Hát..tegnap olyan dolog történt, hogy ez azonnali beszámolót igényel :D
Szokásos utunkat tettük meg az egyik élelmiszer-forrásunk felé, amikor is csörgött Ákos telefonja. Felvette, majd pár mondat után félreállt az autóval. Kicsit megijedtem. Ilyet akkor szokott tenni, amikor gáz van, és marhára oda kell figyelnie az angolra, nehogy félreértsen valamit. Csak akkor nyugodtam meg, amikor már kb. a hatodik "..thank you....thank you very much..." hangzott el a szájából, és az utolsó kettőnél észre sem vette, de kicsit még meg is hajolt hozzá :D :D
De a lényeg. A polgármesteri hivatalból telefonált fő-fő jótevőnk, miszerint hallotta, hogy nagy szótár-gondjaink vannak. Nos. Ezzel csak akkor lehet tisztában, ha folyamatosan nyomon követi jelenleg is a srácaink sorsát. Ugyanis, a gyerekek nyelvtanárnőivel agyalunk már egy ideje, hogy honnan tudnánk keríteni az áprilisi iskolakezdése japán-magyar és magyar-japán szótárt. Elfogadható áron. És itt a bibi. Ami elérhető lenne, az ....hm....iszonyatosan drága. Meg sem mondom mennyi, mert leírni is fáj.
Hát erről a kis bibiről is tud. Így hát felhívott minket, és közölte. Ha tudjuk vállalni, hogy kifizetjük a szótárak magyar-japán felét, akkor a polgármesteri hivatal kifizeti nekünk a japán-magyar szótárakat. Hisz azt majd a tanárok is fogják használni .
Még szerencse, hogy be voltam szíjazva...........meg hogy messze volt a telefonáló. Majd kiugrottam a bőrömből és a szíj alól.
Még most sem hiszem el. Nem kértük, nem igényeltük, még csak nem is panaszkodtunk. Egyszerűen csak közölték, hogy hozzájárulnak a kiadásainkhoz, ha NEM SÉRTENEK MEG VELE. Jesszus. Sértegessenek csak nyugodtan!
Ezek után már tényleg kíváncsi vagyok a gyerekek sulijára....gyanítom, fog még érni meglepetés..
