Jó dolgozni Japánban!??

2008.05.10.

Jelentem a mosás sikerült. Minden flottul ment, de azért a második adag ruhánál, a biztonság kedvéért kiválasztottam a nyaka koszos programot, hátha akkor nem tíz perc alatt üríti le a mosóporos vizet. Tévedés volt.
Ezek után mikor vége lett a programnak –ami nem volt több idő, mint egy bulvárújság kiolvasása- kiszedtem a ruháimat. A meglepetés feledhetetlen volt.
Két okból is:
1. A mosópor/gél “középre bele” módszer miatt van egy batikolt pólóm.
2. Mivel színeseket mostam, gondoltam a ruháim már úgysem fognak, ezért beteszem az itt vásárolt törölközőimet. Kár volt. Mindenem pöszmöszös lett, mert törölközőim úgy néz ki most vedlik le a téli “bundájukat”.
Nem tudom otthon a nej hogy csinálja, de nekem sikerült úgy felcsíptetnem a szárítóra a pólókat, hogy a válluknál kicsi hegyecske nőtt, amit ha nem sikerül eltüntetnem, olyan leszek mint Drakula, csak éppen neki a köpenye volt hegyes.
Ezek után úgy érzem, élmény lesz a vasalás.

Múltkori sétámból (nézzünk autókat) ki is felejtettem, hogy szóba elegyedett velem az egyik autókereskedő. Igen, ismét bebizonyosodott, hogy annyit tudnak angolul, mint az “átkosban” iskolába járó magyarok oroszul, magamat is beleértve. Pedig ők még szeretnének is tudni! Visszatérve, az ő angoljához viszonyítva én többet tudtam japánul.
És beindult az eszmecsere. Kérdezte itt lakom-e az apartmanházakban, milyen az idő Magyarországon, ott hol van a kormány (tudtommal még a helyén… hehe) ,és hogy milyen nyelven beszélünk? Azt hiszik aki fehér (juj… lerasszistáztam magamat!) ,az mind angolul beszél. Legjobban a téli és nyári időjárás közti különbségen lepődött meg, annak ellenére, hogy itt napok óta tíz-tizenöt fok van, pedig Komatsu már a mediterrán éghajlati övhöz tartozik, mivel Athén van Tokioval azonos szélességi körön. Én délebbre vagyok párszáz kilóméterrel. Elbúcsúztunk, mondtam pár hónap múlva többet tudok japánul, és könnyebb lesz.
Hazafelé még készítettem egy fotót, hogy egy benzinkút és egy autókerekedés között mi minden elfér:

Vége lett a hónapnak, mivel a cégnél (lehet másutt is) tizenegyedikétől tizedikéig számolják a hónapot, de sajna a fizetést meg 28.-án utalják. Ez csak most rossz, hogy másfél hónapot várnom kell, egyébként szerintem mindegy.

A következőkben, mindig új bejegyzést indítok, mert utálok annyit görgetni.

2008.05.09.

Mostmár tényleg elegem van… tegnap nekigyürkőztem és a-z-ig lefényképeztem a mosógépet, hogy ma megkérdezzem, hogy ha ez világít mit csinál, ha az világít csinál-e valamit. Hát sikerült is, mondjuk volt a mosógépen belül két hely ahova önteni lehet valamit, na abból az egyikre hat nőből egy sem tudta a választ. A másik az az, hogyha azt szerentném, hogy illatos legyen a ruha oda öntsek folyadékot (az csak az öblitő lehet!).
Kérdem: -Hát a washing gel, az meg hova?
Mondják: -Csak úgy középre bele!
Hű mondom: -Pettyes lesz a blézer!
Mondják: -Nem lesz az, csak figyeljek!
Ajaj, na mindegy… este kipróbáljuk.
De azért ez a  hideg víz téma csak nem hagyott nyugodni, így hát rákérdeztem: -mit csinál a japán nő, ha hazajön autószerelő férje a melóból? Hát mondják: -megfürdik a család és a kádban maradt meleg vizet belevödrözi a mosógépbe és akkor lehet kijön a kosz. Ha mégsem akkor kefe. Erre egy pillanatra elgondolkoztam… –biztos ezek gyártják a sok műszaki kütyüt? Lerajzoltam nekik igazából mi hiányzik a mosógépből. A fűtőszál! Meg is kérdezték, hogy Magyarországon minden mosógépben van? Mondom igen, de  nem csak nálunk, hanem egész Európában az utóbbi 30 évben.

