, meg a  rákot, de ha valami szolid kis halacskát szeretnénk enni, akkor azt szemellenzővel kell megközelítenem. Mert ha jobbra, vagy balra tévedne a tekintetem tuti, hogy enyhe hányingertől küszködve, sikítva rohannék a zöldséges pulthoz, és kapásból lecsapnék a méregdrága zöldbabra!

A pékáru és a tejtermék sem a legolcsóbbak közé tartozik, de a pékáruik isteniek! És millió fajta van belőle.

A túró, nagy meglepetésemre olyan ízű, mint otthon! A tejfől icipicit savanykás, de fincsi. Mondjuk van egy fajta, amit nagyon megjegyeztem, nehogy levegyem még egyszer a polcról.

Fehér, sima, egész jó az íze, de úgy nyúlik, mint a takony ( bocsika!) Szerintem lassan kimászik a hűtőből, én meg nem eszem, az tuti. Megyek el is köszönök tőle, és lehúzom a  wc-n.

Tej oksa, joghurt dögivel, puding dögivel. Mindenféle epres, csokis meg mittudom én milyen adalékok, amivel a tejet ízesítheted. Isteni mind!!!!

Jégkrémek?  ÓÓÓÓÓÓ! Millió féle!!!!! Fel sem tudnám sorolni! Fantasztikusak! Csomó töltött is van. Pl. Kívül csokis borítás, belül vanília fagyi, legbelül meg epres folyós cucc!!!

Hmmm….

Kévé rengeteg, mint már említettem, mindenféle vitaminos innivalók! Ja!!!! Majdnem elfelejtettem. Azt hiszem rosszul látok! A boltokban, közértekben a polcokon mondjuk pl. a tészták mellett VITAMINOK!!! Mindenféle kiszerelésben. Ahogy akarod..Csak egy vitamin, vagy pl kombinálva magnéziummal. Vagy kalcium-magnézium. Van B, D, A stb vitamin.     C vit. millió fajta. Ja….Hehe. Hogy hány milligrammosak? Pl a C-nél. Kb ott kezdődik, hogy egy tabletta 500 mg, és ott végződik, hogy egy tabletta 5000 mg. Lehet, hogy Dr Lenkei mégiscsak tud valamit? Lévén egy hagyományait makacsul őrző, elszigetelt, ősrégi társadalomról van szó,  masszív gazdasággal, az amerikai gyógyszeripar még nem tudta teljesen ledarálni. Így éljenek a vitaminok!

( Ha jól emlékszem azt olvastam, hogy Szent-Györgyi Albert szerint a C vitamint a közértekben a kenyér mellett kéne árusítani, annyira fontos. Itt megtették!)

Csak drága. De mondjuk a kajához képest rendben van az ára. Arányaiban.

Mi van még. Oh. Azt még észrevettem, hogy az előrecsomagolt, kész kaják olcsóbbak sokszor, mintha te vennéd meg hozzá az alapanyagokat, és otthon megcsinálnád. Meg a tésztalevesek is olcsók. És egész finomak. Olyan, mint otthon a Smack, meg társai, csak ezer fajta, és tényleg jók.

Na ennyi jutott az eszembe egyenlőre….

 

Na. Van végre telefonszámom. Meg a gyerekeknek is egy közös. De az az érdekes, hogy gyakorlatilag amióta itt vagyunk, csak az Ákosnak volt száma. Vagyis amikor elmentünk vásárolni, vagy amikor a gyerekek suliban voltak, nem tudtuk őket elérni. De valamiért sem mi, sem ők nem paráztunk. Tök nyugisan mentek be a suliba, és marha lazán itthon maradtak. És nem jutott az eszemben a szokásos para, hogy jajjj..mi lesz, ha történik valami, vagy mi lesz, ha velünk lesz valami, és nem tudunk nekik szólni..stb.... Annyira átragadt rám ez a nyugi, hogy nem tudom mi lesz, ha hazamegyünk...nagyon oda kell figyelnem arra, hogy ne hagyjam bent a kocsiban a táskámat, meg amikor beszaladok  a házba, beriasszam az autót..... Meg a gyerekek is vigyázzanak nagyon, mert száguldozni fog otthon mindenki, és leszarják, hogy az út szélén egy gyerek próbál egyensúlyozni az életbenmaradásáért.

Na de a telcsi. Bementünk egy SoftBankba, hogy van két európai telcsink, kéne bele kártya.

Oksa. Tőszavakban, mert kb ennyi idő alatt kész volt. Kellett az Ákos valamilyen igazolványa, vagy jogsija. Aztán megkérdezte az ürge, az úgy jó, ha a két telefon egymással ingyen beszél? Ez a plusz nem kerül semmibe..őőőőőő...legyen :) Akkor ha akarjuk, találjunk ki 8 számot, és akkor az lesz a telefonszámunk, ez is INGYÉ, de ha nem, dob a gép kettőt. Már meg sem lepődtem. Oksa...dobja a gép. Na akkor...semmi kérvény, vagy 20 oldalas szerződés, vagy valami. Hanem csak egy aláírás egy lapon. És lett két ELŐFIZETÉSES számunk, amik egymással ingyen beszélnek, és ennek az egésznek az előfizetési díja havonként, telefononként, 950 yen, azaz kb 1800 Ft. Ja, és rögtön éltek persze.

Tehát havi 1800 Ft-ért van egy telefonszámom, ami ingyen beszél egy másikkal. Valószínű nem is lesz sokkal több a havi telefonszámlánk :D

Azért azt hozzá kell tennem. Már megpróbáltuk ezt elintézni egyszer, de a másik helyen egy csaj volt és hát mit mondjak...nem volt nagyon a helyzet magaslatán... Szerinte azt nem lehetett elintézni, amit itt a srác megcsinált 10 perc alatt. Egyébként azt tapasztalom, hogy a mindennapi élethelyzetekben nem igazán  talpraesettek a japók. Persze itt is van, aki nagyon okos, meg minden. De sztem a hétköznapi lakosokra ez nem jellemző. Minden, ami klasszá teszi az itteni létet, azt az egymáshoz, meg a természethez való viszonyulásuk okozza. De ha belegondolunk, nem rossz ez. Aki okos, talpraesett, az itt sokat tanul, és vezető válik belőle. Majd ő megmondja a franót. És mivel a japánok, mint a németek is, tisztelik a törvényeket, hát mindenféle ellenkezés nélkül meg is csinálják. Sztem régen nálunk is ez lehetett...csak mondjuk azé' a magyar életrevaló...és a sok szar miatt valahogy elcsúsztak Magyarországon a dolgok.

Tehát itt egy rohadék, aljas ember azért jól össze tudná magát lopkodni....amíg el nem kapnák. Mert nincs kecmec. Loptál? Dutyi a tárgyalásig. Nincs ám szabadlábon védekezés, meg ilyesmi....Ha öltél, előre megfontol szándékkal?  Halálbüntetés is várhat rád. Ittasan vezettél, akár egy..."jajjjjcsakegypohársörtdobtambe"... mértékben? Nem baj 1 milka yen a büntetésed. Assz'em ennyiért senki nem kockáztatja meg. Külföldi vagy? Ha adót fizetsz, mindenben segítünk, minden jár. De ha csalsz, ki innen!

Szóval egy szó mint száz. Szeretnék magyar genetikai térképpel egy Japán hozzáálású Magyarországon élni. Sose jöttem volna el.

 

Ma úgy döntöttem, hogy kevesebb duma, több kép :)

Tegnapelőtt ugyanis arra az elhatározásra jutottam, egye fene megmutatom, hogy hová járnak a gyerekek suliba. ( Hála istennek változatlanul szívesen!  Már ezért érdemes volt kijönni!!)

