El is felejtettem mesélni, mennyire jó volt otthon! Gyönyörű ország, sok-sok gyümi meg zöldség! Kiváló éghajlat! Változatos élővilág! Veszélytelen állatvilág! (Ugyan már…vipera? Csak? :D :D) Rengeteg édes víz! Sorolhatnám!

Tényleg mindenkinek el kéne mennie Magyarországról kb. 1 évre ahhoz, hogy értékelni tudja azt, ahol él és amije van.

Baromi elégedetlen a mi fajtánk. Megfigyeltétek? Valahogy mindig többet akarunk, vagy legalább is minimum annyit, amennyi a szomszédnak…családtagunknak …..havernak……barátnak megadatott. Az ám! De azt a nyavalyás takarót valahogy soha nem vesszük számításba. Van akinek rövid, van akinek hosszú .(EZ VAN…Ezt dobta a gép).. És biza erősen kilóg a lábunk. Mi meg csak toldjuk-foltozzuk . Ami aztán elég ratyin fog kinézni. Rosszabb esetben pedig magunkat nyújtjuk addig, amíg meg nem szakadunk. És mi a vége? Majd jól feldobjuk a kilógó talpunkat idő előtt úgy, hogy még csak nem is élveztük ezt az egészet és rádöbbenünk, hogy a rideg föld alatt édes mindegy, Converse cipőben fekszünk vagy papucsban.

Persze valamennyire  befolyásolhatjuk azt a bizonyos „gépet”. Kérdés az, reálisan tesszük-e?

A vakszerencse is segíthet. De most akkor erre blazírozzunk?

Alázat! Kéremszépen! Ezt kéne újra megtanulnunk. Az segít. Nagyon is. Itt van példának okáért ez a nép, akit volt szerencsém megismerni. Becsület, alázat, segítőkészség, összetartás. Komolyan. Ennyivel többek csak nálunk. De ahogy a „mellékelt ábra” is bizonyítja, ez a lényeg. Lehetünk mi okosak, rátermettek, életrevalóak…..mit ér az egész ha ezt mások szívatására  használjuk fel. Én tényleg láttam, mi mindenre lehetnénk képesek ha az előbb említett tulajdonságaink mellé felcsipegetnénk még AZT a 4 darabot. Hát mi erősen ezen vagyunk. És már két egyént a következő generációból el is indítottunk ezen az úton.

GAMBATTE!!!!