A fürdésről pár szó, mert ne higgyük, hogy a koszos vizet vödrözik a gépbe.
A ceremónia a következő:
1. Forróvízzel teleeresztik a kádat.
2. A kád elé ülnek egy sámlira, és egy küblivel merik magukra a vizet. (Ezért van
    nálam is derékmagasságban a tükör a fürdőszobában.
3. Szappanozás.
4. Öblítés.
Természetesen rangsor szerint fürdenek.
Ha velük él a nagyszülő az kezdi. Az utolsót biztos nem égeti a víz. Valószínüsitem az anyát.
Elég magas színvonalon van itt a fürdőkultúra, ezért nem helyeznek nagy hangsúlyt sem a fürdőszobára, sem magára a folyamatra sem. Ha jót akarnak fürdeni elmennek egy fürdőbe.
Egyébként, itt az időseket nagyon nagy tisztelet övezi. Takeshi fel is hívta rájuk a figyelmemet, hogy este nagyon óvatosan vezessek, mert “a világ az enyém”-et játszanak, és az sem érdekli őket, ha nekik piros a lámpa.

2008.05.07.

Most , hogy vége lett a Golden Week-nek, nem tolonganak az üzletben, mondhatni alig vannak. Tulajdonképpen ez engem nem sokban befolyásol, amúgy sem lébecolom el a napomat. Talán az eladók örülnek, most elmehettek szabadnapra, ugyanis itt úgy van, hogy mindenkinek (a főnököt kivéve –majd mondom is, hogy miért) hat szabadnapja van egy hónapban. Ebből vasárnapra nem eshet egy sem, szombatra pedig csak egyszer, és ez az irodai dolgozókra is érvényes. Persze nem kereskedelmi célú munkahelyeken, ez nincs így.
-Ja a főnök! Neki havi három napja van, és rendszerint bent van sokáig, valószinüleg azért van az, hogy általában este nyolckor, kilenckor vacsoráznak. Ehhez lőtték be az éttermek nyitvatartását is. Nem egy menőbb étteremnél láttam, hogy 17-től 24-ig van nyitva, de ez nem az 500 ¥-es kategória. Ezeknél 1000 ¥-től indulnak az árak. Ugyanakkor vannak non-stop éttermek is, például ahol ma is ebédeltem (Joyfull). Itt 500-600 ¥-ért vannak azok az ételek, amik a munkahelyről betérő vendégeknek kínálnak. Ami nem olyan, mint Magyarországon a kifőzdei menü, mely erősen spártai benyomást szokott kelteni.
Itt elég méretes  adagot hoztak, melyről a díszités sem volt lespórolva… szóval, alig tudtam megenni. Ha a standard étlapról rendel valaki, ahol 600 ¥-től indulnak az árak, a kávét és egy kis méretű desszertet ingyen kapunk.
A számlát rögtön az étellel együtt hozták, amit diszkréten az asztallapnak fordítva letettek, és rátették evőeszköz tartó műanyag tálat, mely teljesen lefedte. Ha megettük, kifelé  kell fizetni (általában a kijáratnál van egy pénztárgép), aminek egyébként örülök, (nem a pénztárgépnek te hülye) mert ki nem állhattam otthon azt, hogy a pincérnek mikor tudom elkapni a tekintetét. Nem vagyok az a –Főúr fizetnék… ,vagy az az integetős tipus. Fizetéskor kaptam egy kávé bónt, melyet majd felhasználhatok.
Hazafelé beugrottam a már emlitett szupermarketbe, ahol megvettem a holnapi ebédemet… imhol egy kép:

Asszem látszik, hogy 350 ¥-ért (525 Ft!!!) is kinéz valahogy az étel. Ez ilyenkor (18.00 h) csak 50 ¥-nel olcsóbb, de pont útba esik, és nem nagyon volt kedvem este kilenc és tíz között visszamenni.