Szóval suli után meglátogattuk  közvetlenül mellette található parkocskát. Vagyis inkább azt mondanám, hogy a suli a park szélére épült…hm….igen…azt hiszem ez a legmegfelelőbb kifejezés rá.

Bevezetőnek csak annyit, hogy és most ősz van, a park fel van készítve a télre.. FELKÉSZÍTVE. De majd meglátjátok, hogy hogyan. … Ja és ami a talajon zöld, az valami moha fajta. Assz’em teszek egy rövidke sétát majd tavasszal is, amikor virágzik minden, főleg a japán cseresznye…….:)

Hát íme:

A suli.....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A park bejárata.......

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A park.......

Gyönyörű az idő. 18 C°. Mármint ezt nem mindenki osztja kis családomban. Kislányom  a hónak drukkol :)

Mert szerinte a karácsonyhoz az dukál. ÉS MENNYIRE IGAZA VAN!!!!!!!!!!!

Remélem azért addig esik egy kicsi. De csak decemberben. Addig legyen csak ilyen idő.

Tegnap vittem el a gyerekeket a nyelv suliba. Ez már frankó tanítási nap volt.

Odaértünk, cipőt váltottak, mert ahogy sok hasonló helyre, ide sem szabad bemenni utcai cipővel. Vagy hozol papucsot, vagy felveszed az egyen-csúszkát ( mert csúszik ám!!!).

Egyébként ez is jellemző Japánra. A lakásokban is úgy van, hogy amikor belépsz, az előszoba vagy belépő kb. 10 cm-el lejjebb van, mint a lakás szintje. Majdhogynem jelzés értékű. Vagyis itt állj meg, vedd le a cipőd, ne hozd be az utca mocskát a tiszta lakásba, ahol mi meztelen, vagy zoknis talppal járkálunk!! ISTENEM!! Hogy én mennyit küzdöttem otthon, hogy akinek ez nem természetes, azt finoman rávezessem erre, amikor belép a mi otthonunkba! Finoman! Mert van aki ezen halálosan megsértődik. Ja…..azon, hogy amikor bejön a piszkos cipőjével..(bezonyám!!!!!! mert nem csak a sár a piszok!!!!),  és behozza azt a port, ami éppen át van itatva valamelyik utcán pisikélő macska megszáradt húgyával  (elnézést!), akkor miután elmegy, nekem újfent fel kell mosnom, mert mi nem szeretünk ilyen fincsi mocsokban fetrengeni…..igen….én szeretek a földön ülni…meg a gyerekek is szeretnek ott játszani….. Na de megint elkalandoztam :)

Tehát ott tartottam, hogy  gyerekek cipőcseréje, aztán kézfertőtlenítés.

Elbúcsúzás, és mentek is fel az emeletre. Érdekes módon nem volt semmi para. Csak én paráztam egészen 11:20-ig. Hogy vajon hogy élték meg?

Mondanom sem kell, teljesen feleslegesen, Gyakorlatilag azt mondták, kár hogy vége volt, mert nagyon …idézek..” baró volt”. És hogy akkor mostantól ugye minden nap kell jönni. ŐŐŐŐŐŐŐ…TESSÉÉÉK????

A kamaszodó gyerekeim nyelv suliba AKARNAK járni?  Hát ezt is megéltük. Állítólag nagyon aranyos a tanár, és amikor valamit tudtak, nagyon örült, és megtapsolta őket.

Ha valami nem, addig próbálta, meg ismételték, amíg nem ment. És amikor ment, megint taps. Hmmmm…. Lehet, hogy a motiváció mégiscsak többet ér, mint a fenyegetés? Náluk legalább is ez jön be.

Más.

Ma láttam egy parkot. Jujjjj…..holnap fotózok, becsszó!!!!! Meg láttam leander fákat. FÁKAT. LEANDER FÁKAT! Azt hiszem….majd nyáron kiderül, ha virágzik :D

És voltunk bankban is. Egy fürdő faluban.

Kicsi falu, kicsi bank. NAGY SZOLGÁLTATÁS. Ákos  amióta Japánban van, itt összesen 3x utalt pénzt, nekem. Most, hogy megint betévedtünk ide, utalni , készült, hogy elővegye az előző utalásról a formanyomtatványt mintának, hogy könnyebben ki tudja tölteni a mostanit.

Erre a nő ránézett, és mondta, pill. várjon. Elszaladt, és visszatért 5 db papírral. Ilyen utalásossal. Ja. Csak ezek már előre ki voltak töltve géppel. Rajta az Ákos adatai, meg az otthoni számlaszámunk, meg a nevem. Csak az összeget, meg a dátumot kellett kitölteni. Azt hittem leesek a székről. Itt utalt az Ákos 3 x ugyanarra a bankszámlaszámra. Ugyan nincs neki itt semmi számlaszáma, vagy hasonló. Csak bejött az utcáról kp.-t utalni. És úgy gondolták, talán 4x-re is be fog menni, és ugyanide utal még. Hát töltsünk ki neki előre ilyet, ne szenvedjen szegény, had haladjon a dolog. MICSODA?????  Megint tanultam valamit. Ennyit a Magyar bankokról és a szolgáltatásaikról…… Vagy hívjam inkább őket uzsorásoknak?

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon klassz helyen voltunk a héten. Vagyis helyeken.

Elmentünk egy 6 emeletes játék és sportcentrumba. Fúúúú. Még mindig sajog a térdem, akkorát estem a görkorival. Mert hogy aaaannyira biztos voltam benne, hogy remekül tudok görkorcsolyázni ( mert hát mit számít az, hogy 15 éves korom óta nem volt a lábamon ilyen…és hát valljuk be, az nem ma volt ), hogy eltelvén nagy önbizalmammal akkorákat estem, mint egy ló…..

Szóval baromi jó volt. 6 emeleten mindenféle sportolási lehetőség, és egy szint játékterem.

 

Görkoripálya, kismotor ( de tényleg kicsi…még Viri akkorának nézett ki rajta, mint Gulliver),

golfpálya, teniszpálya, golf-gyakorló, teniszgyakorló, baseballpálya. Kipróbáltam, egy gép adogatja a labdát. Még életemben nem volt a kezemben baseballütő. Jó…rendben…kérjünk előbb lassú labdákat. Hehehehe…..nem csak az, hogy majd leszakadt a karom, olyan nehéz volt az ütő, de megesküdtem rá, hogy nem dobott labdát a nyavajás gép. Ja…persze…dobott, csak a leglassúbb, is olyan gyors volt, hogy nem láttam :D Aztán rátapasztottam a szememet a lyukra…és vártam…a ledeken világító embereke, banyek, tényleg megmozdult, oszt már süvített is a laszti. Hm…… Nem tudom, mennyit dobott, talán 20-at? Fogalmam sincs. Nos. Hármat találtam el….. Azt hittem, kifordul a vállam.

Aztán van ott még pingpong is, meg az a rodeo-bika, vagy mi. Meg mindenféle gépek…a felé nem próbáltuk ki, pedig 3 órát voltunk ott.

 

 

A végén kaptunk ajándék zsetonokat, amivel lehetett a nyerőgépeken próbálkozni. Persze nem lettünk milliomosok. De most már értem, hogy válhat az ember a rabjává. Mindig csak egy hajszál választ el attól, hogy leessen az a szemét zseton…..de az a hajszál sajna mindig ott marad :D

Persze itt is elmentem wc-re..ez nálam, már szokás. LÁTNOM KELL!!!. Mert mindig döbbenek, hogy mindenhol milyen tiszta! Hát itt sem volt másképp.

Ja és ez az első alkalom itt a sportcentrumban fejenként átszámítva kb 3500 Ft-ból kijött. és ez is azért ennyi, mert akkor kaptuk meg a kártyáinkat is, és az is pénzbe kerül.

