Jajj. Mi történik velem….. 21 éve van jogsim, azóta rendszeresen vezetek. És mit fogok csinálni 9-én? Na mit? Vizsgázok vezetésből. Frankón. Kész röhej….
Kiderült ugyanis, hiába van nemzetközi jogosítványom, az itt nem elfogadott. És hiába van már két éve egy megállapodás a két ország között, miszerint elfogadják egymás vezetői engedélyét. Most kivételesen mi , Magyarok voltunk a gyorsabbak. Nálunk már törvénybe iktatták, Japánban még nem. Na és ezt szívom most én. Tehát jön a tesztírás és a rutinpálya.
Na annyi engedményt azért kaptam, hogy CSAK könnyített vizsgákat kell tenni. Na de kérdem én. Mi lesz az önbecsülésemmel és az önértékelésemmel, ha megbukom ? Oda az önbizalmam és a tekintélyem a családban. A gyerekeim egyszerűen és lazán KI FOGNAK RÖHÖGNI!!! (Ákost már meg sem említem…….szerintem görcsökben fetrengve fogja vonyítani: „…nem baj, anyukám….nem baj….mindenki tévedhet..még 21 év és menni fog…….)
És a balra tarts szabályról meg nem is beszélve.
Meg hogy a japán vizsgáztatónak csak fél szavát és az arcmimikáját fogom megérteni. (Feltehetően a rémület mimikai ráncai fognak elmélyülni, de nagyon :D :D)
Óóóó és a tesztlapról meg nem is beszélve, Még szerencse, hogy csak karikázni kell. Az megy…
Így is nagyon mókás volt az információs pultnál segédkező ember. (Mert a papírokat közben elintéztük.) Csak úgy lökte a japán szavakat. Ákossal végül is összeraktuk, miről beszél. De tipikus. Mondtunk pár „hai”-t és máris úgy gondolta, anyanyelv szinten beszéljük a nyelvét…
De volt azért megint egy kellemes élményem is.
Nem kellett sokat bajlódni a megfelelő fénykép elkészíttetésével, amit a japán jogsimhoz fog kelleni.
Ott, helyben a vizsgacentrumban ,okos kis automaták állnak készenlétben erre a célra. Bedobod a lóvét, leülsz a székbe, az angol(!) menüből kiválasztod a megfelelőt, elhelyezkedsz szépen és megnyomod a gombot. Két villantás és készen is van két helyes kép. Vagy nem helyes. Attól függ, ki ül a széken :D Na abból kiválaszthatod a kevésbé idiótát és már nyomtatja is. A jogsihoz kisebb méretű kell, mint általában, de no para!! Rögtön a gép mellett található egy asztalka, ahol egy amolyan „méretrevágó” kütyü várja, hogy beletedd a fotóidat. Egy karlehúzással kész is a megfelelő kép. Ezzel még eljátszottam volna, annyira tetszett!!!!
Tehát kíváncsian várom a csütörtököt.
Azért vettem két gyaki órát, biztos ami biztos. Állítólag fogok újat tanulni.
