2008.04.17.
Az első éjszakám a lakásban… hááát nem valami vidám. Hajnali ½ 4-kor arra kelek, hogy a szomszédom porszivózik. Aliganem ez náluk a szex utáni levezetés… mondjuk egy cigarettának jobban örültem volna. Csak azt nem tudom még, mit lehet másfél órát porszivózni kb. 40 m2-en. Azért sikerült visszaaludnom. Reggel indulás a melóba, ahova kicsit korábban érkeztem, akarok pecsételni de ketten rohannak oda, hogy csak 8 és 8.15 között szabad, hát addig ténferegtem. Indul a munka. itt az az érdekes, hogy például az eladó lányok vevő híján nem csacsognak vagy körmöt festenek, hanem vagy takarítanak, pakolnak, rendezgetnek de véletlenül sem ülnek le. Arra ott van a kétszer 15 perc teaidő és az egy óra ebédidő. Tízkor rám is szólt, és közben tapsikolt (ha örülnek mindig tapsikolnak) az egyetlen angolul beszélő eladó. Hát legyen. Egyébként a “szünetek” ideje akkor van, ha nincs vevő… de ha mégis van akkor, váltják egymást. A felső, galériás szinten ahol én is dolgozom, egy eladó van mintegy 400 m2-en, mert itt a vevő, valóban vesz és nem kell a sarkában kocogni, hogy lop-e. Meg itt nincsenek nemzetiségiek, (akiknek nem mondjuk ki a nevét – mint Voldemortnak) rajtam és Peteren az angolon kívül. Biztonsági őrt eddig még nem láttam, valószinüleg mind Magyarországon dolgozik. Megfeszülni a munkától nem kell, ennek két oka van: az egyik a felszerelés hiányosságaiból adódik… a másik, hogy nem is várják el. A lényeg az, hogy mindig csinálni kell valamit. Munkaidő után betértem az egyik helyi szupermarketbe, ami méretében nem akkora mint az otthoniak, de választékban messze felülmúja bármelyik hipert. Egy polcon, egy termékből, egymás mellett négynél több nem jellemző. Az árak pedig vagy megegyeznek, vagy alattuk vannak a Magyarországiaknál.