A következő négyünknek lesz kb ennyi.

Tegnap elmentünk két tengerpartra. Az egyik sziklás, a másik homokos. A sziklás van hozzánk közelebb. A gyerekeke alig tudtuk hazarángatni :) Azt hiszem, elég, ha majd a képek beszélnek róla…

Tengerparti séta előtt, délelőtt volt a gyerekeknek az első ismerkedő órájuk a nyelvsuliban.

Természetesen nagyon kedvesek tanárnők. Elmondták, hogy’s mint lesz az egész. Egy darabig csak 3 órájuk  lesz, amik között kb 10 perces szüneteket tartanak. Egy óra írás, egy a nyelvtan, és egy a matematika. Azt is felzárkóztatják. Sok dolgot ők máshogy tanulnak, de ahogy elnéztem a tankönyvet, amit mutattak, van amiben a mi tananyagunk előrébb van, van amiben nem, és van olyan, amit kicsit más módszerrel tanulnak. Ez jó, mert legalább egy feladat megoldását többféleképpen meg tudják közelíteni a későbbiekben.

A két tanár csak őket tanítja. INGYEN…ezt nem győzöm leírni, annyira  szokatlan számomra! Meg az is, hogy mire mi odamentünk, kinyomtatott anyagaik voltak, amiben egy csomó mindent lefordítottak magyarra. Főleg a fontosabb szavakat, kifejezéseket, amik kellenek a tanításhoz. FELKÉSZÜLTEK MAGYARBÓL . ŐRÜLET!!!!!!!!

Hétfőn kezdődik igazán az egész.

Hát ennyit mára…

 

Kaki.

Ettetek már kakit? Mi igen és állíthatom, baromi finom, és illatos. :D :D

Na jó..Ez egy helyi gyümölcs. Sokáig csak nézegettük a zöldséges pulton, mert úgy néz ki mint egy éretlen, paradicsom. De frankón, ám! Ákos mondta, hogy látta már a japánokat kakit enni /bocsi, de tényleg ez a neve :))))/. Ők meghámozzák, vagy kettévágás után kikanalazzák. Az angol kollégája héjastul eszi. Rákerestem a neten. Tényleg lehet így is, úgy is enni. Nosza. Gyerünk. Ide vele. Próba, szerencse. És tényleg. Nagyon fincsi!!! A héja olyasmi állagú, és ízű, mint egy illatos körtéé. A húsa narancssárga, az állaga olyan, mint mondjuk egy közepes keménységű őszibaracké , az íze kicsit a sárgadinnyére emlékeztet, ha külön eszem. A magot nem találtam, vagy olyan inci-finci, hogy nem lehet észrevenni. Szóval héjastul eszem, és egyszerűen isteni!!! Jóó. Mert már kicsit untam a banánt meg a mandarint. Ezeknek elfogathatóbb az ára, de összességében a gyümölcsök a drága élelmiszerek közé tartoznak. Meg a zöldségek sem olcsók. Legalább is az általunk megszokottak. Már

ha találok olyat :(

A kaja érdekes. Nekem kicsit édeskésebb, mint a magyar. Egyenlőre a megkóstoltakból 50 % ízlik, 50 % nem annyira. De végül is én mindent megeszek. Virágnak eddig csak egy valami nem jött be…Soma..hm…..hát lévén magyaros a gyomra a lelkemnek, hááááát. Erősen megjegyzem, mi az amit megeszik. Ákosnak mindegy, ő már megszokta. De a tény, fogy rendesen az otthonról hozott fűszerpaprika! :) Fűszerek többnyire vannak, csak a füstölt ízt kell valahogy megoldanom. Szóval assz’em, elég vegyes lesz az étrendünk :)

Ami drágább: liszt, tejtermék, pékáru, disznó hús, CSIRKESZÁRNY KÖZÉPSŐ RÉSZE. De most komolyan. Nem teljesen százasok. Az a középső, „aligvanrajtahús” cuccos. Nem tudom, mitől ilyen drága. Ha majd tudnak a gyerekek jól japánul, megkérdeztetem velük :)

Viszont vannak jópofa dolgok. Pl. rengeteg az előre becsomagolt, elkészített kaja. Köret, hús, meg miegymás. Naponta frissen kirakják, és este 8 felé leértékelik jó alaposan. Ugyan semmi baja, de másnap már ezeket nem teszik ki, így inkább zárás előtt leértékelik. El is fogy addigra szépen. Ezeknek jó az áruk, és millió fajta van belőle. Azt hiszem bento a nevük. meg az is klafa, hogy ha te délben ilyet akarsz enni, semmi gond, mert megveszed, és még ott a boltban /attól függ, levest vettél-e, vagy ilyen bentot/ vagy forró vizet folyatsz rá, vagy beteszed a mikroba. Mert hogy itt ilyenek is vannak. Ha akarod, helyben megeszed, mert asztalok is vannak, meg kézmosó, hogy előtte-utána kezet tudj mosni. Ha akarod, kiviszed a kocsiba, és ott. Mert ugye mondanom sem kell, hogy van hozzá csomagolva evőpálcika is :)

Van itt is meki, meg láttam KFC is. Majd belekóstolunk :)

Oszt’. Mi is van még, ami érdekes?

Jaaaa . Majd elfelejtettem. A bevásárlókocsik. Mindig van. Mindig tiszta minden kosár. Választhatsz. Viszel kosarat kézben. Vagy ráteszed egy kocsira, így akkor már tolod. Ha fekvő, pici babád van, akkor olyan kocsi viszel, amiben fektetni lehet a gyereket. Ha már tud ülni, akkor olyat, amibe beleültetheted. Ha meg idős emberrel ,mész, vagy esetleg olyan valakivel, akinek eltört a lába, akkor beleülteted az oda kirakott tolókocsiba. És természetesen nem kell aprót keresned, mert nem „pénzzel működnek”.

 

 

 

Fú. Nem ide tartozik, de voltunk az Ákos munkahelyén, ott is csináltam képeket, nagyon szép hely. Kint is, bent is. Meg lefotóztuk, hogy Viri meg én poharat fújtunk magunknak az üvegfújó műhelyben. BAROMI JÓ VOLT!!!!! / Azóta abból iszunk mind a ketten :)/ Háááát. Nem egyszerű, az tuti. És marha meleg van ott.

Holnap írok még róla. Most a fotók.

 

 

 

 

 

Tegnap elmentünk megint a helyi polgármesteri hivatalba, ott találkoztunk azzal a pasival, aki egyengeti gyermekeink sorsát :)

Nagyon szimpi volt, bár az arcából csak a szemeit láttam, ugyanis orr-száj maszkot viselt. Ez itt egyáltalán nem szokatlan. Már nekünk is teljesen természetes. Japánban az a szokás, hogy aki beteg, vagyis tüsszög, vagy köhög vagy csak gyanús, hogy beteg lesz, az az utcán, vagy közintézményben ilyet hord. Mert ők úgy gondolják, hogy nem kéne megfertőzni egymást. Jah…egy kis figyelmesség, ugyebár! Na meg fertőtlenítő folyadékot is találhatunk szinte minden boltban a bejáratnál és a kijáratnál is. ÓÓÓÓÓ! És senki nem viszi el…vajh miért? :)

De visszatérve. A szimpi ürge, meg egy japán nő, meg egy brazil, aki már japánban él egy ideje velünk szemben ültek le. Először nem értettem , minek ide ennyi ember, aztán rájöttem.  Pasi tud ugyan angolul, de nem nagyon, és a brazil nő fordítja le a japánt angolra nekünk. A másik nő meg csak segít, meg mosolyog….:)

A lényeg. Már teljes tervezettel jöttek, hogy szerintük hogy lenne a legjobb és legkönnyebb a gyerekeinknek, és ha mi is beleegyezünk, akkor e szerint a forgatókönyv szerint folytatnánk.

