Igazán gomenasai!!! De annyira leköt a hazaút gondolata, hogy egyszerűen elfelejtek ide írni.
Augusztusban otthon! JAJJ DE JÓ LESZ. A srácaink már azt gyakorolják, hogy véletlenűl se essen ki a szájukon egy db "..eeeeeeeee?..." sem , továbbá azt is, hogy ne bólintsanak rá minden egyes kijelentésre, illetve ne hajoljanak meg amikor megköszönnek valamit. Viri kifejezetten attól tart, hogy a "fáj" szó helyett az "itai" kifejezést fogja használni. Mondtam neki, semmi gond. Anya megoldja. Augusztusig kap minden nap egy jól irányzott nyaklevest, és ha azt mondja hogy ITAIIII, akkor kap érte mégegyet. Egészen addig, amíg reflexből vissza nem tér a " FÁÁÁJ" szóhoz . :D :D A sikerem osztatlan volt :D :D
Egyébként érdekes, hogy az ember milyen könnyen hozzá tud szokni egy idegen ország gyakran használt és nagyon jellemző kifejezéseihez, szokásaihoz. Japán esetében a hajlongás, a fejbólintás. Kedvenceim közé sorolnám azt, amikor az "aha" vagy "ühüm" helyett egy jó hangosat nyögnek. Szó szerint! Vagy amikor rácsodálkoznak valamire és a fent említett, birkához hasonló hangon "eeeeeeeeee"-znek. Vicces. (Itt jegyezném meg, hogy azt azért nem tudnám elképzelni, hogy több év itt tartózkodás után bármelyik gyerekemnek hazatérve akcentusa lenne és nem tudná szépen, helyesen kiejteni a magyar szavakat!!!!!!!!!!!!!!!!! Tudjátok! Mint az "amerikásmagyarok" anno...... )
Tehát jelenleg a fenti gondolatok kötnek le.
Na de azért voltunk ám strandolni is! Múlt hétvégén, amikor drága Ákosom visszatért a magyar földről. Ennek örömére lementünk négyen a partra.
Fincsi meleg volt a tenger. Enyhe hullámok, kis szél. Nagyon klassz volt. És csodák csodájára nem voltunk egyedűl. Egy kisebb japán család (vagy baráti társaság- nem tudom) is lefáradt egy kicsit homokozni :) Mert hát úszni nem tudtak. Senki. Voltak vagy 20-an, gyerekek felnőttek vegyesen. De még a felnőttek is úszógumival mentek be. Úgy éreztem magunkat hozzájuk képest, mint valami családi úszócsapat. Ami viszont csodálattal és tisztelettel töltött el, az a profi letelepedésük volt. Megérkeztek, mindenki kezében volt egy rakás cucc. Lepakoltak, csendben és szervezetten elkezdtek kicsomagolni. Mire feleszméltem, egy komplett pikniket varázsoltak a kihalt homokdombok közé. Volt ott egy rakás napernyő, szék, sátor, kaja-pia. Sőt! Még sütögettek is valami húst. Szóval nagyon profi volt!!!! Olyan egyetértésben dolgozta, hogy ilyet még nem láttam. Mosolyogva, kedvesen és precizen. Még a gyerekekkel sem kellett bajlódniuk, azok is tudták mikor mit kell vagy lehet csinálni. Le a kalappal. Szervezni azt tudnak!!!
Rajtuk kívűl volt azért ott még egy család, két horgász, a vizen három nemtudommicsoda (szörfdeszkán álltak, és valami hosszú nyelű evezővel eveztek) meg egy motoros vitorlás. Szóval alakul. Ha jól tudom, a mostani hétvége már szezonnak számít. Ha nem lesz eső, hajrá!!!! (Lassan vége az esős hónapoknak, jön a SZÁRAZ, napos nyár!!!)
Akkor egy kép a japán társaság feléről...a többiek a vízben voltak.