Tettem egy sétát a  lakás környéken, itt van pár fotó arról, hogy mennyiért lehet használt, illetve új autót venni:

Ahol kettő vagy három szám van, négy nullát tegyünk utána, ha pedig forintban akarjuk szorozzuk 1.5-tel. A fekete Suzuki 1.010.000.- ¥-ért (1.500.000.- Ft) zsír új, lenylonozott ülésekkel. A bordó (Mini klón) mögötti sárga új Daihatsu 829.500.- ¥, de ez már valami limited kiadás, mert a teljesen alap: -kapaszkodjunk meg!!! 682.500.-¥ (1.024.000.- Ft!). A használtaknál egyikben sincs 70000-nél több km!

Továbbá... következő virág nevére kérnék tippeket:

A levele hegyes, kb. 12cm hosszú és 3cm széles…ha valaki nem látná!

A mai ebédbe rendesen belenyultam… Végül is két dolog kivételével ízlett, de mást vártam. Egy kerek tálka alsó szinjén volt főtt tészta, egy zacskó szójaszósszal, felette pedig hét-nyolc féle zöldség, savanyú gyanánt. Na ebből kettő ( az egyikből volt a legtöbb… biztos ez náluk a hab a tortán!)számomra az állaga miatt ehetetlen volt. Pedig az utóbbi pár évben, már nem is vagyok annyira finnyás. Na, amelyikből több volt az egy 2 cm átmérőjű csillagalakú paprika fél centisre vágva, nem igazán intenzív ízzel, a másik meg valami zöld apróra vágott izé. A lényeg amiért nem ettem, csak egyszer belőlük, az a nyálszerű öntet volt. Nem lehetett úgy venni belőlük, hogy egy vékony kis szállal, (mint valami köldökzsinór) ne ragaszkodtak volna ott hagyott társaik után. Viszont amit eddig ettem, az minden nagyon jó volt. Ez nekem a japán pacal!
Férfiakról, nőkről:
A japánok nem kicsik. Én a 173-as magasságommal a középmezőnybn vagyok. Nem kevés 180-as nő sétál be vásárolni, nem feltétlenül magasabb férfival, férjjel. Általában mindenki ad magára, divatosan, jól öltöznek. A spektrumban mégis a haj áll, (talán azért, mert mindenkinek egyszínű) mindenki nagy hangsúlyt fektet rá. A drogériában külön sor férfi hajfesték van, nomeg hajzselék tömkelege. Pedig az átlag japán férfi haja, zselé nélkül is kefeszerűen áll. Ők tudják.
A nőknél meg egy valamit ne keressünk: a brazilosan kerek feneket. Lehet kövér, sovány, a lényeg, hogy lapos! Ez egy kis támpont, hogy otthon meg tudjuk különböztetni őket más nációktól.

Ma megszállták a vevők az üzletet, sokan, nagyon sokan. Szerencsére nekünk nem kell ráhúzni egy órát, mint az Inowashiro-I üzletnek! Ebéd megint, de pár sor, hogy hogyan is néz ki: nyolcrekeszes műanyag tálka, mindenhol más valami, de ahol egy rekeszbe kétféle, egymáshoz nem annyira passzoló kaja van, ott elválasztják egy zöld, fű alakúra vágott 4x8-as fóliával. Ahol meg a hús, vagy bármi aminek a tetején öntet van, oda még rátesznek egy fóliát, hogy ne legyen a doboz teteje maszatos. Amire meg kívülről rá van ragasztva, (természetesen becsomagolva) két evőpálcika fogpiszkálóval, valamint egy nedves törlőkendő. Mindezt egy akkora közértben veszik meg, mint a rendszerváltás elött létező sarki boltok. Azt nem igazán értem, miért nem a saját éttermünkből hozzák, ami a mi épületünk mellett tíz méterre van. De hát Japánok… miért kéne értenem?

2008.05.03.