Röviden. Először  elkezdik a nyelvtanulást egy erre specializálódott nyelvsuliban, ahol egy tanár csak kettőjükkel fog foglalkozni. Kérdeztük, hogy nem baj-e, hogy a Viri nem tanult angolt. ÓÓÓ az nem..mutogatnak, meg képekkel dolgoznak.( Egyébként itt sok brazil munkás van japánban, és többnyire az ő gyerekeik járnak ide, akik csak portugálul beszélnek.)

Meg hát SomVirág egy kis előnnyel indul, hisz két írásformát ír, olvas, meg az egyszerű nyelvtant is ismeri. Most már tényleg csak szókincsre kéne szert tenniük, és megtanulni megérteni a beszédjüket.

Na de tovább. Kb 1 hónap múlva meg mennek a rendes suliba is. Japánban az iskolarendszer olyan, mint otthon a 6 osztályos gimi. 6 év az általános, aztán 6 év úgynevezett Junior hight school. Viri még áprilisig általánosba megy, 6. o-ba, Soma meg 2-ba menne a juniorba. De inkább azt javasolták, hogy jobban jár, ha az elsőt fejezi be, mert akkor több ideje van a nyelvre is. Mert aztán a végén tesztet írnak, ami alapján mennek a felsőbb sulikba. Azt mondták, no para….a tapasztalat szerint, az a gyerek, akinek halvány gőze sincs a japán nyelvről, még az is fantasztikus eredményre képes 1 év alatt..és  nekik egy kis sejtésük azért van…

A japán ember megkérdezte, hogy hosszú időre szándékozunk-e maradni Japánban. Csak a gyerekek miatt kell tudnia! És hogy elnézést kér, hogy zavart minket magánjellegű kérdésekkel, de fontos tudnia, hogy hogyan tervezze meg a gyerekek iskoláztatását. ( MI VAAAAAAAAN?????? Ő KÉR ELNÉZÉST, HOGY GONDOLKODIK HELYETTÜNK, ÉS MEGOLDJA A GYEREKEK BEILLESZKEDÉSÉT, ÉS MIND EZT INGYEN?????)

Elnéztük :))))

Ja..a sulikról még annyit. Az iskola ingyenes, a tankönyvek is. Csak a juniorba kell egyenruha, amit meg kell venni. És persze ha sportoltatjuk Őket, meg ilyesmi azt is fizetni kell. Szabályok vannak…lányoknak semmi csicsa-bicsa, telefon felejtő, nekik addig lehet, amíg be nem illeszkednek. Tanárral nem pofázunk, tanárt szülő nem üti J KIRÁLYSÁG!

Végül is ugyanazok az elvárások, mint otthon. Csak itt be is tartják mind a diákok, mind a szülők!

Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy veszik majd az akadályokat. Még szerencse, hogy azért eddig is rendszerben neveltük őket..

Na de megyek… Képeket legközelebb….:)

 

Végre eljutottam oda, hogy képeket is feldobáljak. Csak úgy öszevissza, ahogy jön:

Egyik Japán icipici plaza :)

Aztán ez meg a másik....

És ezek nem a fővárosban vannak, hanem csak itt, meg a mellettünk lévő városkában:)

Nem tudom, észrevettétek -e, de a dekoráció karácsonyi......mert hogy az olyan kavaiiii / aranyos/ :))))))

Ezek meg a korábban említett fáim....ahogy fel vannak készítve a nagy hóra. Igaz, 12 év alatt a városban csak 2x volt nagyobb hó, de azért Ők felkészűlnek..mert ugye jobb félni, mint megilyedni, és a több évtizede ápolt, nevelt fákat nem teheti tönkre az időjárás! :)

 Ígérem, lefotózom a parkot is.....legközelebb.

 

 

 

 

 

 

Ma arról mesélek, hogyan sikerült megúszniuk a Japán embereknek azt, hogy most, életemben előszőr vezettem automata autót, bal kormányosat, balra tarts szabályok mellett egy ismeretlen országban, este , az én csodálatos tájékozódási képességemmel /tudjátok, én vagyok az, aki menetirányba forgatja a térképet :))

Úgy kezdődött, hogy megérkezésünk másnapján, amikor még ippenhogycsak léteztem, tekintettel "gyors" átállásomra, közölte drága párom, hogy oksa, akkor 2 nap múlva BEVISZEL dolgozni, aztán HAZAJÖSSZ a gyerekekkel kocsival. HEHEHE. Viccnek vettem, ám de nem annak gondolta. Aztán megszánt, látván halálra rémült arcomat. Gondoltam, na csak félti a gyermekeinket....

Erre ma, miután SomVirág tele hassal, vígan elvoltak kis kéglinkben, kezembe nyomta a kulcsot, hogy akkor..."- gyerekek, most elmegyünk anyával, Ő vezet, majd jövünk. -"....

ÚÚÚÚÚÚÚ. Bakker. Hogy hivatkozzak utódaink életére......  Mellesleg Viri megkérdezte, ha ütköztök, hívtok? ( Kössz kicsim, most sokkkkkkal jobb .)

Elindultunk..Hááát...mentem vagy 40-el, 30-al, 20-al.....

Okés, Heni, akkor most jobbra...CSATTTTT....az az ablaktörlő....oké...most balra.....CSATTTT....nem esik az eső.....végül is 3 kézrecsapás elég volt, hogy megjegyezzem, az index a jobb oldalon van.

Szupi, megy ez....akkor most kapcsoljuk fel a lámpát....jóóóó.azt már látjuk hogy, a hátsó ablaktörlőnél van ablakmosófolyadék..de világosság még nincs. Miután tisztára mostam a hátsó ablakot, megtanultam, hogy a lámpa is a jobb oldalon van :(

Eddig megvan. A vezetés megy, tudok bal oldalra tartani, indexelni, felkapcsolni a lámpát. Csak éppen azt nem, hogy hol járunk, merre mentünk, és milyen úton jutottunk haza. Azt majd begyakorlom később.

Azért célja is volt a kocsikázásunknak, elmentünk bevásárolni. Egy-két polc még kellett  a beépített szekrényünkbe, meg boríték, miegymás. A szokásos. Fullra megrakott polcok, millió választék.....a bőség zavara......csak előre elkészített, dobozos kévából 30 fajta. Mármint olyan dobozos, mint amikor dobozos sört veszel. Jaaa és persze mindegyikből hideg is-forró is. Igen..jól olvassátok . FORRÓ. Leveszed a fűtött polcról a forró dobozos kávét, kibontod, és megiszod. Vagy a hideget a hűtött polcról, kibontod, és megiszod.

Olyan csajszis kozmetikai dolgok, hogy ajjaj. Közben hajlongó alkalmazottak. Ha ki akarnék szurni velük, 5 percenkén simán megkérdezhetném tőlük, :"- どちらはトイレで すか-Docsira wa toire deska? -" / Merre van a Wc?/ És akkor vszínű aznap este a derekukban enyhe izomlázzal térnének nyugovóra :) De nem teszem, mert annyira rendesek, meg segítőkészek!!! Az egyik üzletben megszólított minket egy idősebb japán úr, és megkérdezte, hogy franciául beszélünk-e. Mondtuk, nem, magyarul. És képzeljétek. Tudta, hogy az egy ország, és hogy hol van. Gyakorlatilag felsorolta a környező országokat is :)

Angolul tudott, így Ákosom elbeszélgetett vele. / Ha Japánul még nem is tud igazán beszélni, de hála az angol nemzetségű Peter barátjának, az megy neki :)))/ És csodák csodájára, még én is értettem a nagyját annak, amiről beszéltek.Hiába...a kényszer, nagy úr!!!!!! :)))) Aztán az úr elköszönt, elnézést kért, hogy zavart minket ( MI VAAAAN ?) És további jókat kívánt. Na . Szóval ilyenek ..

