Snowboard…… az egy olyan sporteszköz, aminek használata után újra tanulhatod a biológiát. Mert ez idáig váltig állítottad, hogy itt, meg itt és itt igenis NINCS izom. Hát van. És most már nem csak a könyvekből tudom. És az is tuti, hogy a Japán fiatalabb nemzedék a snowboard miatt kezdett el felhagyni a földön alvásról és ülésről.

Szó mi szó, elmentünk hát a tőlünk kb 15-20 percre lévő sípályához. 2x is :) Hétfőn  2-5ig, szerdán meg este 6-fél 10-ig. Ez az esti „műszak”. Sokat estünk az első nap…..is….:) A második nap is, de már megtanultunk úgy felmenni a sífelvonóval, hogy csak az egyik kötést vettük le a lábunkról. Igaz, a landolás így kicsit  necces volt, de a végén már talpon maradtunk. Ákos már tök jól megy,Ő tavaly már túlesett    ( szó szerint) az első megpróbáltatásokon. Természetesen Soma már a nehezebb pályáról is lejön esés nélkül, és Viri is már a kanyarodásnál tart. Hát rólam inkább ne beszéljünk. Fékezni már tudok :) Egyszer sikerült megfordulnom , de az örömrikkantásom után természetesen megint lyukat vájtam a hóba…..

Így, az ücsörgések alatt legalább volt időm jól megfigyelni a tájat. Hát mit mondjak, gyönyörű! Ami a legjobb, hogy fél órányi úttal lejjebb szinte semmi hó nincs. Itt meg fél méteres. Egyszer , még az első alkalommal, annyira elbambultam, hogy elfelejtettem leszállni a felvonóról. Az egyik nagyon kedves bácsi, aki fent segédkezik az olyan bénáknak, mint én, le is állította, hogy legyen időm felébredni. Persze csak vigyorgott, mint mindig, és segített türelmesen. A következő körnél, amikor meglátott, hogy én következem, már előre lelassította a gépet….nem volt ciki, egyáltalán nem :D

Szóval nagyon jó volt. Sokat estünk, de már az első nap élvezhető volt, és mindenki egyedül csúszott, a saját tempójában.

Most a képek…én meg megyek, és nyalogatom a sebeimet :)