Megint eltelt egy kis idő. Kicsit lustolok..ez van. Biztos a tavaszi fáradtság az oka.
A gyerekek suliba járnak. Hol jó kedvvel, hol kevésbé lelkesen. Tegnap néztük meg a délutáni sportokat, ideje lenne végre választani egyet. Nem egyszerű.
Sajnos kiderült, hogy néhány sportág ( persze azok is, ami Őket igazából érdekelné), nem az iskola területén van. Ez okoz némi kis gondolt. De majd azért azt is meglessük.
Ha jól értettem, itt minden nap van edzés. H-P ig. Többnyire délután 4-kor kezdődnek és kb. másfél-két órán keresztül tartanak. A gyerekek fele nem sport klubbot választ, hanem valamilyen hangszeren kezd el játszani, vagy beiratkozik művészi beállítottságú szakkörbe. Assz’em mi maradunk a testmozgásnál.
Más.
Már napok óta vadászok egy jó kis alkalomra, hogy le tudjam fotózni azt, ami teljes döbbenetet csalt az arcomra. Autó. Pontosabban lány-autó-szoba. Még nem találtam neki megfelelő szót. De fogok, az tuti. Amikor először megláttam lemerevedtem, csak néztem, lassan beültem a saját kocsinkba, és hazáig sírtam a röhögéstől. Mert láttam ilyet többet is!!!
Fotó híján megpróbálom érzékletesen leírni. Adva van egy kicsi-kocsi. (Néha nem is olyan kicsi). Legyen mondjuk fehér. No de nem csak a karosszériája az, hanem belül is. Minden. Az ablakokon fehér függöny. Mindegyiken .Csak az első szélvédőn nem, de a hátsón már igen. Nem akármilyen, karnis is van hozzá . Ezt kihasználván be is van húzva rendesen. Aztán ha ettől még azért eléggé ki lehetne látni, akkor biztos ami biztos alapon jön még hozzá egy hófehér tollboa, ami szépen takarosan rá van terítve a műszerfal tetejére, egészen az első szélvédőig. Nos de ez így még nem elég „csajos”, ezért fognak még egy ugyanilyen hosszú tollizét, és végigdíszítik vele az első szélvédő felső sávját a kocsi teljes szélességében. Aztán még, hogy ne legyen ennyire snassz :D, fellógatnak a visszapillantó tükörre mindenféle csilli-villi dolgot (csak hogy a szembe jövő autós is jól lássa), és még bónusznak teleszórják a műszerfal tetején lévő boarengeteget néhány plüssszörnnyel. És a mű végére marad az autóban kb. egy 30 cm x autószélességnyi cm –es sáv, amin ki is lehet látni. Azt, hogy a kanyarodásnál melyik plüss nyuszi nézi az utat, még nem fejtettem meg. Addig nem nyugszom, amíg egy ilyesmi csodát nem fotózok le. Ja, és ezek nem házi gyártmányok. De nem ám! Autósboltban megkaphatod ezt mind!
Aztán ami még édes! Lakik velünk szemben egy bácsika, akinek a napi szórakozása a következő. Kisétál szépen az út szélére, rágyújt egy bagóra majd mint egy madár, szépen leguggol és elkezd bámulni. Nos..ahogy ott csücsül,( sokszor egy órán át is) és ahogy a nap vándorol, Rigó úr pontosan úgy araszol a nappal együtt. Így kikerülvén az árnyékot. Néha, amikor nem elég szemfüles, árnyékban marad. Mert a drága a bagózások után rendszerint elalszik madárpózban. De ez az elalvás itt abszolút rendszeres. Volt olyan, hogy kanyarodtam be az utcába, és egy bácsi ült a biciklijén, két lába lent a földön és aludt. Frankon. Az utca közepén. Halkan kerültem ki, nehogy felébredjen.
Hú. Majdnem elfelejtettem! Megismerkedtünk itt egy Magyar lánnyal! Cserediákként tanul Komatsuban. 18 éves, és nagyon aranyos! A KIA (a nyelvsuli, ahová járunk) segítségével kerültünk vele össze. Kész felüdülés volt valakivel megbeszélni Japánt magyarul. Nagyon jól beszéli a nyelvet. Mondtam is a gyerekeimnek..lássatok, okuljatok :D!!! Jó sokat dumáltunk. Szegény eléggé le van kötve, hétfőtől vasárnapig full tanulás és klubélet. De majd azért összehozzuk még valahogy a köv. találkát. Szegény! Ráömlesztettem rég visszafogott szóáradatomat. Aki ismer, az tudja és szánja most Őt :D
Na de megyek, viszek étket a páromnak meg Peter-nek.