A gyerekeknek is van már hasonló élményük. Mint említettem, a közelünkben van egy gyönyörű park. Oda mentek ki a srácok valamelyik nap kosárra dobálni. Kb 5 perc múlva megjelent 3db 13 év körüli Japán kiscsajszi, és elkezdtek velük " beszélgetni". A szokásos. Honnanjöttetek, mi a nevetek, hány évesek vagytok. Viri lélekszakadva rohant be..anyaaaaaaa ide gyorsan a japán és angol kisokost. Azt hittem rosszul látok. Gyakorlatilag mutogatással, angol-japán vegyes nyelvezettel, de kb 2 órán keresztűl vihorásztak így öten. 0 félelem, vagy szégyenérzet, vagy bármi. Tök lazán, érdeklődve. A gyermekeim gyakorlatilag szárnyalva jöttek be, és lelkesen elkezdték összegyüjtögetni, mi mindent is akarnak majd megkérdezni legközelebb. Aztán tegnap meg Soma fiam szaladt ki egy kicsit pattintgatni. Na 5 perc sem telt el, ellepték a pályát 15-16 év forma fiúk. Na nem úgy mint amire számítana az ember. Hanem: Hello,,hogy hívnak? Idejöhetünk? Okés, dobálj te is nyugodtan, stb.... Vigyorgás, mutogatás, japán-angol vegyes, ismerkedés, labdázgatás, elköszönés... Nagyon kemény. Asszem nem aggódom, megtanulnak-e a gyerekeim japánul, amikor elkezdik végre a sulit. Ja mert mennek!! Ez már tuti!! :)

Voltunk már a helyi önkormányzatnál, vagy mi. Kb 5-en foglalkoztak velünk, halál kedvesek voltak, türelmesek. Futkoráztak ide-oda. Eljöttünk, majd 1 és 1/2 nap múlva kopogtatott a postás, és meghozta mind a hármunk egészségkártyáját.!!!! Szerintetek???? Még haza sem értünk, már postára dobták!!!!!! Van egy Japán ürge, az egyengeti majd a gyerekek iskoláztatását. Nem nekünk kell agyalni, meg aggódni, hová, mikor, hogy... Majd ő felmér, és intéz.

Ennyit mára.

Na majd még jövök :DDDDDD

 

Akkor folytatnám…:)

Szóval megérkeztünk. Ákos elénk jött, hogy megkezdjük kb 3 órás autóutunkat.

Mert még azért ennyi kellett Komatsuig. Ahol jelenleg lakunk. Sokat nem tudok elmondani a kocsikázásról, mert alig bírtam nyitva tartani a szemet. Csak néhány emlékkép …. ..bambuszerdők, néhány magas pálmafa, bonsaiok,tujarengeteg (az a fajta, amiből Magyarországon 1 db kb. 1 méteres példány, valamelyik növényboltban 4000-5000 Ft körül van), virágzó fa, vagy cserje ( nem tudtam belőni), és végestelen-végig rizsföldek.

Na de azért célállomásunk előtt felébredtem, jócskán. Legfőképp arra, hogy Ákos némi aggódással a szemében halkan megjegyezte, hogyaszongya…….”-hááát remélem nem nekem kell tankolnom-„….

MI VAAAAN?????????????  Itt élsz kb 1 és ¾ éve, és még NEEEEM TANKOLTÁÁL?

És különben is….. Ismétlem: MIIII VAAAAAN????

„-Hááát, mert nem tudom, melyik a benzin, melyik milyen benzin, mert nem mindegy ugye…De ha nem tudunk tankolni, elfogy a szusz a gépből, gyalogolhatunk………

ééééés…ööööö..nem most van a medvék szezonja? Ja nem..az tavasszal van..akkor nem tanácsos kirándulgatni csak úgy.

Na visszatérve….természetesen mielőtt teljesen eluralkodott volna rajtam a frász,  egyszer csak előtermett a semmiből két kutas, akik minket és az előttünk éppen behajtó két kocsit elkezdték terelgetni a megfelelő kúthoz. Szó szerint. Aztán az autó elé ugrott az egyik, és mutatta, hogy hol, és mikor álljunk meg. Bakker…ennyire látszik, hogy külföldiek vagyunk. Ja , bocs..igen, ennyire látszik hahahahaha. De aztán láttam, hogy szalad a másikhoz, és ott is mutogat. Akkor ez nem a mafla fejünknek szól.

Ákos meg csak ült néma csendben, póker arccal a kormány mögött, és várt. Nem forgatta a fejét, nem szállt ki. Na kész. Ez besokkolt valamitől. Miért nem száll ki? Aztán kiderűlt. Hát mert nem is kell. A kutas srác odasasszézott, földig hajolt és megkérdezte mit akarunk tankolni, mennyit, mivel fizetünk. Aztán odafutott a kúthoz, berakta a pisztolyt a tankba, de előtte gondosan beszorított valahogy egy rongyot, hogy ne legyen foltos a kocsi, beállított valamit a kúton, és továbbkocogott a másik kocsihoz. A másik ugyanezt csinálta arrébb. Aztán a mi gépünk elkezdett sípolni, vagy mi. Erre a helyre kis legényke visszakocogott hozzánk, kivette a pipát, letörölte az autót, mert jajjjjj egy csepp odacseppent :)

Aztán körberohanta a kocsit, megmondta, mennyi lesz, meghajlás, elvette a pénzt, megint elszaladt, hozta a számlát, valami pontgyűjtő kártyát, meg a visszajárót. Ja mert hogy itt nincs borravaló. Hopp. Elfelejtettem, hogy megint meghajolt. És nem tudom, észrevettétek-e, de FOLYAMATOSAN ROHANT. De szó szerint. Mind a kettő. A három kocsit pont annyi idő alatt tankolták meg, amennyi idő alatt Érden a benzinkutas srác felfogja, hogy nem kell segítenie.

Na itt már felébredtem, komolyan. Óóóó és majd elfelejtettem. Mindvégig MOSOLYOGVA tették ezt. Kristálytiszta ruciban.

Innentől már jobban megfigyeltem mindent. Ember gyalogosan az utcán alig. Csak elvétve. Bicajon sulis fiatalok, egyenruhában. Mindig az adott iskola színeiben. Baromira tetszik!!!!

Helyi közlekedés nincs. Autó, vagy bicaj, vagy lábbusz. A városban praktikus, kis city-autók. Sose láttam ilyeneket. Általában 3 ajtósak, és kocka alakuak. nem csodálkoznék, ha meglátnék valahol egymáson parkoló kocsikat :))))

A pályán meg kész autócsodák. Na ilyeneket sem láttam még!!!!!! Nagy, hosszú, leültetett, agyon spoilerezett csilli-villi gyönyörűségek. És nem lépik túl a megengedett határt. Én nem is értem, hogy ezekkel a futurisztikus autókkal hogy bírják ki!!!!!!! Sztem ha hirtelen átpakolnánk ezeket az M7-re, és beleültetnénk a magyar nagymenő fiatalságot, ajjajj..az tuti, hogy minimum tömegszerencsétlenség lenne. És még a verdák profi biztonsági rendszere sem segítene annál a sebességnél, amivel meghajtanák ezeket az istenkiválsztottjavagyokvelemnemtörténhetsemmi- fiatalok.

De megint elkalandoztam.

