Lementünk hétvégén az egyik tengerpartra. Lehet hogy rosszat választottunk, mert a meleg ellenére egy horgászon kívül senkit nem láttunk. Oké. Azt értem, hogy itt nagyon erős a sugárzás még felhős időben is. Na de remek naptejeket lehet kapni….UV sugárzástól megvédő ruhákat lehet kapni…..napernyőket, sátrakat lehet kapni. Meleg van. Akkor most mi van? Jaja. Úszni sem igazán szeretnek. Állítólag a nagy átlag nem is tud. NA DE KÖNYÖRGÖM! Ez egy szigetország!!!!! Mi, befészkelve a Kárpát-medence közepébe egy kicsi és egy aprócska tavacskával (és sok-sok icipicivel:DD), szóval mi meg úszunk mint hal a vízben?
Mindenesetre kiábrándító. Talán ha vége a monszunnak, akkor talán megváltozik. Vagy megnézzük a többi partot, hátha ez pont a leggagyibb, csak én még nem tudom.
Mondjuk ha jobban belegondolok ,ez az időjárás elég fojtogató. A párától nagyon fáradtnak érzi magát az ember. Lehet ezért. Meg árnyék se sok van. És a japánok nem nagyon napoznak. Na mindegy. Még csak június közepe van.
Sok mindenről nem tudok beszámolni, mert nem igazán történt semmi. Csak annyi, hogy drága párom hazament 3 hétre szabira. Én meg itt maradtam a gyerekekkel, mert még tart a suli. Őt meg pont akkor nem engedik el, amikor mi megyünk haza. Ez van. Úgyhogy elvagyunk, naponta megyek teknőst etetni. De csak azért, mert Peter barátunk is hazalátogatott Angliába és nem vettem volna a szívemre, ha éhen halna közben a házi kedvence.
Jaj. Ezt nem is meséltem még. Mert még mindig kicsit zavarban vagyok…
Még a múlt héten bementünk a 100 yenesbe vásárolni. Sokat járunk ide, de ezt a lányt még nem láttam itt. Szóval odaállunk a pénztárhoz. Ott áll szemben a lány. Ránézek, baromi szép volt. Mondtam is az Ákosnak, hogy ez a csajszi nagyon szép. Gyönyörű a bőre, szépek a vonásai. Erre egyszer csak azt veszem észre, hogy zavartan nézeget ENGEM, majd széles vigyorral odafordul az Ákoshoz, és közli rám mutatva, hogy ….idézek: „…Sugoi!! Kirei desu, ne!?.....” Kb. lefordítva: Nagyszerű!!! Szép, ugye?
Nos. Mivel ehhez nem vagyok hozzászokva, hát rendesen elvörösödtem. Ez meg csak mosolyogva nézeget tovább. Még a pénztárcát is alig bírtam kinyitni. Eleinte gondolkoztam rajta, mi volt ez? Csak amolyan vevőcsalogató szitu volt? Az nem lehet, túl szégyenlősek hozzá. Akkor tényleg annak látott, mert annyira más vagyok? Az sem lehet, van tükröm. A harmadik lehetőséget is végiggondoltam, majd nagyon gyorsan ki is zártam. De valamiért csak ez maradt meg bennem . Így hát…na …azóta nem jártam arra.:)
