Vége a téli szünetnek. Mármint a gyerekeknek. Elég sokáig tartott…Általában 2 hét szokott lenni, elég hosszú. Ezzel ellentétben a nyári szünet csak másfél hónap. Az meg rövid. De ha beleszámítjuk azt, hogy az egész évben nézett munka-, és iskolaszüneti napok száma jóval meghaladja a Magyarországit, már nem is olyan nagy baj. Ha a naptárt vesszük figyelembe , csak kb. 6 nappal lehet több. De a gyakorlatban mégsem ennyi. Az itteni törvények szerint, ha egy ünnepnap hétvégére esik, akkor azt a szünnapot pótlólag megkapja mindenki az azt követő első munkanapon. Ez elég fair, nem ? :) És itt frankón mindent megünnepelnek. A vizet, a tüzet, a földet, vagy mit tudom én még mit . Isten tartsa meg jó szokásukat….:D
Apropó suli.
Változott a dolog. Felhívtak minket a polgálmesteri hivatalból, találkozni akart velünk az az ember, aki egyengeti gyermekeink sorsát. Mert a drágák vették a fáradtságot, és utánanéztek, vajon ez a két iskola a legjobb nekik, amit kinéztek az elején, vagy van jobb? És találtak. De ezt is úgy, hogy feltették a kérdést, nekünk jó-e ez így, vagy ragaszkodunk az első variációhoz, vagy valami mást szeretnénk? Amit kitaláltak, a következő. Mi lenne, ha nem most kezdenék a sulit a gyerekek, és nem külön? Ugyanis ha most indulna a mókuskerék, az úgy nézne ki, hogy Soma menne a juniorba, Viri meg 3 hónapra az általánosba. Virág mire pont találna barátokat, és megszokná a sulit, akkor kéne átmennie a juniorba, ahová Soma jár. De az azért ebben a szituációban elég kellemetlen tud lenni egy kislánynak, aki éppen most tanul meg egy idegen nyelvet, egy idegen országban. Ők azt tanácsolják, inkább várjuk meg az áprilist, amikor Viri amúgy is junioros lenne. Akkor együtt kezdhetnék el, egy iskolában a tanévet. ( Ja..Japánban áprilisban kezdődik a tanév.)
Ráadásul feldobtak nekünk még egy sulit. Az messzebb van ugyan, de a „segítőink” szerint sokkal de sokkal kedvesebbek ott a tanárok, és van gyakorlata az iskolának a külföldi diákok oktatásában. Ráadásul abban az iskolában állandóan készenlétben van két tanár, akiknek az a feladatuk, hogy ezeket a diákokat segítse mind a beilleszkedésben, mind a tananyag elsajátításában. Szinte meg sem beszéltük Ákossal. Azonnal rábólintottunk. Hogy ennyire központi helyen van itt gyerek…..még mindig nem ébredtem fel.:D
Nem csoda, ha nyelvsuliba is teljes lelki nyugalommal mennek. Sőt. Még a leckét, tanulnivalót is noszogatás nélkül csinálják meg. Mondjuk így könnyű, ha „miértnemértedfigyeljodavagykiváglakazráról” helyett „okésemmigondakkorelmondommégegyszercsakmáshogy”-t kapnak. És a „hülyevagyfiamazértnemértedosztályröhöghet” helyett „demennifogokosvagycsakmostnincsjónapod” van. Meg az „ésakkormivanhasikerültleszarom” helyett „látodhogymegyügyesvagycsakígytovább” a reakció. Motiváció…motiváció…motiváció…. A nagy nyugatmajmolásban már elfelejtettük ezt a módszert. Ja..a NAGY AMCSI MÓDSZER: nyomás alatt megy a munka…..vagy pusztul a Magyar?