A lakás:

Ez egy olyasmi helyen van, mintha mondjuk Budatétény kertes házas része lenne. Csak a házak nem egymás mellett, szépen párhuzamosabb vannak, hanem össze-vissza tájolással lettek építve. Kicsi, helyes épületek.  A miénk egy 4 lakásos ház. Keskeny utcák vannak, egyszerre csak egy autó fér el :) A megengedett legnagyobb sebesség 30 km/h. Betartva!!!!

Van mellettünk pár lépésre egy nagy park. Középen fű, körben futó-gyalogló sáv. Egyik szélén játszótér, ép játékokkal. A másik részén egy kosárlabdapálya, meg egy baseball-gyakorló pálya. ( Imádják a baseballt!) A baseball pálya persze homokos. Jaaa, és van a park végén egy WC. Olyan tiszta, és olyan szép, mintha egy magánlakásba mennél be. Itt semmi nincs összefirkálva, vagy lezúzva. És kristálytiszta!!! Pedig Japánban a WC-k nem fizetősek!!!!

És körben gyönyörű fák , meg bokrok. Van olyan cserjeféle, ami virágzik. Fogalmam sincs, miféle, de ugyanúgy meg van kötve, mint egy bonsai.

Pár utcányira kezdődik tőlünk a belváros. Hatalmas bevásárló komplexusok, minden kitáblázva, kivilágítva. Ebből adódik, baromira nem tudom még mindig, mi merre van :(

Nem úgy van az, hogy jaa, annál a játékteremnél jobbra, aztán a piros táblánál balra. Mindenhol táblák, reklámok, és egyszerűen nem látszik, hogy az a kocka épület, most közért, hobbi bolt, cipőbolt, vagy zöldséges. Ugyanis mindegyik elég nagy, színes és világít.

Fúúú és ez a választék, ami bent van!!! Jajj, elkövettem azt a hibát, hogy bementem az Ákossal egy elektronikai áruházba. JAJJJJ. Ott mi van!!! Atyaúristen! Egy csomó elektronikus kütyüről el sem tudom képzelni, mire van!!!! És láttam hűtőket. Fúúú! Na ott már szájkosár kellett!!!

Szinte mindegyiknek olyan az elrendezése, hogy felül kétfelé nyitható ajtó, alul meg fiókok. Mint egy komód, olyan. És a fiókokon belül fakkok, elosztók, plusz kis fiókocskák. ÚÚÚÚ.

Belül meg olyan tojástartók, meg nemtudommirevaló fakkok, hogy ajjaj. De ami hab volt a tortán, az a két oldalról nyitható ajtós hűtő. Ha balról közelíted, balról nyitod ki. Ha jobbról, akkor jobbról nyitod. Beszarás. Ezzel szórakoztunk egy kicsit :)

Na ennyit mára. Holnap is van nap.

 

Ahogy ígértem én ( a Heni :)) folytatom Ákos helyett a blogot.

Végre idefértem a géphez, lévén a gyermekeim kint kosaraznak, meg ismerkednek a közeli parkban Japán csajszikkal…..így kell ezt :)…mert hogy itt ilyen is van, kosárlabdapályával, meg baseball-gyakorló pályával. Mármint hogy park..ja meg Japán csajszik is, na de ne szaladjunk ennyire előre..

Onnan kezdeném, hogy családi kísérettel, meg segédlettel kiszenvedtük a csomagjainkat Ferihegy 2-re. Ott rögtön utolért az első sokk, miután is kiderül, hogy együtt fogunk utazni egy Japán turistacsoporttal. Természetesen egészen Nagoya-ig. Azaz hogy Helsinkiig is, no meg átszállás után Nagoyáig is fullon volt mind a két gép. Pfűűű…..mondjuk sok vizet nem zavartak, tényleg kulturált nép!

Szóval az út hosszú volt, meg fárasztó. Én egy percet sem aludtam. Soma hébe-hóba  egy-egy órát, Virág egy kicsit többet.

Sok szót nem érdemel az út. Kényelmes, szép gépek, a tengerentúli járaton mindenkinek saját képernyő (mondanom sem kell, képernyőérintős mind!), sok filmmel, játékokkal, bőséges kaja, stb…

Talán csak annyit, hogy a kis kézipoggyászomon tudtam a legjobban lemérni, hogyan haladok Magyarország felől Japán felé…

Ferihegy 2:…vonszolom a csomagot, zakatolnak a kerekei, mint állat. Megpróbálom inkább vinni, de barom nehéz..mivel hogy teljesen kihasználtam a kézipoggyász max súlyhatárát is. Marad a zakatolás és a faarc.

Helsinki:……a csomag vonszol engem, szolid csapágyhanggal, mivel hogy sok helyen szőnyeg van, de ha nem, akkor a burkolat összeeresztése annyira passzol, hogy alig bömböl a bőröndöm, és a súlya miatt gyakorlatilag magától gurul.

Nagoya-Japán:……állok, mégis haladok, és a poggyászom a kimerültségtől frankón alszik. Jaaaa…peeersze….mozgójárda…végig….aztán tükörsima és fényes padló.

Na de ebbe a csilli-villi országba nem lehet ám csak úgy bejutni..akármilyen sziklaszilárd vízumod, meg mi a csodád van..Ferihegy és Helsinki ellenőrzési pontjai után Japánban még át kellett jutnunk kb 3 ponton. Az elsőnél rövid interjú, az uccsónál fénykép, ujjlenyomat.

Ja persze mind ezt mosolyogva, földig hajolva…De nézve ezt a precizitást…hát nem szeretném megtudni, milyen az, ha ott találtak volna a bőröndömben valami nem odavalót.

De valamiért úgy döntöttek, bejöhetünk..így hát itt vagyunk. Szerencsére, különben sose láthattam volna meg ezt a csodát, ami itt van.

De ezt majd holnap :) Ma tényleg sokat írtam….

 

Ma meglátogattam egy buddhista kegyhelyet, ami Komatsu falusiasabb részén található. (Tulajdonképpen az egységes Komatsu város csak 1889 óta létezik, 1940-ben egyesült Ataka várossal és a közelben lévő hat kisebb faluval, majd '55-ben és '56-ban hozzácsatoltak további hét falut.)

A parkban lévő barlangbejáratot a buddhista őrző isteneknek szobrai szegélyezik. Belül télen-nyáron egyforma hőmérséklet van, és labirintusszerűen lehet sétálni több irányba. Láthatunk számtalan szobrot, és elénk tárul a pokolnak egy rettenetes színhelye. (A nagy páratartalom miatt a legtöbb bent készült képem homályos lett, és a túl véreseket nem is fényképeztem le.)
Amikor kiérünk barlangból, átmehetünk a parkba, ahol Buddha hat méteres fekvő szobra látható, de mivel én a másik irányba indultam, erről nincs képem.
Jelenleg a második generációs főpap, Mr. Hakuma Tsugata készíti a legnagyobb Buddha szobrot Japánban, melynek a fejet már befejezte.
További képek itt:indafoto.hu/korben_dallas/hanibe_gankutsuin
Komatsu élő képek meg itt:www.city.komatsu.lg.jp/livecamera.html

 

