Nagyon jó…ezt el kell mesélnem!
Szokásos napi bevásárlásomat végeztem egyik kedvenc közértemben. Vettem ezt-azt, mi szem s szájnak ingere ..hihi…
A pénztártól való távozás után vettem észre, hogy kissé túlvállaltam magam. Egy kézitáska plusz két tele bevásárló szatyor és két kéz. Oké, semmi pánik. Megoldom.
Sikerült olyannyira, hogy a tojásos doboz, miután elhelyeztem az egyik csurig lévő táska tetejére, egy elegáns ámde felettébb alattomos lesiklással ledobta magát a padlóra.
A lényeg….nem tudtam olyan gyorsan felvenni, hogy megelőzzem az eladónőt, aki feltételezésem szerint (nem láttam, hisz éppen hajoltam lefelé a szétrobbant tojásos doboz felé), szóval feltételezésem szerint meghajlította az idősíkot és mire újfent függőleges helyzetbe kerültem kezemben a ragacsos, tojáscafatos dobozzal, ő már nyújtotta is felém a vadi új , ép tojásokkal megrakott dobozkát és közben kiragadta a kezemből a sérültet. Aztán a teljes döbbenetet sugárzó tekintetemmel kisérve már tépte is a falról a nejlon tasakot és nyomta bele az egészet. Ja! És arra is volt közben ideje, hogy halk „köszönetmotyogásomra” mosolyogva válaszolja, hogy nincs semmi gond, megesik az ilyesmi.
És eltűnt…….és onnantól senki nem figyelt rám, se eladók, se vevők, SENKI. Én meg ott álltam még mindig megkövülve és nem értettem….most akkor MI VAN? Menjek oda a pénztárhoz és csak úgy fizessem ki az új tojásokat? Vagy MIIII???
Elkezdtem tehát kotorászni a pénztárcámban….amikorra újra megjelent a SEMMIBŐL a fent említett hölgy és közölte, tegyem csak el a pénzt. Nem kell kifizetni….nem történt semmi.
Onnantól teljes képszakadás…..
Amikor hazaértem, akkor gondoltam rá, hogyan?.....
AKÁR CSAK OTTHON VALAMELYIK HYPERMARKETBEN, MI? :D :D :D
