Már csak pár nap, és végre talpammal érinthetem a jó kis anyaföldet. Na..ez egy kicsit szentimentálisra sikeredett, de hiába. Kicsi szívem még mindig a magyar tamtamot veri J

Jó itt , tényleg, de közel a negyvenhez az eddigi beidegződött szokásokat egyre nehezebben lehet levetkőzni. És hát megszoktam, hogy magyar vagyok :D :D Még ha manapság baromi nagy divat is az országot szidni. Én is ezt tettem még egy évvel ezelőtt. (És valószínű újra fogom, ha megint összetalálkozom drága hazám NAGYSZERŰ bürokratikus rendszerével és a FELETTÉBB jólelkű, jóindulatú ,kedves hazámfiaival. Érdekes. Úgy emlékeszem, hogy amikor keményen benne voltam a kakiban még otthon, valahogy mégsem tudtam a többi honfitársam amúgy is zaklatott életét megspékelni még azzal, hogy én is beléjük rúgtam egy jó nagyot….sőt..ismerek még több olyan embert is, aki velem hasonlóan még a legidegesebb napján is tudott normálisan beszélni a másikkal…..HOL VAGYTOK HASONSZŐRŰ BARÁTAIM??? BÚJJATOK ELŐ!! TUDOM HOGY VAGYTOK MÉG PÁRAN! LÉÉÉGYSZIIII! Valahol el kell kezdeni, nem?

De térjünk a lényegre……

Amiért még hazatérésünk előtt írok az az, hogy megint történt velünk valami, amiért ismét csak tisztelet illeti ezt a remek kis népet.  Történt ugyanis, hogy elmentünk a bankba átutaltatni a repülőjegyek összegét a japán utazási irodának. Mondanom sem kell, még mindig nem olvas egyikünk sem kanjit. Talán egyszer erőt veszek és nekikezdek. Csak már most fáj, érzem…..

Tehát a bank….

Először is, a bejáratnál álló hölgy, aki azért van, hogy segítsen kiválasztani a megfelelő gombot ügyeink elintézéséhez, a kezünkbe nyomott egy papírt, töltsük ki. Őőő…hááááát….

Na, ezt az értelmet Ő is látta a szemünkben, így hát mosolyogva odakísért egy asztalhoz, és elmutogatta, mit hová… Kértük, töltse ki Ő. Aaaazt nem lehet. Tilos. Csak mi tehetjük, vagy valamelyik ügyintéző az ablaknál, de no problem! Amit tudtunk kitöltöttünk, majd a számunk felvillanása után már egy másik nagyon kedves hölgy kezei között találtuk magunkat. És csak diktált és csak írt és csak mosolygott és csak rajzolt, mi másoltunk és csak továbbra is mosolygott. Röpke fél óra alatt ki is töltöttük, ami kellett. Én néha-néha hátra néztem aggódva, hányan állnak bambuszvágó késsel mögöttünk? De nem. Még mindig furcsa, de mindenki ült, és nyugodtan várt a sorára.

Szóval kitöltöttünk közös erővel mindent. És akkor jött a csoda.

A kisasszony, mert nem is tudom, milyen szóval kéne illetni ezek után, felhívta onnan, előttünk a másik bankot, ahol az utazási iroda bankszámlája van és EGYEZTETETT velük, hogy minden adat stimmel-e. Aztán letette a telefont, és hatalmas elnézések közepette megkért minket, hogy töltsünk ki egy másik lapot  , mert itt van egy kicsi hiba. Ez már nagyon gyorsan ment. Volt időm gyakorolni. És hát képeket egész jól másolok :D

Majd újra telefonos egyeztetés és aztán ment az utalás.

Nem ám, hogy beírok egy formanyomtatványra néhány adatot, megadom a jelszavamat, aztán unott fejjel, ha nem vagyok elég gyors akkor utálkozó fejjel simán elküldik elektronikus útjára az elektronikus pénzemet, aztán az én bajom ha nem a megfelelő címre érkezi. Nem.

Ellenőriznek többször is, alaposan. Kedvesen.