A héten, gondoltam kipróbálom és utalok haza egy kis pénzt. Egyik ebédidőben kiugrottam a közelben lévő postára, mely bank is egyben, talán az a különbség, hogy a JpBank a világ legnagyobb magánkézben lévő bankja, 3.5 billió ¥ (5.25 billió forint) alaptőkével.
Mivel mindent tudtam már, például, hogy mennyi az átutalás díja, teljesen magabiztos voltam. Le is irattam Japánul a kollégámmal, hogy mit szeretnék, amit elegánsan oda is csúsztattam az ügyintézőnek, fel is vidult tőle! Előtte láttam, hogy tolták egymást előre, nehogy angolul kelljen beszélni.
Mindent értettek is, előkerült  egy tájékoztató füzet (erről majd késöbb), meg a papír amit ki kell tölteni.
Nézem, nézem... hát erre hova kell írnom az otthoni számlaszámot? Sehová, mondják nagy örömmel,  mert a postás címre viszi ki a pénzt! Mondom az nem jó, mert a számlámra szeretném (ugyanis akkor az átváltás deviza, ami 7 forinttal mindig jobb a valutánál). Na ekkor került elő a  kilenc nyelven íródott kis füzet, és mutatják Magyarországra csak így lehet. Hát akkor "sorry", és húztam vissza ebédelni!
Ebéd közben jobban átnéztem a füzetet.
Első meglepetés: románul is benne van az infó.
Második, talán már nem is meglepő: Szlovákiába, Csehországba és Romániába, (mivel gondolom  fejlettebbek) nem csak ez az egy módja van a pénz eljutásának, hanem lehet még postaszámlára, illetve bankszámlára küldeni a pénzt.
Nem röhej, a Szlovák és a Román Otp-be tudnék utalni, csak a Magyarba nem... hát erről ennyit.

Most Zsolt barátom kommentjére had reflektáljak. A gps tényleg jó dolog, van itt is, nem is veszik ki az autóból. Egyébként  néha úgy mennek be a boltba vásárolni, hogy járó motorral ott hagyják a kocsijukat, és az sem meglepő ha ott marad az első ülésen a tulaj táskája / retikülje.
Na de vissza az eredeti témához. Tegyük fel van a kocsiban gps, és átállítom angolra.
Eddig jó, ez a Nata-dera templom címe, ezt kéne beírnom:
〒923-0336 石川県小松市那谷町ユ122
Nem is gondolkozom gps vételén!
 

Tegnap (hétfő) az autómúzeumban voltam, és elsőre odataláltam! Itt 12.000 m2-en kb. 500 autó látható. További képek:indafoto.hu/korben_dallas/motorcar_museum_of_japan/

A pénteki kirándulásra elterveztem, megnézem a Koke-no-sono kertet.
Minden rendben is zajlott nem aludtam el, volt térképem, tehát készen voltam testileg lelkileg.
A térkép szerint is meglehetősen egyszerű odatalálni, a munkahelyemre vezető útról kell balra lefordulnom, aztán toronyiránt és megint balra. Így is tettem, de valahova egész más helyre lyukadtam ki. Ebben a kisvárosban találtam egy útjelző táblát, hogy jobbra 16 km-re szintén van valami, amit meg szeretnék nézni -egy pillanatig át is futott a fejemen az egyszerűbb út esélye-,de kitartottam akkor is a kertet nézem meg, és elindultam visszafelé.
A következő nagyobb kereszteződésnél lévő táblán rajta is volt, 3.6 km-re van, tehát innen már nem ronthatom el. De mégis, mert az újabb nagyobb kereszteződésben visszafordulva, megint 4 km-re voltam a céltól. Ez nem lehet, egész Európát bejártam Angliától Dániáig, és sosem tévedtem el.
És ekkor vissza, és megint vissza, és megint vissza, persze különböző útvonalokon, hátha én vagyok a hülye...
Végső elkeseredésemben, már mindent bevetettem, és feleségem módszeréhez folyamodtam, a térképet is menetirányba tekertem, de nem segített. Szerencse, hogy nincs velem, mert már mondaná: -látod, nem csak a nők tudnak eltévedni!
Elegem lett a térképből, ember kellett. A városban megálltam egy motorkereskedés előtt, és megkérdeztem az utcán szerelő tulajtól, merre is az arra. Készségesen útba is igazított, menjek egyenesen, aztán balra lesz a Nata-dera templom, és...
Jaj mondom, állj jó lesz az is! (Elegem lett a csalingázásból.)
Tök jó, ez közel is van, szép is gyerünk. Ez sem lett meg elsőre, ugyanis rájöttem, az amúgy mindent logikusan végző Japánok arra gondoltak, hogy a kereszteződésnél kiírják angolul, merre és milyen messze van a cél, de arra nem, hogy közben meg kell tanulnod olvasni a kanji-kat. A lényeg ahol le kell fordulni, már nyoma sincs az angol útbaigazításnak, ezért ha valaki erre jár, azt tanácsolom a táblánál nullázza le a napi számlálót a kocsiján, és ahogy az adott km-nél van álljon meg, és keressen valakit aki segít. A végén bejutottam.
Nata-dera annak a Shingon szektának egy híres temploma, amiről azt mondják, hogy 717-ből származik, mikor Taicho Daishi otthont adott egy fegyveres istenségnek a sziklás barlangban. A templomot Kaga harmadik ura, Maeda Toshitsune által, újjáépítették az Edo időszakban. A hely leglátogatottabb lombhulláskor. További képek itt:indafoto.hu/korben_dallas/alap_album

Hát sikerült az esti netezés miatt a hétfői napom feléig aludnom, így az előirányozott kirándulás meghiúsult. Ugyanis a kinézett park délután négykor bezárt, nekem meg háromkor sikerül az autóba ülnöm. Azért mentem egy kört hátha felfedezek valami hasznosat, de nem. Tanulság: este aludni kell!

Azért írok is pár meglepő dolgot, a hülyeség nem Magyar sajátosság alcímmel.
Történt ugyanis, hogy beszéltem Inowashiro-ban dolgozó kollégámmal, aki mondta, hogy náluk baromi népszerű a szójatartó üvegecske, ami egy kb. 10-12 cm magasságú dugós palack. István mondta, hogy arra csiszol "sakura"-t (cseresznyefavirág) és egy héten elmegy belőle 20-25 db. Na erre én is belelkesültem, mondom Michiyo-nak csiszolok én is , mert a másik üzletben viszik mint a cukrot. Okés, mondja és odahoz egy darabot, hogy majd meglátjuk veszik-e az öregek. Asszem kiesett neki, hogy a másik üzletben népszerű... sebaj megcsináltam. Ezek után, három napig ki sem tették sehová, és a negyedik nap hozott nekem minden színből, hogy ezeket is csináljam meg. Hát jó, amikor kész voltam, mondtam baromi gyorsan megy , ezért ne adjuk drágán. Erre ő: érti, hogy Európában olcsó az ólomkristály, de itt máshol nem vesz az ember, ezért rátett +120%-ot. Ő tudja...
Gondoltam, hogy legyen az alsó szinten is, csinálok még. Azt mondja az nem jó, mert a Tokiko (a felső szinten lévő 59 éves eladó) nincs jóban a lenti lányokkal. Először nem is tudtam jól értettem-e a dolgot, ezért arra kérdeztem rá, hogy a fizetésükön felül az eladott cuccok után kapnak-e százalékot. (Ezt egy kicsit félve is tettem, ugyanis ha fizet az ember valahol, a pénzt egy kis műanyag tálcára kell tenni, mivel szerintük a pénz mocskos dolognak számít. Azt nem tudták viszont megmondani, honnan ered ez a hagyomány, de már megszokták.) Visszatérve, százalék az nincs. Hát megpróbáltam levezetni, ha több ember látja (mert van aki fel sem jön az emeletre), többet adunk  el, és az jó a cégnek, meg különben is, ez a Toki problémája nem az enyém. Aha, ő érti, hogy ez kicsinek látszik, de mégis nagy probléma, és mi fönt hárman, egy csapat vagyunk!
Hah... teamplayer lettem!
Na, teltek múltak a napok, azért el-el adogattak belőlük. Aztán beszéltem megint az Istvánnal, és kérdeztem, nem értettem-e félre azt, hogy minden héten 20-30 db-ot eladnak? Igen, valóban elmegy ennyi.
Na mondom, itt valami nem kóser, kérdem mennyi az annyi? Ki is derült az alapban 1000 ¥-es szójásüvegre 5-600 ¥ megy rá, szemben a mi 1200¥-ünkkel. Másnap, ahogy alkalom adódott el is mondtam mi a helyzet, le is vezettem papírra, hogy kicsi haszonkulccsal többet adnánk el, és nem csak a polcon állna az árú, mert ha csak ott áll, akkor bezár a cég, nem lesz senkinek munkája, stb. Erre Michiyo azt mondta, ez így jó, mert neki ennyit kell rátenni.
Ez a menet nem sikerült...
Mindezek ellenére, Japán gazdasága valahogyan a miénknél jobban működik!
 

