Ma új lakó érkezett a házba. Sajna lakótelep-színtű vastagságúak a falak. Azaz hogy jó lenne, ha olyan vastagok lennének! :D
Szóval ha sejtéseink nem csalnak, holnaptól részesei leszünk egy Japán család életének.
De nem is ezért írtam meg, hanem mert megint tapasztaltam egy érdekes dolgot.
Éppen próbáltam birokra kelni egy jól megtermett fejes káposztával, amikor is csengettek.
A video-csengő ( nem tudok jobb nevet neki:)) képernyőén láttam, hogy egy fiatal Japán nő kér bebocsájtást. Nosza! Ugyan tudtam, úgysem értem mit fog mondani, de nehogymá’ azt mondják a Magyarokról, micsoda mogorva ,bunkó egy nép, hát kinyitottam széles vigyorral az ajtót. KONYICSIVÁÁÁÁÁ :D :D
És akkor megtörtént. Rám zúdult a mosolygós szájából egy halom kanji, katakana és hiragana. Szinte láttam is! De tényleg! :D
Próbáltam kiszedegetni belőle az ismerős szavakat. Néhány kiló mondatból végül is kiszemezgettem, most éppen bemutatkozik, elmondja hogy honnan jött, és hogy ma meg holnap a felettünk lévő lakásba fognak beköltözni.
Szupi! Na ez megy nekem is. Miután ezen túlestem, kiderült, ennyivel nem úsztam meg.
Folytatta…aha….na ezt már nem tudtam követni. Ja…egy szót sem beszélt szegény angolul. Ami csak eggyel kevesebb tudás az enyémnél :)
Na akkor elő az összes könyv, ami itthon található. Persze szótár egysem! Azok a gyerekeknél. Miután ő nem tudta elmondani mit is akar, hát én kérdezgettem. És végül is cirka 15 perc alatt sikerült egy hullámhosszra kerülnünk! (Itt jegyezném meg, nem adta fel, hogy nem értem meg. Mosolyogva tovább próbálkozott, látszott, nagyon meg akarja értetni magát velem!)
Szóval amiért végül is jött. Semmi extra. Csak bemutatkozott, hogy ő az új lakó, és mivel lefelé bár, de a közvetlen szomszédjai vagyunk, hát hozott egy kis „örülök hogy megismerkedtünk és hogy itt fogunk lakni” csokit. Frankón! Ajándékot kaptunk a beköltözésének örömére! Ahogy elment, utánanéztem. Ez így szokás. És nagyon tetszik!
Más.
Most már tényleg egy jó adag képpel tartozom, csak még egy érdekesség, amit szintén le fogok fotózni.
A buszmegállók. Nagyon helyesek. A buszmegállókban lévő esővédő ( vagy mi ) fülkék fordítva vannak építve, mint ahogy azt mi megszoktuk. Vagyis a zárt része néz az út felé.
Csak két kijárat van rajta, hogy ne kelljen körbemenni amikor megáll a busz.
Na ennyit mára…….
