Azt hiszem, kicsit elhamarkodott volt múltbéli kijelentésem, miszerint a híres Japán kertek nem is léteznek... Ezúton szeretnék bocsánatot kérni . A tavasz eljövetelével előbújt a csoda is!
Amerre járok, virágba borult fák és cserjék keresztezik az utamat. A házaknál nem a megszokott kerítéssel elkerített kerteket, hanem inkább azt mondanám, hogy amolyan kisebb placcokat lehet látni. És ezek meg tele vannak mindenféle, a bonsai-hoz hasonló metszéssel nevelt fákkal, bokrokkal. Gyönyörűek, tényleg. Néhol konyhakert is van, de ezek sincsenek elkerítve. Sokszor nem is tudni, melyik épülethez tartoznak. Nem foglalkoznak vele, hisz senki nem aratja le más termését. Ugye-ugye. Az eddig sokszor említett magántulajdon tiszteletben tartása!!!! Ahol meg nincs ház vagy kert, oda egyszerűen csak rizst ültetnek. Van úgy, hogy a város kellős közepén két plasa közé odarittyentenek egy kis rizsföldet.:) Ennek az az oka, hogy Japán nem igazán bővelkedik termőtalajban. Így amijük van, azt kihasználják és megvédik.
Csináltam néhány képet..fel is rakom. Hangsúlyozom, még mindig nem nyílt ki minden virág teljesen.
Azt azért gyorsan elmondom, hogy az egyik fotó-körútom folyamán megálltam, s lefényképeztem egy szép kertet. Aztán észrevettem, hogy a tulaj ott áll, és komor tekintettel néz. Basszus….most mit csináljak. Az így elég ciki. Hát szélesen rávigyorogtam, és elmotyogtam egy konyicsivát, meg hogy milyen szép a kertje. És csodák csodájára egy nagy mosoly kíséretében földig hajolt és megköszönte. Majd még integetett is, amint elkerekeztem. Hm….ezt is átvehetnénk azért, nem? Akkor a képek:
