Azért ritkultak a bejegyzéseim, mert ebben a gatya időben nem sok minden történt. (Mert nekem "gatya idő" a meleg, 100% párás levegő.) Leszámítva azt, hogy tegnap megint majdnem frászt kaptam. Hát persze, hogy a közlekedésről beszélek!
Mert ugye , miért is NE közlekedjen valaki gyalogosan pontosan OTT, ahol az autók járnak? És hát ugye miért is NE nézzen körül, mielőtt kijön a a mellékutcából. És miért is NE az út közepén haladjon a kereszteződésig, hogy ott aztán megálljon PONTOSAN középen? Továbbá miért is NE folytassa jól kitaposott útját a kétsávos úttesten át a túloldalra? A többit nem láttam, innen már kiszabadultam fogságomból, és igyekezhettem tovább az autóknak fenntartott úttesten. AZ AUTÓKNAK FENNTARTOTT helyen!!!!!!
Azt kell, hogy mondjam, tévedtem. Nem azért haladnak itt a gépjárművel lassan, mert nem akarják megszegni a szabályokat. Hanem inkább a saját védelmük érdekében. Én is ezt teszem.
Mi is történt még....hm....
Ja, megvan!
Egyik reggel sikerült beszaladnom az oroszlán barlangjába. Történt ugyanis, hogy remekül elaludtam. Általában reggel 7:50 körül szoktunk indulni suliba. Na én 7:46 - kor keltem. Sprint át a gyerekekhez, gyakorlatilag rájuk hoztam a frászt. Olyannyira, hogy néma csendben és mindenféle beszólás, nyavajgás nélkül pontosan 7:52-re felöltözve, megmosakodva a kocsiban ültünk. Nem rossz, mi? :D Persze reggelire már nem volt idő, így nem átgondolva az egészet megálltam a legközelebbi konbininél és beszaladtam valami péksütiért. Gondoltam, majd a kocsiban útközben megeszik. Ja. Na akkor ijedtem meg, amikor már bent voltam. Elfelejtettem ugyanis, hogy pont ilyenkor érkezik be egy vonat,amiről rengeteg japán lány és fiú száll le. Amolyan 16-18 éves formák. És persze hogy a legközelebb eső konbinit szokták megcélozni. Na ha láttatok már ennyi csacsogó fiatalt egyszerre megnémulni, akkor elképzelhetitek. Az összes fekete szem rám szegeződött, követték a vonulásomat a pultig. MINDANNYIAN! Aztán amikor már hozzászoktak, hogy tényleg egy gaidzsin tartózkodik ugyanott ahol ők szépen elkezdtek arrafelé szállingózni, ahol én próbáltam kifizetni a szerzett árut. Hát próbáljon meg mindenki úgy fizetni, hogy közben 10 cm-ről bámulnak az arcába. Kissé zavarban voltam. Persze, hogy leejtettem az aprót, és majdnem ott hagytam a szajrét is. A pénztáros mosolygott, és sűrű "gomenasai" mellett magyarázta, hogy ők még gyerekek, nem sok világos szemű és fehér bőrű külföldit látnak a városban. Remek. Kis város (jóó, nagyobb mint Érd, de itt kicsi), itt még kicsit szokják.
Na de mondd, URAM, meddig még ?!!!!!! :D :D :D
