2008.04.17.
Ma reggel irdatlan hangra keltem, először azt hittem kacsa, mert hápnak hallottam, de a végén kiderült hogy varjú volt, és kár-t mondott. Ezeknek a japán varjaknak kicsit akcentusuk van. A munka a szokásos. Petert kérdeztem ebédidőben, hol van olyan hely, ahol tudok vasalót, meg mp3 lejátszót venni. Az otthonról hozott kínai mp3 megadta magát, pedig nemis használtam. (Mondta még, hogy kérjek majd pontgyűjtő kártyát, mert vagy levásárolhatom a pontokat, vagy kézpénzben is odaadják. De ha minden nap elmennék, a bejáratnál van egy automata, ami 10 és száz pont között napi egyszer ad pontokat.) Nap végén el is mentem, gondoltam veszek valami olcsóbbat mindegyikből, de itt nincsenek névtelen cuccok, csak márkásak, így vasalóból egy vezeték nélküli Hitachit vettem 4000.- ¥-ért, az mp3 viszont a legolcsóbb egy Sony volt 7000-ért. Inkább vettem a telefonomba, egy sd kártyát meg egy fülhallgató átalakitót, mert olcsóbban kijött… a kínai fülese meg már ugyis megvan. A kasszánál jutott eszembe a vasalóállvány, amiért vissza kellett mennem. Elég vicces, hogy mivel ezt nem tudták becsomagolni, ragasztottak rá egy a4-es méretű sárga cégemblémás nejlont, ahol majd megfoghatom… nem mintha ne lett volna eleve is körbefóliázva.
