Remek. A rutinpályáig el sem jutottam. Már a tesztlapnál elvéreztem. Bah! Az eredmény pont olyan lett, amire számítottam. A 10 kérdésből kb. a felénél a kép egyértelmű volt, így a válasz is könnyű. Na de a többi!!! Hát mit is mondhatnék. Azt hiszem, legközelebb kérdezni fogok. Mert hogy egy nyavajás szót sem értettem a képaláírásokból!!!! Legalább azt megtudakolom, hogy a feladvány az ábra melyik járműjére vonatkozik és különben is ez redvás autó áll, vagy megy? Aztán ebből csak rájövök , hogy mi is van…
Ha nem, megint tippelek. Jaaaa..mert ugyebár a képek alapján pont nem látszik semmi. Na mindegy.
Ellenben volt egy pozitív és egyben mókás élményem is, szintén ugyanott.
De ne szaladjunk előre, leírom, hogyan is működik ez az egész.
Tehát azt már meséltem, hogy először be kell menni a központba a magyar jogsival, útlevéllel, nemzetközi jogsival (amit csak azért nem röhögtek ki, mert lekötötte őket a tanulmányozása …ilyet még szerintem soha nem láttak…….nagyon forgatták, vélhetően keresték rajta a hivatalosság némi, apró kis jelét….. ami volt ugyan, de annyira balkáni, hogy ilyet még én is simán tudnék gyártani otthon a mosókonyhámban… a végén egy enyhe mosoly és vállrándítás után visszasüllyesztették a mappába ), továbbá fényképpel, némi kézpénzzel és mindenféle papírokkal.
Aztán ott még kitöltünk egy raklap űrlapot, kapunk időpontot és egyenlőre ennyi.
A köv. lépés, hogy veszünk órákat! Nem kötelező, de én azt mondom, erősen ajánlott.
Na én vettem 1-et. De jól is tettem!
Olyan dolgokat tanultam, hogy csuda!!!!!! Tiszta pantomim volt az egész. Ezt el sem lehet mondani, ezt látni kell!!! Kész színelőadás! A vége előtt 10 percig bírtam. Aztán kitört rajtam a röhögés. Az oktató (aki mellesleg nagyon kedves volt), mosolyogva nézett. Biztos azt gondolta, „…Szegény gaidzsin nő! Biztos kimerült a sok új infótól…”
Csak tőmondatokban megpróbálom elmondani, mik voltak a hisztérikus röhögésem kiváltó okai:
-Indulás előtt körbe kellett járni az autót és megnézni, nincs e valahol elbújva egy gyerek
-Ha megközelítettem egy zebrát, akkor meg kellett néznem, nem áll-e egy gyalogos valamelyik járda szélén…de nem ám finoman, a szemem sarkából!! Neeem! Jobbra-balra kellett fordulnom törzsből.
-Minden kanyarodásnál a következő a menetrend:
1. Indez- 3 kattanásig ,ez fontos..számolnom kellett hangosan ,majd…….
2. Törzsfordítás a megfelelő irányba
3. Kanyarodás
- Amikor kikerültem egy odaállított „műparkoló” autót, a fent említett módozatok mellett, elérvén az álló kocsi első visszapillantóját, jelentőségteljesen és határozottan rá kellett dőlnöm a kormányra és megnézni, a parkoló műautó elől nem ugrik e ki egy levelibéka…..mert másra a TÖK ÜRES pályán , ahol még egy épület vagy bármi nálam magasabb dolog sem volt,nem igen lehetett számítani.
Ha nem, tovább, majd törzsfordítás bal-hátra, hátha az a köcsög béka még üldözőbe is vesz. De mivel csendesen és unatkozva nézett rám a mű-parkoló műautó mű-rendszám tábláján ülve, hát visszasoroltam a sávomba.
Akkor tört el mécses, amikor megjelent a közvetlen közelünkben még egy szerencsétlen balek és én megláttam, hogy bent a jármű belsejében hajlong, tornázik…na itt már nem bírtam!!!! Egyszerűen elsírtam magam….a visszatartott RÖHÖGÉS miatt :D
Azt már nem is mondom, megfogadván párom jót tanácsát, nagyon lassan mentem. Annyira, hogy a 30-as táblánál fel kellett gyorsítanom…..de nem volt elég. Még az is sebes volt a tanár szemében.
Nos. A fenti élmények miatt elég vidáman fejeztem be az órát.
Ezután a következő lépésként vissza kellett mennem oda, ahol ez az egész herce-hurca elkezdődött.
Ott papír ismét, majd némi várakozás után következett a szemvizsgálat , meg a …..semmi.
Mert hogy pont ennyi az orvosi vizsgálat. Elég, ha látsz és ismered a színeket. Az nem baj, hogy 300 a vérnyomásod és bármikor tömegbalesetet okozhatsz, ha rosszul leszel! Csak lásd, kinek mész neki :D
És mindezek után az ominózus teszt. Ami nekem nem sikerült elsőre. Ha ment volna, akkor azonnal le mehettem volna a gyaki vizsgához. És ha az is sikerült volna, még ott, helyben, kb fél óra várakozás után a kezembe kaptam volna a Japán jogsit.
Na majd 17-én!!