Gondoltuk  ha hazaérünk a bankból, küldünk egy füstjelet az irodának , hogy elutaltuk a pénzt.

Mire hazaértünk  minket várt egy mail, amiben az iroda köszöni az utalást, értesítette őket bankjuk.

Tanulság: tévedés kizárva, zéró idegeskedés, élve maradtunk, máskor is rájuk bízzuk  kis pénzünk intézését.

Azt meséltem már, hogy sok hivatalos helyen ki van rakva 3 szemüveg a gyengén látóknak? Szépen ,állványon és természetesen kristály tiszta üvegekkel? Itt is volt…

Más:

Arról talán még nem beszéltem, hogy milyenek is külsőre a japán emberek.

A hiedelemmel ellentétben egyáltalán nem alacsonyak. A magasságok pont annyira változó, mint pl. a magyaroké. Van nagyon magas  és van nagyon pici is. Ami jellemző. Túlsúlyosat nagyon keveset látni. Kb annyit, mint régen otthon.  Mondjuk itt nagyon fontos a mozgás. Sok idős embert jár le tornázni, vagy sétálni a parkban. A gyerekek is sportolnak. Ha egy 13-14 éves korú gyerekekből álló osztályt nézek, 30 gyerekből 25 minden nap sportol. Ez nem rossz, mi? Ráadásul rengeteg gondot fordítanak a betegségek megelőzésére. Az iskolákban minden évben van orvosi vizsgálat, ami elég alapos! Szűrővizsgálatokról is sűrűn dobnak be tájékoztatót a postaládákba.

Hehe..ez tetszett. Régebben a kormány hozott egy törvényt, miszerint minden 100 évet megélt embert megillet egy egyszeri összeg. Ezen már eleve mosolyogna az ember, hogy jóóóó feeeej!! 100 év! Vicces. És mégsem. Olyan sokan élik meg a 100 évet, hogy a kormánynak túl sok kiadást jelentett, így módosította a törvényt. :D :D

Vagyis:

1.Nem túlsúlyosak és sokáig élnek.

2. Nem kicsik.

Az én véleményem szerint egy nagyon kellemes külalakú népcsoport, kifejezetten helyes , néha szép vonásokkal. A férfiak érdekesek. Kb 30 éves korukig a vonásaik finomak. Sok közöttük a  „szép arcú”. Aztán kicsit eldurvulnak a ráncok miatt, de olyan sokat mosolyognak meg nevetnek, hogy még a legszőrösebb és legráncosabb pasas is szimpatikus lesz a nevetőráncaitól. A nők meg egyszerűen bájosak. Amelyik szép, az nagyon! És a korukat képtelenség megállapítani. Volt olyan nő, aki úgy nézett ki, mint egy 35 éves, aztán kiderült hogy közelebb áll a nyugdíjhoz. Döbbentem! De sajna 70 körüli csinos nőt még nem láttam. Azt kell hogy mondjam, sztem megcsúnyulnak . (Valljuk be, a magyar idős nők közül még mindig sok a helyes! :D)

Tehát:

3.Kellemes külsőségekkel megáldott nép.

De van egy, amivel nagyon megviccelte őket a teremtőjük. Olyan karika lábuk van, hogy fáj nézni. Nem kicsit, hanem nagyonnagyon!!! De azt hiszem, a fentiekbe ez belefér J

A minap láttam egy nagyon érdekeset. Egy 3 év forma kislányt, aki tipikus japán vonásokkal rendelkezett, fekete hajú és szemű japán anyukájával volt. De a haja! Na a kislány haja tejfölszőke volt! Én még ilyet nem láttam. Oké, biztos hogy vagy az apuka, vagy a család valamelyik tagja külföldi. De az, hogy az erőszakos japán géneken átverekedje magát egy SZŐKE HAJ!!!! Ilyet még sehol és soha nem láttam. De szerintem más sem, mert nem csak én bámultam Őt tátott szájjal, hanem mindenki a boltban. Így hát lemerevedve néztem a kiscsajt, ő meg pont annyira megkövülve engem. Szép páros voltunk!!!!!!!!!!