Na. Van végre telefonszámom. Meg a gyerekeknek is egy közös. De az az érdekes, hogy gyakorlatilag amióta itt vagyunk, csak az Ákosnak volt száma. Vagyis amikor elmentünk vásárolni, vagy amikor a gyerekek suliban voltak, nem tudtuk őket elérni. De valamiért sem mi, sem ők nem paráztunk. Tök nyugisan mentek be a suliba, és marha lazán itthon maradtak. És nem jutott az eszemben a szokásos para, hogy jajjj..mi lesz, ha történik valami, vagy mi lesz, ha velünk lesz valami, és nem tudunk nekik szólni..stb.... Annyira átragadt rám ez a nyugi, hogy nem tudom mi lesz, ha hazamegyünk...nagyon oda kell figyelnem arra, hogy ne hagyjam bent a kocsiban a táskámat, meg amikor beszaladok a házba, beriasszam az autót..... Meg a gyerekek is vigyázzanak nagyon, mert száguldozni fog otthon mindenki, és leszarják, hogy az út szélén egy gyerek próbál egyensúlyozni az életbenmaradásáért.
Na de a telcsi. Bementünk egy SoftBankba, hogy van két európai telcsink, kéne bele kártya.
Oksa. Tőszavakban, mert kb ennyi idő alatt kész volt. Kellett az Ákos valamilyen igazolványa, vagy jogsija. Aztán megkérdezte az ürge, az úgy jó, ha a két telefon egymással ingyen beszél? Ez a plusz nem kerül semmibe..őőőőőő...legyen :) Akkor ha akarjuk, találjunk ki 8 számot, és akkor az lesz a telefonszámunk, ez is INGYÉ, de ha nem, dob a gép kettőt. Már meg sem lepődtem. Oksa...dobja a gép. Na akkor...semmi kérvény, vagy 20 oldalas szerződés, vagy valami. Hanem csak egy aláírás egy lapon. És lett két ELŐFIZETÉSES számunk, amik egymással ingyen beszélnek, és ennek az egésznek az előfizetési díja havonként, telefononként, 950 yen, azaz kb 1800 Ft. Ja, és rögtön éltek persze.
Tehát havi 1800 Ft-ért van egy telefonszámom, ami ingyen beszél egy másikkal. Valószínű nem is lesz sokkal több a havi telefonszámlánk :D
Azért azt hozzá kell tennem. Már megpróbáltuk ezt elintézni egyszer, de a másik helyen egy csaj volt és hát mit mondjak...nem volt nagyon a helyzet magaslatán... Szerinte azt nem lehetett elintézni, amit itt a srác megcsinált 10 perc alatt. Egyébként azt tapasztalom, hogy a mindennapi élethelyzetekben nem igazán talpraesettek a japók. Persze itt is van, aki nagyon okos, meg minden. De sztem a hétköznapi lakosokra ez nem jellemző. Minden, ami klasszá teszi az itteni létet, azt az egymáshoz, meg a természethez való viszonyulásuk okozza. De ha belegondolunk, nem rossz ez. Aki okos, talpraesett, az itt sokat tanul, és vezető válik belőle. Majd ő megmondja a franót. És mivel a japánok, mint a németek is, tisztelik a törvényeket, hát mindenféle ellenkezés nélkül meg is csinálják. Sztem régen nálunk is ez lehetett...csak mondjuk azé' a magyar életrevaló...és a sok szar miatt valahogy elcsúsztak Magyarországon a dolgok.
Tehát itt egy rohadék, aljas ember azért jól össze tudná magát lopkodni....amíg el nem kapnák. Mert nincs kecmec. Loptál? Dutyi a tárgyalásig. Nincs ám szabadlábon védekezés, meg ilyesmi....Ha öltél, előre megfontol szándékkal? Halálbüntetés is várhat rád. Ittasan vezettél, akár egy..."jajjjjcsakegypohársörtdobtambe"... mértékben? Nem baj 1 milka yen a büntetésed. Assz'em ennyiért senki nem kockáztatja meg. Külföldi vagy? Ha adót fizetsz, mindenben segítünk, minden jár. De ha csalsz, ki innen!
Szóval egy szó mint száz. Szeretnék magyar genetikai térképpel egy Japán hozzáálású Magyarországon élni. Sose jöttem volna el.
