Mivel már napok óta kellemesen meleg az idő és hétágra…vagyis nyolcágra süt a nap, kiruccantunk a gyerekekkel a tengerpartra. (Ákos szegény ezalatt meg csak csiszolt és kirakati makit játszott a sok-sok kíváncsiskodó látogatónak)

Szóval elmentünk. És elsőre oda is találtam. Egyedül ! Aki ismeri a tájékozódó képességemet, az érti, miért említésre méltó ez a dolog. Igaz-igaz. Némi segítséggel. Ákos rittyentett egy térképet, amolyan „Te is megértsd, és nem kell beforgatni, ez forog magától is”-t.

Szóval elmentünk…sok beszámolót nem kíván. A képek magukért beszélnek.

Vagyis nem! Mégis van valami. Előrebocsájtom, abszolute jellemző. Ez az én formám!

Szóval minden jó és szép volt. Cipő és zokni nélkül  homokban futkározás…kellemes, langyos szél, gyönyörű környék. Komolyan. Mint a filmekben. Kagylók…sok kicsit fehér elszórva, de annyi, hogy messziről fehérlett tőle a homok. És…..medúza. Na itt jövök be a képbe én :(

Éppen sétáltunk a part szélén, hogy megtekintsünk egy partrészt. Amikor is meglátok csillogni valamit a homokban. Oda is mentünk. Egy kb. tenyér nagyságú átlátszó izé. Megpiszkáltam a cipőmmel. Kocsonyás, és kicsit eres. Fúúúú. Apáááám. Még sosem láttam élőben medúzát. Mit mondjak, hát annyira nem szép :) Szóval megnézegettük és továbbálltunk. Mentünk mendegéltünk, amikor is megláttunk még egyet. Az előzővel ellentétben ezt már nem a cipőmmel piszkáltam meg. (Az állatvédőknek: csak kicsit meglökdöstem, hogy mi ez. Nem marcangoltam szét, hogy kifolyik-e belőle az a rengeteg víz ami a testének nagy részét alkotja!) Szóval elővettem egy kis botot. Ah! Ez is medúza.

Séta el….Jééé. Még egy. Csak ez egy kicsit kisebb. De csillog, nyálkás, kissé átlátszó. Bot kézbe. De furcsa, ez kicsit mintha más állagú lenne. Virág félig röhögve, félig szánakozva rám nézett és közölte: Anya! Ez egy csula! Bocsánat, de csak ezzel a szóval tudom érzékeltetni azt az undort, amivel felhagytam a további meduzák megtekintésétől.

Na ekkor mondtam, hogy indulás….

Útközben láttunk elárasztott rizsföldeket, az egyik kedvenc sövényemet is lefotóztam. Ja és egy kávé és ital automatát, amit rendszeresen használunk. Mindenhol van ilyen. Üzletekben, boltokban, iskolákban, az utcán csak úgy, de néhol még parkokban és tengerpartokon is. Érdekes módon valahogy nincsenek se megrongálva, se kifosztva. Pedig némelyik elég elhagyatott helyen van. Már eléggé megszoktam a jó közbiztonságot. Sok bolt elől éjszakára be sem szedik az árut, csak egy jelképes hálót, vagy zsinórt vagy bambusz rolót húznak ki elé. És ezeket sem lopja el senki. Múltkor találtak a gyerekek egy órát a parkban. Mondtam nekik, tegyék le egy kőpárkányra, talán visszajön érte  gazdája. Esküszöm hetekig ott volt. Senki nem vitte el. Szóval ez is tanulságos. Valaki egyszer megkérdőjelezte, hogy ez tuti nem lehet így, hogy  kisstílű bűnözés nincs egy országban. Hát. Mit mondjak. Először is, mi TAPASZTALJUK!. Másodszor. Mi Magyaroszágon is úgy éltünk mindig, hogy nem vettük el másét, nem rongáltunk meg semmit. Családtagjaink és barátaink is ilyenek. Olyan elképzelhetetlen, hogy van olyan ország, ahol a többség ilyen? Véleményem szerint az nem hiszi el, akinek megfordul rendszeresen a fejében hogy mi lenne ha…. Ahogy minket tisztességre neveltek a szüleink, úgy nevelik itt is tisztességre a gyerekeket. Csak itt  a többséget!

Na de ennyit a lelkizésről.

Még valami. Este elmentünk egy fagyizóba. Baskin Robbins a neve. Eredetileg amerikai cég. Apáám! Mennyi, de mennyi fajta fagyi. És még gombóc méretet is lehet választani. Fú. Én két gombócot alig tudtam megenni. Kicsit túlvállaltam magam. De ki gondolta, hogy egy nagy gombóc ilyen „töményen nagy”. Legközelebb fotózok itt is.

Na de sok a duma,jöjjenek a képek. :Először is az italautómata. Egy kis utcában.

Közel-távol nincs egy bolt vagy egy áruház.  Aztán a partról  és a kagylókról képek:

És akkor jöjjön  egy kép a kedvenc sövényemről, aminek minden ága csavarodik, majd egy másik,amit egy barátunknak sikerült lefotóznia. Igaz, nem tollboa, de sztem ez még annál is sokkal jobb. No és magáért beszél a lehúzott ablak is a kistáskával együtt a kocsiban, azt hiszem.