Ma arról mesélek, hogyan sikerült megúszniuk a Japán embereknek azt, hogy most, életemben előszőr vezettem automata autót, bal kormányosat, balra tarts szabályok mellett egy ismeretlen országban, este , az én csodálatos tájékozódási képességemmel /tudjátok, én vagyok az, aki menetirányba forgatja a térképet :))
Úgy kezdődött, hogy megérkezésünk másnapján, amikor még ippenhogycsak léteztem, tekintettel "gyors" átállásomra, közölte drága párom, hogy oksa, akkor 2 nap múlva BEVISZEL dolgozni, aztán HAZAJÖSSZ a gyerekekkel kocsival. HEHEHE. Viccnek vettem, ám de nem annak gondolta. Aztán megszánt, látván halálra rémült arcomat. Gondoltam, na csak félti a gyermekeinket....
Erre ma, miután SomVirág tele hassal, vígan elvoltak kis kéglinkben, kezembe nyomta a kulcsot, hogy akkor..."- gyerekek, most elmegyünk anyával, Ő vezet, majd jövünk. -"....
ÚÚÚÚÚÚÚ. Bakker. Hogy hivatkozzak utódaink életére...... Mellesleg Viri megkérdezte, ha ütköztök, hívtok? ( Kössz kicsim, most sokkkkkkal jobb .)
Elindultunk..Hááát...mentem vagy 40-el, 30-al, 20-al.....
Okés, Heni, akkor most jobbra...CSATTTTT....az az ablaktörlő....oké...most balra.....CSATTTT....nem esik az eső.....végül is 3 kézrecsapás elég volt, hogy megjegyezzem, az index a jobb oldalon van.
Szupi, megy ez....akkor most kapcsoljuk fel a lámpát....jóóóó.azt már látjuk hogy, a hátsó ablaktörlőnél van ablakmosófolyadék..de világosság még nincs. Miután tisztára mostam a hátsó ablakot, megtanultam, hogy a lámpa is a jobb oldalon van :(
Eddig megvan. A vezetés megy, tudok bal oldalra tartani, indexelni, felkapcsolni a lámpát. Csak éppen azt nem, hogy hol járunk, merre mentünk, és milyen úton jutottunk haza. Azt majd begyakorlom később.
Azért célja is volt a kocsikázásunknak, elmentünk bevásárolni. Egy-két polc még kellett a beépített szekrényünkbe, meg boríték, miegymás. A szokásos. Fullra megrakott polcok, millió választék.....a bőség zavara......csak előre elkészített, dobozos kévából 30 fajta. Mármint olyan dobozos, mint amikor dobozos sört veszel. Jaaa és persze mindegyikből hideg is-forró is. Igen..jól olvassátok . FORRÓ. Leveszed a fűtött polcról a forró dobozos kávét, kibontod, és megiszod. Vagy a hideget a hűtött polcról, kibontod, és megiszod.
Olyan csajszis kozmetikai dolgok, hogy ajjaj. Közben hajlongó alkalmazottak. Ha ki akarnék szurni velük, 5 percenkén simán megkérdezhetném tőlük, :"- どちらはトイレで すか-Docsira wa toire deska? -" / Merre van a Wc?/ És akkor vszínű aznap este a derekukban enyhe izomlázzal térnének nyugovóra :) De nem teszem, mert annyira rendesek, meg segítőkészek!!! Az egyik üzletben megszólított minket egy idősebb japán úr, és megkérdezte, hogy franciául beszélünk-e. Mondtuk, nem, magyarul. És képzeljétek. Tudta, hogy az egy ország, és hogy hol van. Gyakorlatilag felsorolta a környező országokat is :)
Angolul tudott, így Ákosom elbeszélgetett vele. / Ha Japánul még nem is tud igazán beszélni, de hála az angol nemzetségű Peter barátjának, az megy neki :)))/ És csodák csodájára, még én is értettem a nagyját annak, amiről beszéltek.Hiába...a kényszer, nagy úr!!!!!! :)))) Aztán az úr elköszönt, elnézést kért, hogy zavart minket ( MI VAAAAN ?) És további jókat kívánt. Na . Szóval ilyenek ..
A gyerekeknek is van már hasonló élményük. Mint említettem, a közelünkben van egy gyönyörű park. Oda mentek ki a srácok valamelyik nap kosárra dobálni. Kb 5 perc múlva megjelent 3db 13 év körüli Japán kiscsajszi, és elkezdtek velük " beszélgetni". A szokásos. Honnanjöttetek, mi a nevetek, hány évesek vagytok. Viri lélekszakadva rohant be..anyaaaaaaa ide gyorsan a japán és angol kisokost. Azt hittem rosszul látok. Gyakorlatilag mutogatással, angol-japán vegyes nyelvezettel, de kb 2 órán keresztűl vihorásztak így öten. 0 félelem, vagy szégyenérzet, vagy bármi. Tök lazán, érdeklődve. A gyermekeim gyakorlatilag szárnyalva jöttek be, és lelkesen elkezdték összegyüjtögetni, mi mindent is akarnak majd megkérdezni legközelebb. Aztán tegnap meg Soma fiam szaladt ki egy kicsit pattintgatni. Na 5 perc sem telt el, ellepték a pályát 15-16 év forma fiúk. Na nem úgy mint amire számítana az ember. Hanem: Hello,,hogy hívnak? Idejöhetünk? Okés, dobálj te is nyugodtan, stb.... Vigyorgás, mutogatás, japán-angol vegyes, ismerkedés, labdázgatás, elköszönés... Nagyon kemény. Asszem nem aggódom, megtanulnak-e a gyerekeim japánul, amikor elkezdik végre a sulit. Ja mert mennek!! Ez már tuti!! :)
Voltunk már a helyi önkormányzatnál, vagy mi. Kb 5-en foglalkoztak velünk, halál kedvesek voltak, türelmesek. Futkoráztak ide-oda. Eljöttünk, majd 1 és 1/2 nap múlva kopogtatott a postás, és meghozta mind a hármunk egészségkártyáját.!!!! Szerintetek???? Még haza sem értünk, már postára dobták!!!!!! Van egy Japán ürge, az egyengeti majd a gyerekek iskoláztatását. Nem nekünk kell agyalni, meg aggódni, hová, mikor, hogy... Majd ő felmér, és intéz.
Ennyit mára.
Na majd még jövök :DDDDDD