Elkezdődött a Golden Week. Ez tulajdonképpen ha jól tudom, hivatalosan a cseresznye-favirágzás kezdete. Ilyenkor megrohamozzák a turisták az üzletet, úgyhogy van hajtás. Másrészt a cég fizeti négy napig az ebédünket. Én meg tegnap este jól bevásároltam. Vettem valami tésztát, (kinézetre spagetti) ami zöldségekkel össze van piritva és hajszál vékonyra vágott hús van rajta. A húson van egy kicsi zsír is, kicsit hasonlít a baconre, és adnak még hozzá egy csipet piros káposztát, savanyúságként. Nem először eszem ilyet, de ezt a káposztát még szoknom kell, mivel rózsaolaj szaga  és íze van, de savanyú is egyben.
Ma pontosan megkérdeztem Petert hol van a strand, el is magyarázta oda is találtam mind a kettőre. Hááát… a tisztaságát illetően, hogy is mondjam… kihívásokkal kűszködik, remélem azért mielött beindul a szezon kitakarítják. Amúgy homokos a strand, nem kell mindenféle pacsker a fürdéshez. A naplementét viszont sikerült lefényképeznem, nem csúnya.

2009.05.01-02.

 Ezen a két napon szabadságon voltam, mostam, takarítottam, felfedeztem a környéket, megnéztem a tengert, bár az időjárás nem volt valami fényes. Nem is tudom, hogy tiszta időben látni-e a kínai partot, hát most nem láttam semmit.
A mosásról:
A mai mosás sem sikerült szerintem valami jól, van már olyan póló, amit harmadszor teszek vissza. Ugyanis a mosógépem (én inkább öblögetőgépnek nevezném) hidegvizes, és már minden praktikát kipróbáltam, de az első nap leevett pólómból nem jön ki a zsírfolt. A gépet a programozásnál le is fényképeztem, (kanjival van minden rajta) és holnap  majd megkérdezem, hogy biztos jól csinálok-e mindent. Addig is gondoltam veszek egy körömkefét és majd azzal, de a hagyományos, otthon kapható körömkefe itt nincs, csak olyan aminek az egyik oldalán “repedtsarokgyalulókő” van, amitől ha megérintem borsózik a hátam. Végén az egyik drogériában találtam olyat ami valami gyökérből van… fú mondom ez nagyon király, evvel aztán minden kosszal elbánok! Hát el is, csak az azt követő tíz percben a pólóba akadt gyökérdarabokat próbáltam kivarázsolni. Mert ez a kefe olyan, mintha egy üvegmosót készítettek volna nagyon sűrűre  nyél nélkül, és U alakura hajtották.
Nagy szerencsémre költözik alattam a lakó, mivel egy sarokkal odébb most adtak át egy új apartmanházat. Az ember nem tudta még egyszer sem úgy becsukni az ajtaját, hogy az én padlóm ne remegett volna. Úgyhogy HURRÁ!!! Legalább tudom mikor van tényleg földrengés. Az első héten volt is egy… már pont feküdtem az “ágyban”, amikor éreztem, hogy egy hatalmasat korgott a hasam. Azt kicsit elgondolkodtam: -hoppá ez kívülről korgott! A másodiknál már biztos voltam, hogy ez földrengés. Még otthon felvilágosítottak, az igazán nagy rengéseknél már a japánok is sikoltoznak. Füleltem egy kicsit… nincs sikoly, aludhatok.

2008.04.30.

A mai napon a munka a szokásosan telt, bár délelött a lépcsőfordulóban megállított egy 35 körüli (bár nem könnyű eldönteni) nő, és megkérdezte honnan jöttem. Amikor mondtam neki, hogy Magyarországról, nagyon felvidult, mivel az apósa Szentendrén lakik. Mondta, hogy volt Esztergomban, meg kérdezte én melyik városban lakok. Nagyjából el is mondtam. Aztán megkérdezte a nevemet, meg  hogy mi a víz, és a köszönöm magyarul. Ezeket le is írta, és búcsuzóul adott egy kávés cukrot. Délben szólt a Peter, hogy tankoljam tele az autót, mert holnaptól megemelik 30 ¥-nel a benzin árát, így egy liter már 160 ¥ azaz 240 forint lesz. Gyorsan el is mentem, mert előző este is tele voltak a kutak. A tankolás a szokásosan zajlott, egy ember tankol, a másik benyújt egy kisméretű fehér törölközőt, hogy letörölhessem a műszerfalat, míg a harmadik az összes ablakot letörli. Utána már csak egy aláírás, mivel a benzint a cég fizeti és kész. Hazafelé betértem a közértbe és vettem két adag kaját,dobozban körettel. A boltnak saját konyhája van és ott készítenek frissen mindent. Ilyenkor némelyiket jobb áron meg lehet venni. Vagy rajta van, hogy mennyi %-kal olcsóbb, a másik variáció meg az, hogy egy kerül … ¥-be, de ha hármat vagy négyet veszel 1000 ¥-ért odaadják. Persze lehet az étel különböző is, csak ugyan az a matrica legyen rajta.