A hétfői szabadnapom elött, már kinéztem magamnak a város honlapján hova is fogok kirándulni. Mert tulajdonképpen Hakusani kirándulás is úgy sikerült, hogy megnéztem a neten Komatsu nevezetességeit, eldöntöttem a Rojo parkba megyek, igen ám de amit térképet találtam azon minden kanjikkal volt írva! De egy cseppet sem keseredtem el, gondoltam... park...zöld...volt kettő is a közelben, megnézem hátha bejön.
Hát bejött... rögtön elsőre sikerült a sportpályákat látnom! A második zöldre amikor rá akartam repülni, akkor láttam meg a táblát Hakusan 16 km, meghogy templom is van ott.
Na de vissza a hétfői rákészülésre. Vasárnap megkérdeztem a munkatársnőmet, hol lehet venni olyan térképet amit bírok olvasni, és a Rojo park még mindig érdekelt. Hát térképet... olyat sehol, de ha bemegyek a helyi önkormányzatba, ahol a registrációs kártyámat is intéztem, és mellesleg a Rojo park mellett van, ott adnak a turistáknak ingyen.
Uhhh, bakker... pedig láttam is, csak valahogy kiesett.
A mosás, vasalás, porszívózáson kívül a hétfő délelötti program meg is volt. A hivatalban odamentem az információs pulthoz, és kérdem beszél-e angolul... persze nem, sebaj ott volt egy olyan térkép ami nekem is kellett volna , csak japán nyelvű. Dugom az ember orra alá... mondom: turista... jönni... idegen országból... nem beszélni tiéd nyelv... kérni ilyet... kanji nem jó... plíz inglisest! Hát nem érti... sehogy sem érti! De nyúl a telefonhoz (na megmenekültem) és hív valakit. Jött is egy nő, na és mi volt az első kérdése? No persze japánul. Az hogy brazil vagyok-e? Há persze... a brazil szambaválogatott tagja vagyok! Azt mondom ennek is... plíz inglis map... erre ő áááá inglisu... hai! Nah rájöttetek végre! És lőn világosság... jött egy ember, aki beszélt is, értett is, és adott is térképet! Ekkor nagyon örültem, megvan minden, a térkép szuper, a Rojo park ráadásul a nagyított térképen van, ahol a parkon belüli helyek is ott vannak, na akkor hajrá!
...És ekkor veszem észre, hogy a fényképezőgépet otthon hagytam.
Remélem mindenki szerint megérte visszamenni érte.

2008. 05.18.

Megérkezett a városba az Otabi/Kabuki fesztivál,és az elmúlt estéket ott töltöttem. Ez a regionális fesztivál (Ishikawa járás) ,ami északról indul, és pár napot tölt minden városban. Körülbelül 350 éve rendezik meg ezen a helyen. A Kabuki gyerek fesztiválon nyolc Hikiyama szinpadon, minden este lehet látni a gyerekek előadásait. Része még a fesztiválnak az utcai felvonulás tradicionális ruhákban, dob együttes, színház, stb. Minden este az egyik utcában felépítenek egy bódésort, ahol főleg ennivalókat, édességeket, akváriumi halakat, teknősöket, és a gyerekeknek néhol apróbb játékokat lehet venni. A játékokra talán nem is vétel a legjobb szó, mert a legtöbb helyen zsákbamacskaszerűen ki kell pecázni valamit, ami lehet élő is. 

2008.05.14.

Kicsit ellustultam írásilag, fárasztó volt átszerkeszteni a blogot (mindezt kocsiból… mert még mindig nincs a lakásban net! DOLGOZNI JAPÁNOK!!!) ,hogy minden új előre kerüljön, de most pótolom.

A mai napon bemutattak a főfőnök egyik fiának… na ezt később tudtam meg! Mivel a tulajdonos már nem nagyon foglalkozik a cég ügyeivel, 30 körüli fiai viszik azt. Egyébként a cég fő profilja az élelmiszer kereskedelem, de volt gondolom egy kis mellékes is amit a két (régebben három) ajándékboltba fektettek. Csak úgy japánosan Glassware Hall-nak hívják, és azért van már csak kettő, mert a harmadik egy földrengéstől megsemmisült.
Vissza a bemutatáshoz. Már otthon utánaolvastam, hogy ha névjegykártyát adnak át, két kézzel kell átvenni… na eddig ment. Aztán véletlenül sem szabad megnézni, mert sértésnek számít… na ez már nem ment. Azért  illetlengég, mert a névjegykártya típusa, minősége miatt a másik ember (átadó) azt gondolhatja, hogy ezzel rangsorolom valahová. A harmadik dolog: amíg ott van a másik fél, nem szabad eltenni, ez is illetlen… ezt nem rontottam el. Háromból kettő, nem is rossz egy kezdőtől. Egyébként a külföldinek azért elnézik… meg azt is, hogy hogyan hajolsz meg. Állítólag elég sokféle van, én csak simán törzsből nyomom.

Megkérdeztem a kolléganőmet, van-e itt valahol olyan üzlet (outlet vagy second hand store) ahol kiárusítás van. Mondjuk itt bármely üzlet az utolsó darabjait eléggé leértékeli, például lehet venni 2000 ¥-ért márkás edzőcipőt is. Asszem el is kezdek vaterázni! Michiyo el is küldött egybe, ahol döbbenetes választék volt: cipő, ruha, játék, könyv, videó, műszaki cuccok és mindenféle kiegészítő a felsoroltakhoz. Talán csak II. Világháborús halott német katona nem volt. Hangulatát tekintve a londoni soho üzleteihez lehet hasonlítani. Elférni alig lehet a sok cucctól, és hatalmas a hangzavar, ugyanis a polcok tetején vagy magnó, vagy videójáték demo-ja üvölt, egymásól alig két méter távolságra. Ja, és a second hand sem teljesen találó kifejezés, akad azért szép számmal új termék is. Egyszer majd az egészet levideózom, és fölteszem ide.

 

 

2008.05.12.

Ma szabadnapom van. Délelőtt jött a házhoz egy kosaras autóval egy szerelő és valami kütyüt szerelt a ház falára... talán ez hiányzik az otthoni netemhez? A furcsa az egészben ( mármint a szerelésben) ,hogy ketten voltak és a másik embernek az volt a feladata, hogy az amúgy is keskeny utcán az autó mellé bójákat tegyen és egy piros zászlóval irányítsa a forgalmat, ja és mindezt teljes védőfelszerelésben: sisak, fehér kesztyű mellény, stb. Kutya sem jött! Neki más feladata nem volt, még az autót is a szerelő vezette.

Most megyek megnézem a neten a környék nevezetességeit.
Aztán elmentem Hakusanba, egy völgyben lévő kis faluba, 16 km-re Komatsutól. Itt van egy múzeum, források, vízesés, stb. Télen nagyobb az élet, mert a környék tele van sielőkkel. Azért csináltam pár képet: