Jó dolgozni Japánban!??

A mai ebédbe rendesen belenyultam… Végül is két dolog kivételével ízlett, de mást vártam. Egy kerek tálka alsó szinjén volt főtt tészta, egy zacskó szójaszósszal, felette pedig hét-nyolc féle zöldség, savanyú gyanánt. Na ebből kettő ( az egyikből volt a legtöbb… biztos ez náluk a hab a tortán!)számomra az állaga miatt ehetetlen volt. Pedig az utóbbi pár évben, már nem is vagyok annyira finnyás. Na, amelyikből több volt az egy 2 cm átmérőjű csillagalakú paprika fél centisre vágva, nem igazán intenzív ízzel, a másik meg valami zöld apróra vágott izé. A lényeg amiért nem ettem, csak egyszer belőlük, az a nyálszerű öntet volt. Nem lehetett úgy venni belőlük, hogy egy vékony kis szállal, (mint valami köldökzsinór) ne ragaszkodtak volna ott hagyott társaik után. Viszont amit eddig ettem, az minden nagyon jó volt. Ez nekem a japán pacal!
Férfiakról, nőkről:
A japánok nem kicsik. Én a 173-as magasságommal a középmezőnybn vagyok. Nem kevés 180-as nő sétál be vásárolni, nem feltétlenül magasabb férfival, férjjel. Általában mindenki ad magára, divatosan, jól öltöznek. A spektrumban mégis a haj áll, (talán azért, mert mindenkinek egyszínű) mindenki nagy hangsúlyt fektet rá. A drogériában külön sor férfi hajfesték van, nomeg hajzselék tömkelege. Pedig az átlag japán férfi haja, zselé nélkül is kefeszerűen áll. Ők tudják.
A nőknél meg egy valamit ne keressünk: a brazilosan kerek feneket. Lehet kövér, sovány, a lényeg, hogy lapos! Ez egy kis támpont, hogy otthon meg tudjuk különböztetni őket más nációktól.