Ma reggel irdatlan hangra keltem, először azt hittem kacsa, mert hápnak hallottam, de a végén kiderült hogy varjú volt, és kár-t mondott. Ezeknek a japán varjaknak kicsit akcentusuk van. A munka a szokásos. Petert kérdeztem ebédidőben, hol van olyan hely, ahol tudok vasalót, meg mp3 lejátszót venni. Az otthonról hozott kínai mp3 megadta magát, pedig nemis használtam. (Mondta még, hogy kérjek majd pontgyűjtő kártyát, mert vagy levásárolhatom a pontokat, vagy kézpénzben is odaadják. De ha minden nap elmennék, a bejáratnál van egy automata, ami 10 és száz pont között napi egyszer ad pontokat.) Nap végén el is mentem, gondoltam veszek valami olcsóbbat mindegyikből, de itt nincsenek névtelen cuccok, csak márkásak, így vasalóból egy vezeték nélküli Hitachit vettem 4000.- ¥-ért, az mp3 viszont a legolcsóbb egy Sony volt 7000-ért. Inkább vettem a telefonomba, egy sd kártyát meg egy fülhallgató átalakitót, mert olcsóbban kijött… a kínai fülese meg már ugyis megvan. A kasszánál jutott eszembe a vasalóállvány, amiért vissza kellett mennem. Elég vicces, hogy mivel ezt nem tudták becsomagolni, ragasztottak rá egy a4-es méretű sárga cégemblémás nejlont, ahol majd megfoghatom… nem mintha ne lett volna eleve is körbefóliázva.

2008.04.17.

Az első éjszakám a lakásban… hááát  nem valami vidám. Hajnali ½ 4-kor arra kelek, hogy a szomszédom porszivózik. Aliganem ez náluk a szex utáni levezetés… mondjuk egy cigarettának jobban örültem volna. Csak azt nem tudom még, mit lehet másfél órát porszivózni kb. 40 m2-en. Azért sikerült visszaaludnom. Reggel indulás a melóba, ahova kicsit korábban érkeztem, akarok pecsételni de ketten rohannak oda, hogy csak 8 és 8.15 között szabad, hát addig ténferegtem. Indul a munka. itt az az érdekes, hogy például az eladó lányok vevő híján nem csacsognak vagy körmöt festenek, hanem vagy takarítanak, pakolnak, rendezgetnek de véletlenül sem ülnek le. Arra ott van a kétszer 15 perc teaidő és az egy óra ebédidő. Tízkor rám is szólt, és közben tapsikolt (ha örülnek mindig tapsikolnak) az egyetlen angolul beszélő eladó. Hát legyen. Egyébként a “szünetek” ideje akkor van, ha nincs vevő… de ha mégis van akkor, váltják egymást. A felső, galériás szinten ahol én is dolgozom, egy eladó van mintegy 400 m2-en, mert itt a vevő, valóban vesz és nem kell a sarkában kocogni, hogy lop-e. Meg itt nincsenek nemzetiségiek, (akiknek nem mondjuk ki a nevét – mint Voldemortnak) rajtam és Peteren az angolon kívül. Biztonsági őrt eddig még nem láttam, valószinüleg mind Magyarországon dolgozik. Megfeszülni a munkától nem kell, ennek két oka van: az egyik a felszerelés hiányosságaiból adódik… a másik, hogy nem is várják el. A lényeg az, hogy mindig csinálni kell valamit. Munkaidő után betértem az egyik helyi szupermarketbe, ami méretében nem akkora mint az otthoniak, de választékban messze felülmúja bármelyik hipert. Egy polcon, egy termékből, egymás mellett négynél több  nem jellemző. Az árak pedig vagy megegyeznek, vagy alattuk vannak a Magyarországiaknál.

2008.04.14-

2008.04.24. Az első bejegyzés

Hát igazat megvallva sosem írtam még naplót—no meg egyebet sem, az iskola éveit leszámítva.