Azt hiszem, módosítanom kell egy kicsit az előző bejegyzésemet. Mint megtudtam Peter-től, vannak hajléktalanok néhány városban, de kevés. Ennek legtöbbször az az oka, hogy elvesztik a munkájukat, és azzal együtt a lakásukat is, mivel általában bérleményekben laknak. Hazamenni nem tudnak a szülőkhöz, mert ha az ősök meghaltak, tekintettel arra, hogy ők is bérelt házból haltak ki, nincs mit a gyerekeikre hagyjanak, így ház sincs, ahová hazatérhetnének.. Vagy pedig nem haltak meg, de baromi messze élnek, és egyszerűen nincs pénzük hazautazni. Mert hát Japán elég nagy és sokszor a munka miatt messzire kerülnek otthonról.

Más

Még egyszer visszatérnék egy kicsit a kajára, mert kihagytam valamit. A legfontosabbat. SÜÜÜÜTÍÍÍÍÍÍÍ! Na. Az nincs J J

Vagyis van, de szerintem inkább csak dekorációs jelleggel. Olyan pici adagok, és olyan drágák, hogy hajajaj. Ami Japán süti, na azzal úgy vagyok, mint a babos csokival. Még nem mertem megkóstolni. Mert hát miért adjak ki egy rakás zsét olyan valamiért, amit valószínűleg egy harapás után a szemétbe dobnék. Ja bocs, nem. Egy harapással már eltűnne. Akkor meg úgyis mindegy :)   Mert van egy speckó édességük, ami újévkor esznek. Már most televannak a boltok vele. Mindenféle helyre kis dobozkában, meg díszítéssel ( mert azt azért tudnak! ) árulják. Majdnem bedőltem neki. De Ákos halvány vigyora gyanakvóvá tett.

„- Mi ez?-kérdem

-Eeeez? Rízsből és vízből készűl…

- Jó ..és?- vártam a folytatást.

-Ööööö..ennyi-vigyorgott

MIII? Jaja..gyakorlatilag ezzel tapasztották össze a Kínai nagy falat. Vagyis ragasztó!

És ez náluk az újévi desszert. Állítólag úgy csinálják, hogy egy speciális rizs fajtát vízzel együtt valami zsákfélében csapkodják valamihez, és gyakorlatilag ennek a rizsnek a lisztjéből és a vízből amolyan nagyon sűrű pudingféle cucc lesz. Fehér, és állítólag ízetlen. Szójaszószt kell ráönteni, vagy amit akarsz. Hát én semmit nem akarok rá önteni! Ez tényleg ragasztó!!

Visszatérve. Láttam képviselőfánkot. Akkor volt, mint egy mignon. Az ára meg egy fél magyar tortáéval vetekszik. Hahaha…a tortájuk. Az van. Akkorák mint…mint….egy kisebb lapostányér. Két baromi vékony piskótaszerű lap, és azt variálják. Közé krém, rá tejszínhab, vagy gyümi, stb… És nagyon sokért. És minden alkalomra ezt adják ajándékba egymásnak. Szülinap, névnap, karácsony, újév, stb.

Jövőre beruházunk egy sütőbe. Mert az még nincs. Hiányzik is ,nagyon. Akkor majd eszünk sütikéket. Rendes, „böcsületes”, magyar adagokat J És tortákat fogok sütni…rendes, malomkerék nagyságú  tortácskákat! J

Addig is a tátongó űrt kitöltjük csokikákkal, kekszecskékkel.

Egyébként majd nyáron, amikor jövünk vissza Magyarországról, azt hiszem el fogom érni megint a max .súlyhatárokat. Csak éppen ruhanemű helyett ilyenek lesznek a bőröndünkben:

bab, lencse,búzadara,liszt, piskótalapok, zöldbab, stb J