Jó dolgozni Japánban!??

Hát sikerült az esti netezés miatt a hétfői napom feléig aludnom, így az előirányozott kirándulás meghiúsult. Ugyanis a kinézett park délután négykor bezárt, nekem meg háromkor sikerül az autóba ülnöm. Azért mentem egy kört hátha felfedezek valami hasznosat, de nem. Tanulság: este aludni kell!

Azért írok is pár meglepő dolgot, a hülyeség nem Magyar sajátosság alcímmel.
Történt ugyanis, hogy beszéltem Inowashiro-ban dolgozó kollégámmal, aki mondta, hogy náluk baromi népszerű a szójatartó üvegecske, ami egy kb. 10-12 cm magasságú dugós palack. István mondta, hogy arra csiszol "sakura"-t (cseresznyefavirág) és egy héten elmegy belőle 20-25 db. Na erre én is belelkesültem, mondom Michiyo-nak csiszolok én is , mert a másik üzletben viszik mint a cukrot. Okés, mondja és odahoz egy darabot, hogy majd meglátjuk veszik-e az öregek. Asszem kiesett neki, hogy a másik üzletben népszerű... sebaj megcsináltam. Ezek után, három napig ki sem tették sehová, és a negyedik nap hozott nekem minden színből, hogy ezeket is csináljam meg. Hát jó, amikor kész voltam, mondtam baromi gyorsan megy , ezért ne adjuk drágán. Erre ő: érti, hogy Európában olcsó az ólomkristály, de itt máshol nem vesz az ember, ezért rátett +120%-ot. Ő tudja...
Gondoltam, hogy legyen az alsó szinten is, csinálok még. Azt mondja az nem jó, mert a Tokiko (a felső szinten lévő 59 éves eladó) nincs jóban a lenti lányokkal. Először nem is tudtam jól értettem-e a dolgot, ezért arra kérdeztem rá, hogy a fizetésükön felül az eladott cuccok után kapnak-e százalékot. (Ezt egy kicsit félve is tettem, ugyanis ha fizet az ember valahol, a pénzt egy kis műanyag tálcára kell tenni, mivel szerintük a pénz mocskos dolognak számít. Azt nem tudták viszont megmondani, honnan ered ez a hagyomány, de már megszokták.) Visszatérve, százalék az nincs. Hát megpróbáltam levezetni, ha több ember látja (mert van aki fel sem jön az emeletre), többet adunk  el, és az jó a cégnek, meg különben is, ez a Toki problémája nem az enyém. Aha, ő érti, hogy ez kicsinek látszik, de mégis nagy probléma, és mi fönt hárman, egy csapat vagyunk!
Hah... teamplayer lettem!
Na, teltek múltak a napok, azért el-el adogattak belőlük. Aztán beszéltem megint az Istvánnal, és kérdeztem, nem értettem-e félre azt, hogy minden héten 20-30 db-ot eladnak? Igen, valóban elmegy ennyi.
Na mondom, itt valami nem kóser, kérdem mennyi az annyi? Ki is derült az alapban 1000 ¥-es szójásüvegre 5-600 ¥ megy rá, szemben a mi 1200¥-ünkkel. Másnap, ahogy alkalom adódott el is mondtam mi a helyzet, le is vezettem papírra, hogy kicsi haszonkulccsal többet adnánk el, és nem csak a polcon állna az árú, mert ha csak ott áll, akkor bezár a cég, nem lesz senkinek munkája, stb. Erre Michiyo azt mondta, ez így jó, mert neki ennyit kell rátenni.
Ez a menet nem sikerült...
Mindezek ellenére, Japán gazdasága valahogyan a miénknél jobban működik!